A tax incidence-szel, amely fogalmat legpontosabban “adóbecsapódásnak” fordíthatnánk, bőséggel foglalkozik a közgazdasági irodalom. A Google néhány töredék-másodperc alatt 11,4 millió hivatkozást szállít, ami – enyhén szólva – soknak tűnik egy trivialitás magyarázgatásaként.

Arról van szó ugyanis, hogy az adót nem az fizeti meg, akire a jogalkotó a maga végtelen bölcsességében kiveti, hanem azok, akikre az adó kötelezettjei a gazdasági szereplők alkufolyamataiban – amelyeket utoljára a létező szocializmus állama próbált érdemben befolyásolni, korlátozott sikerrel – tovább terhelik. Az alkufolyamatok mindenkori gyengébbjeire, a kereslet és kínálat változékony viszonyaiban. A gazdaság hatalmas közlekedő-edényének csövei és csomópontjai mentén – hogy egy klasszikust idézzünk – nem lehet minden pofon (pardon, adóra gyűjtögetett forint) mellé közlekedési rendőrt állítani.

Matolcsy György múlt pénteki bejelentései alapján örömmel nyugtázhatnánk, hogy a kormány – amelynek társadalom-politikáját az unortodoxia egyre ezoterikusabb vidékei fölé sodorják a turulmadár szárnycsapásai (már bocsánat a képzavarért, egy bronzból öntött szárnyas aerodinamikai tulajdonságai nem túl kedvezőek) – legalább gazdaságpolitikájában visszatér a nyilvánvalóságok talajára. Aligha van más választása.

A költségvetési egyensúly, az állam, szervezetei és rendszerei működőképességének megőrzése abszolút prioritás, hiszen az állami rendszerek működési zavarai továbbgyűrűző zavarokhoz, súlyos társadalmi- gazdasági konfliktusokhoz vezethetnek. A költségvetés szempontjai tehát időről-időre konfliktusba kerülhetnek, sőt megelőzik a gazdaság és társadalom egésze optimális működésének szempontjait.

Kinek van tőkéje is, bizalma is, amelyet Magyarország növekedésébe fektetne? (Fotó: MTI)

A működési zavarokat a kormány és pártja, a választásokat megelőző évben különösképpen, nyilván szeretné elkerülni. S ha ez magától nem jutna az eszébe (bizonyára eszébe jut), akkor figyelmezteti rá a gonosz IMF, amelynek szakértői szintúgy fenntartható költségvetési egyensúlyt szeretnének látni a készenléti hitel feltételeként. Amely készenléti hitel viszont szintúgy kell, hogy a költségvetés egyensúlya és működőképessége – a választásokat megelőző évben, ismételnénk – fenntartható legyen.

Ameddig nem merülnek ki végképp a gazdaság belső tartalékai és/vagy ameddig a külvilág hajlandó finanszírozni a belföldi szereplők tartozásait, a pozíciók mindig átcsoportosíthatóak a költségvetés javára, a többi szereplő terhére. Az állam és költségvetése azonban nem adóalanyaival versenyző, autonóm vállalkozás; fenntarthatósága az adóalanyok összessége többletérték-termelő képességétől függ. S épp itt van a bökkenő.

Matolcsy miniszter úr költségvetése – miután vagy hatodszor kellett lefelé módosítani a 2012. évi előrejelzést, immáron mínusz 1,2 százalékra – 2013-ra 1 % növekedést tételez. Ez kell ahhoz, hogy a vállalkozások és a lakosság teljesíteni tudja a kormány bevételi várakozásait. Miből, honnan, hogyan fordul meg a trend és valósul meg ez az egy százalék? Kinek van tőkéje is, bizalma is, amelyet Magyarország növekedésébe fektetne?

A 2008-as válság után még sebeiket nyalogató, hatalmas kétes állományokkal küszködő, a megszigorított tőkemegfelelési kondíciókat kielégíteni próbáló bankoknak? A jogbiztonság összeomlását és a kormányzati gazdaságpolitika cikk-cakkjait figyelő tőkepiaci befektetőknek, akik legföljebb a 4-5 százalékos reálhozamot ígérő állampapírok kockázatait tudják kiszámolni? Egy-egy nagyobb közvetlen befektetőnek, néha, amikor különleges feltételeket, beruházási támogatást, adógaranciákat tud a kormánytól kialkudni. 2-3000 munkahely, itt-ott, amikor – ha nem is egymillió – de 400 ezer valódi, többletérték-termelésére alkalmas munkahely hiányzik.

Persze, minden válságnak – ahogy minden felívelésnek is – vége van egyszer. A kérdés csak az, hogy mikor. A piac most némileg megnyugodott. Azt, hogy a 3 ezrelékre emelt tranzakciós adót ki, hol fogja megfizetni, mennyivel fűti az inflációt és fékezi a pénzforgalmat, még a fene se tudja, de nem emelkedik az Áfa, nincs újabb bankadó, nincs jegybanki adó.

Hogyan tegyünk boldoggá egy nyeszlett macskát? Fogjuk meg a farkánál, forgassuk meg háromszor, aztán engedjük el. A megszabadult macska boldogan elszalad. De hízni ettől még nem fog.