“Az élet megköveteli a józan észt, az önzőséget, a kapitalizmust. Karácsonykor ezeket kellene ünnepelni, és a látszat ellenére valójában ezt is ünnepeljük” – idéztük tavaly ilyenkor az amerikai radikális szabadgondolkodó, Ayn Rand tanítványának-örökösének írását. Az idei ünnepen is az ő szellemét szeretnénk megidézni (ez itt a reklám helye: mindkét monumentális regénye, Az ősforrás (The Fountainhead) és a Veszett világ (Atlas Shrugged) is megjelent az elmúlt években Magyarországon).

Kevés ember hatott annyira a modern libertárius mozgalomra, mint ez a szenvedélyes racionalista írónő, az objektivista filozófia megalkotója, aki sosem mulasztotta el felhívni a figyelmet arra, mekkora különbség van az nagylelkű, önkéntes segítségnyújtás és az önfeladó, altruista szolgalelkűség között. “Esküszöm az életemre és az iránta való szeretetemre, hogy soha nem mások kedvéért élek, és őket sem kérem arra, hogy az én életemért éljenek” – deklarálja egyik főhőse, John Galt. Hogy mi történik azokkal, akik nem eszerint élnek, kiderül az Atlas-ból.

Az alábbi gondolatokkal kívánunk minden olvasónknak nagyon boldog karácsonyi ünnepeket!

 

 

Ayn Rand: Karácsony

[Válaszul arra a kérdésre, vajon egy ateistának szabad-e megünnepelni a karácsonyt:]

“Természetesen szabad. Ebben az országban egy nemzeti ünnepnek nem lehet kizárólag vallásos jelentése. A karácsony átfogóbb világi üzenettel bír, mint bármely más vallás dogmái. Az ember iránti jó szándékot testesíti meg — egy olyan gondolkodásmódot, amely nem csak a keresztény vallás tulajdona (bár része kell, hogy legyen, de inkább észrevétlen része.)

A karácsony bája az, hogy mindezt a jó szándékot vidáman, boldogan, jóindulatúan, nem áldozatként fejezi ki. Az emberek azt mondják “Kellemes karácsonyt!”, s nem azt, hogy “Sírj és bánd meg a bűneidet!” A jó szándékot pedig teljesen materiális, földi módon fejezik ki: megajándékozzák egymást, vagy a megemlékezés jeléül üdvözlőlapot küldenek egymásnak…

A legjobb a karácsonyban pont az, amit a misztikusok általában leszólnak, méghozzá az, hogy elüzletiesedett. Az ajándékvásárlás … olyan termékek előállítására sarkallja az emberi zsenialitást, amely egy célt szolgál: azt, hogy örömet okozzunk másoknak. És ott vannak az utcai dekorációk—a karácsonyfák, a pislogó fények, a fénylő színek—, amelyekkel a nagy áruházak, vagy más intézmények díszítik fel a várost, hogy szemet gyönyörködtető legyen, s amit csak az “üzleti kapzsiság” engedhet meg magának.

Borzalmasan depressziósnak kell ahhoz lenni, hogy valaki ne akarja észrevenni ezt a csodálatosan vidám látványt.”

(Fordította: Kész Zoltán)