Bajnai Gordon debütáló beszédében nagyon helyesen óvott attól, hogy bárki messiásként tekintsen rá, sőt kifejezetten károsnak nevezte a csodavárást. Gyanítom, hogy ezt többször kell még hangsúlyoznia, mire hallgatósága megérti.

A csodavárás az, amely végső soron Orbán Viktor karjaiba hajtotta a választók tömegeit. Az a gondolkodás, amely az államban hisz, az állam feladataként fogja fel az egyén gazdasági boldogulását. Orbán Viktor részben szította ezeket az elvárásokat (ráígérve elődeire), részben pedig azok kielégítését ígérte.

Az ebben bizakodóknak természetesen ismét csalatkozniuk kellett, s félő, hogy ezek a tömegek most Bajnai Gordonban találják majd meg megmentőjüket, aki megemeli az orvosok, a pedagógusok, a tűzoltók és a rendvédelmiek bérét, aki visszaállítja a hathavi munkanélküli segélyt, megőrzi az egészségügyi ellátás “ingyenességét”, és visszaállítja a tandíjmentességet a felsőoktatásban (amiért az egyébként felvilágosult egyetemi hallgatók küzdenek).

Bajnai Gordonnak tehát minden alkalommal, minden fórumon nyomatékosítania kell, hogy az állam nem tud tartósan többet elkölteni, mint amennyit adóként bevételez, a reálgazdaság adóterhelésének növelése viszont az utolsó esélyét is elveszi annak, hogy itt gazdasági növekedés, abból pedig adóbevétel legyen.

Ez azt jelenti, hogy gyökeresen át kell formálni az állam kiadási elkötelezettségeit, és a jelenlegi állami szolgáltatásokat csak ott szabad állami körben megtartani, ahol az feltétlenül szükséges, és más módon nem oldható meg. Az állami szolgáltatások költségeihez pedig azoknak, akik azokat igénybe veszik, hozzá kell járulniuk.

Nyilatkoznia kell (fotó: MTI)

Ez egyben azt is jelenti, hogy nem lehet tovább az ingyenes egészségüggyel, ingyenes felsőoktatással és hasonlókkal hitegetni honfitársainkat, mert egészen egyszerűen nem áll és nem is állhat rendelkezésre az ezekhez szükséges forrás (eddig is csak hitelből állt rendelkezésre). És főképp azt jelenti, hogy a “munkát, kenyeret!” típusú követelésekre kedvesen, de határozottan nemet kell mondani.

Bajnai számára történelmi lehetőség adatott arra, hogy szakítson elődeinek az ígéret-licitben kimerülő választási stratégiájával. A választók több mint 50 százaléka ugyanis nem kötött ki egyik nagy tábor mellett sem, talán éppen azért, mert elege van az ígérgetésekből, s erre minden oka meg is van.

Bajnai Gordon lehet az első olyan miniszterelnök-jelölt, aki őszintén szól a választókhoz és kimondja: az egyén boldogulása nem az állam feladata, hanem mindenkinek gondoskodnia kell saját magáról. Ennek megfelelően pedig át kell alakítani az állami újraelosztás rendszerét, ami szükségképpen érdeksérelmekkel jár majd. Történelmi lehetőség van tehát arra, hogy a választók végre ne legyenek hülyének nézve. Hogy ehhez van-e kellő bátorsága, az pedig Bajnai felelőssége.

GordonThe Free Dictionary: British army officer who took part in the capture of Peking in 1860 and commanded the Chinese force that quashed the Taiping Rebellion.