Nagyon erős understatement lenne azt mondani, hogy hiányérzetem volt a Bajnai-beszéd után. A jól felépített, rosszul előadott szónoklat lényegi üzenete egy sokak által régen várt politikai szándék bejelentése volt, és lényegében ki is merült eme szándék, illetve eme szándékot megvalósító választási összefogás meghirdetésében. Ezt vártuk ennyire, megérte a felfokozott várakozás?

A volt miniszterelnök nemcsak hogy nem szervezett politikai alternatívát a létező, egytől egyig baloldali pártokhoz képest, de saját, valóban hasznos háttéranyagokat gyártó think tank-je mellé kiválasztott a) egy tömegeket megmozgatni képes, ám mélyen apolitikus, őt még a napokban is leoligarcházó virtuális szervezetet, b) egy, a logóját kétséges módon megszerző, erősen MSZP- és DK-közelinek tűnő, baloldali szakszervezeti mozgalmat, és széles körű összefogásra szólított fel mindenkit, az “új közép” jegyében.

Aki látta, hallotta a beszédet, egyetérthet abban, hogy semmi olyasmi nem volt benne, amit egy későbbi MSZP vagy egy enyhén tudatmódosított LMP ne tudna bevállalni, ill, aláírni (ez mondjuk legyen ezeknek a pártoknak a gondja), és az is biztos, hogy Bajnai alkalmasabb integráló figura, mint a fenti szervezetek vezetőinek bármelyike. Ennyiben tehát a számítás beválhat. De mit kezdjen ezzel az egésszel egy magára valamit is adó, tehát a szó valódi értelmével tisztában lévő piacpárti, ill. konzervatív liberális?

Jelen volt. Egyelőre ennyit tudunk (Fotó: MTI)

Bajnai Gordon a fideszes rendszervisszaváltás két alapvető problémájából csak egyre válasz: a demokrácia torzulásait kikalapálná, ill. a totálkáros, sérült alkatrészeket lecserélné. Ez nyilvánvaló, és mivel a hazai közélet ritka tisztességes szereplőjéről van szó, véletlenül sem merülhet fel, hogy győzelme után ne tenne meg mindent a a valódi “rezsimváltásért”. A demokrácia-csomagot tehát hozná, de mi a helyzet a másik pakkal?

A másik pakk neve: a piacgazdasági normák, a magántulajdon elsőbbségének, a piaci verseny tisztességének helyreállítása. Erről a beszédben nem hogy keveset, de konkrétan semmit nem hallottunk. A Fidesz elmúlt két éve nem csupán a köztársaság intézményes rendszerének, amúgy is csak hiányosan működő fékeinek és ellensúlyainak szétzúzásáról szólt – ezt őszintén szólva baloldali demokraták is helyre tudják hozni, ha megvan a kétharmaduk (és mivel a nácikon kívül csak baloldali ellenzékünk van, ez nem is annyira reménytelen vállalkozás).

Na de. A másik, legalább ennyire súlyos csapás az egyéni szabadság legfontosabb garanciáját, a magántulajdon szentségét és a versenyt érte. A magánnyugdíj-milliárdok ellopása, a plázastop, az államosítások, a számtalan különadó, a haveri felső-középosztályon kívül minden társadalmi réteg lerablása: ez az Orbán-rezsim másik jelentős hozadéka. (És tabutörési jelleggel álljon itt az is, hogy hoztak számos kényszerű, de átalakítva és humanizálva használható megoldást, amelyeket viszont meg kéne tartani, ilyen pl. az egykulcsos adó – erre még külön posztban visszatérünk.)

Hallottunk a Bajnai-beszédben utalásokat a korrupt fideszes vircsaftra, homályos célzásokat a “szolidaritás” helyreállítására, ill. konkrétan ilyeneket: “…új megállapodás kell a szolidaritás kérdésében is, mert nem igaz, hogy mindenki annyit ér,  amennyije van… A szolidaritás nem kegy, hanem felelősség egymásért és kölcsönös tisztelet egymás iránt. A fent lévők kötelező felelőssége a lent lévőkért. De cserébe az alulra születettek és az oda csúszottak felelőssége is a közös célokért. Munkával és munkakereséssel, tanulással és taníttatással; közös erőfeszítéssel.”

Jó. De ez most pontosan milyen adórendszert, újraelosztási mechanizmust, milyen szociálpolitikát jelent? Mi lesz a rászorultsági elvvel, és hogyan fogja egy Bajnai-kormány nem büntetni a sikert, a teljesítményt? “A világban verseny van, akkor is, ha tagadják. Ám, aki tagadja a versenyt, az meg sem nyerheti” – vágta az őt támogató anti-, ill. nem kapitalista, nem versenypárti szervezetek arcába. És ezt így hogy – kérdezhetnénk az élő klasszikussal?

Egy biztos: a Bajnaiékhoz villámgyorsan csatlakozó Kuncze-féle szervezettel ellentétben érdemes türelmesnek  lenni, ez is piacpárti liberális erény. Akárcsak az önállóság, a felelősség és racionalitás.