Sok tanulsággal szolgálhat a vesztes Republikánus Párt számára a tegnapi elnökválasztás. Sokan teszik fel közülük a kérdést, hogy miért vesztettek, hisz az előjelek annak ellenére jónak mutatkoztak, hogy nem sikerült erős jelöltet állítaniuk a regnáló elnökkel szemben. Adva volt a gazdasági válság, egy gyenge elnök, aki szinte csak azt hajtogatta mindenhol, hogy ő rendelte el bin Laden megölését, de ezen kívül kevés igazi eredménnyel szolgált, valamint adva volt rengeteg motivált szavazó, akiket csak arról kellett volna meggyőzni, hogy Obama nem végezte jól a munkáját.

A tegnapi választás tapasztalatai azt mutatják, hogy két nagy szavazótábort már a választások előtt elvesztettek a republikánusok. A nők és a spanyol ajkúak szavazata nagyban közrejátszott abban, hogy nem Romney-nak hívják az USA következő elnökét.

A nőkkel kapcsolatban át kell gondolni a keményvonalas abortuszpolitikát, s meg kell próbálni előtérbe állítani több női politikust, akik nők számára is vonzóvá tudják tenni a pártot. Akár a New Hampshire-i szenátor, Kelly Ayotte, akár az Új-Mexikói kormányzó, Susanna Martinez pozicionálása segíthetett volna Romney csapatának, s talán ez a jövő egyik kulcsmomentuma, hogy megtalálják azokat az arcokat, akik hitelesen tudják képviselni a pártot a következő négy évben, s ezáltal felépítik a párt új generációját.

Romney elismeri vereségét: “I love America”

A másik kulcskérdés a spanyol ajkúak szavazata. Olyan kulcsállamokban vesztett Romney, mint például Florida és Nevada, ahol a spanyol nyelvű közösség szavazata döntőnek számított. Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy ez a közösség egyre nő, s az ő szavazatuk nélkül már senki sem lehet elnök. Sokak szerint óriási hiba volt, hogy a népszerű floridai szenátor, Marco Rubio neve fel sem merült, mint Romney jövőbeli csapatának tagja, pedig elképzelhető, hogy több szavazatot hozott volna, mint a középnyugati Paul Ryan, aki, bár elismert gazdasági szakember, pont ezt a szavazói réteget nem tudta mozgósítania.

Ugyancsak elriaszthatja ezt a közösséget a republikánusok bevándorlási politikája, hisz nem szerencsés az illegális bevándorlók kiebrudalásával és kerítésépítéssel kampányolni, ahogy ezt az idei választás is megmutatta. Jobban oda lehetett volna figyelni azokra a felmérésekre, amelyek azt mutatták ki, hogy a spanyol ajkú szavazók háromnegyede lehetővé tenné, hogy a munkával rendelkező illegális bevándorlók hivatalos státuszt kapjanak.

Érdekes megvizsgálni azt a kérdést is, hogy a gazdaság mennyire volt valójában fontos tényező. Az exit pollok szerint a szavazók több mint felének ez volt a legfontosabb kérdés, de az emberek többsége nem Obamát, hanem Busht tette felelőssé a válságért. Sőt mi több, Obamának sikerült nyernie a nagy autóipari körzetekben (Detroit, Ohio nyugati fele), ahol munkahelyeket védett meg, amikor az állam kisegítette a 3 nagy amerikai autógyárat. A megkérdezettek 46 %-a szerint az ország gazdasága jó irányba halad, s hiába választotta Romney Paul Ryant maga mellé, a választókat nem lehetett meggyőzni egy radikális kiadáscsökkentéssel járó kampánnyal.

Nem segített a Romney-teamnek az sem, hogy még a kampány legvégén sem volt egység a Republikánus Párton belül. A Tea Party nem állt ki teljes mellszélességgel a jelölt mögött, Ron Paul pedig többször is hangsúlyozta, hogy neki nem Romney a jelöltje. A főleg fiatal libertárius szavazók sem hitték el, hogy Romney és Obama különböznének egymástól az állami szerepvállalást illetően, s a többség inkább szavazott Gary Johnsonra, a Libertárius Párt jelöltjére.

A széthúzáshoz az is hozzájárult, hogy bár elég korán kiderült Romney fölénye az előválasztáson, a többi jelölt (Gingrich, Paul, Santorum) a végsőkig próbálta bemocskolni a leendő elnökjelöltet, ezáltal muníciót adva Obama kampánycsapatának.

Mitt Romney vereségével egy új korszak kezdődhet a Republikánus Párton belül, bár sokan már eleve átmeneti jelöltnek tekintették a volt massachussetts-i kormányzót. A híres amerikai publicista, Charles Krauthammer már jóval a választások előtt hangot adott annak, hogy a demokratákat négy év múlva kell megverni, s addig kell felépíteni egy fiatal és ambiciózus csapatot. Eljött az idő, hogy félreálljanak az “öregek” (Paul, Santorum, Gingrich, Romney), s utat engedjenek egy új generációnak, s egy olyan pártnak és programnak, ahol megfér egymás mellett a konzervatív és a libertárius szavazótábor is.

Ha sikerül félretenni az ellentéteket, akkor négy év múlva sikeresen szállhat ringbe az elnökségért egy Rubio, Rand Paul, Paul Ryan, Ayotte vagy akár Jeb Bush féle csapat, hiszen hagyományosan könnyebb egy nem hivatalban lévő jelölt ellen győzedelmeskedni.