Amikor arról írtam a hvg.hu-ra, hogy Bajnai Gordon fellépésének akkor lenne értelme, ha saját, önálló, szabadság – és demokráciapárti politikai erő megalakulását jelentené be, szemben a kormányzó és ellenzéki jobb- és baloldali etatistákkal, szocialistákkal, még nem tudtam, hogy maga a Milla robbantja szét Bajnai alól a pódiumot.

Egy olyan igen érzékeny időszakban, amikor amúgy is minden arról szól, elmegy-e X párt vagy nem megy el a Milla október 23-i nem-is-tudjuk-micsodájára, vihet-e az illető pártlogót vagy nem vihet, passzol-e egyáltalán Bajnai az elmúlt tizenvalahány évünket egyöntetűen ledegradáló Milla mikrofonjához, szóval egy ilyen időszakban a szervezet nulla önkontrollal rendelkező szerkesztői egy olyan anyagot bírtak fölrakni a félhivatalosnak szánt honlap főoldalára, amely minden konkrét bizonyíték nélkül leoligarcházza a rendezvény fő szónokát (azt, hogy ő a fő szónok, onnan tudjuk, hogy a hivatalos verzió szerint ő csak egy lesz a sok megszólalóból).

A Milla kedvenc "oligarchája". (Fotó: hvg.hu)

Az atlatszo.hu-ból átemelt írás legfőbb gondja az, hogy eleve adottnak tételezi Bajnai oligarcha-mivoltát, amit ily módon nem is kell külön alátámasztani, hiszen elég a “tipikus” ká-európai sorsot felidézni: “Az egykori ifjúpolitikus üzletember lett, vagyont halmozott fel, majd megint politikusi pályára lépett.” Hát így.

A felsorolt tényálladékok pedig így néznek ki, kontextusukból kiemelve: “1994-ig például együtt dolgozott Gyurcsány Ferenccel az Eurocorp és  Creditum tanácsadó cégeknél, amelyek az átalakulás hajnalán a privatizációs üzletek környékén mozogtak. 1995-től a legendás CA IB Értékpapír Rt.-nél előbb ügyvezető igazgatóként, majd a jelenlegi jegybankelnök, akkor vezérigazgató Simor András helyetteseként tevékenykedett, így a magyar állami vagyon jelentős része futott át a kezén: olyan nagy cégek magánosítását és tőzsdei bevezetését irányította, mint az OTP, a Matáv, a Mol, vagy a Richter. 2000-2005-ig aztán a Wallis vezérigazgatója: a cégek átszervezésével, vagyongazdálkodással foglalkozó furcsa csoport üzleteinek csak egy kisebb része köthető ugyan az államhoz, de a csúcson 110 vállalkozást és több mint 80 milliárdos éves forgalmat bonyolító holding ezer szálon kapcsolódott a politikához. (…) Bajnai az ország legjobban pr-menedzselt oligarchája is egyben: nagy ugrásait politikából, a gazdaságba majd ismét a politikába ugyanis szinte észrevétlenül tette meg.”

Egyetlen apróság nem derül ki az írásból: az, hogy a történetben van-e politikai/üzleti, ill. morális korrupció. Hol érhető tetten a jól pr-menedzselt Bajnainál a valódi oligarchák legfőbb ismertetőjele (jó, nem szó szerinti értelmezés), az, hogy vagyona, ill. hatalma növelése érdekében mozgatja üzletei érdekeivel összefonódott politikai szálait, adott esetben magát az államot? Ne vicceljünk. A szerző – Mong Attila, a kitűnő és valóban független oknyomozó újságíró – az ezután felsorolt “homályos” ügyekben is inkább csak kérdez meg sejtet – erősen súrolva a politikai denunciáció határát. Őnála Bajnai annyira “álcázott” oligarcha, hogy nem is igazán derül ki, mitől az. (De ha az is, úgy tűnik, legfeljebb aligarcha. Ha viszont az, kérjük a vonatkozó tényeket.)

Mihancsik Zsófia teljes joggal vonhatta le azt a következtetést, hogy eme poszt azt sugallja: “Aki gazdag, az mind büdös, és persze oligarcha. Aki nem remeteként élte le az elmúlt húsz évét, az takarodjon a politikai térből, és húzza meg magát.”

A Milla-affér ráadásul teljesen elvonta a médiafigyelmet arról, hogy ha bátortalanul is, egy konferencia szakértői megszólalójaként, de Bajnai végre megszólalt, és számos figyelemre méltó dolgot mondott a teendőkről, ezeket mostan hadd ne másoljuk ide.

Nem azt mondjuk, hogy őnála a bölcsek köve, távolról sem. Bajnai Gordon egyszerűen azon kevés (volt) sikeres válságmenedzserek, szakértők közé tartozik, akire piacpárti (és demokráciapárti) szempontból érdemes figyelni. Ennyi. A többi még nem történelem.