A (tündérmeséből való ébredésről szóló)  múltkori bejegyzésem egyik hozzászólója megkérdezte:  “Ez volt tehát a kórtünet, de mi a terápia?”

A kérdés nagyon helyénvaló. A vészcsengők szólnak, a jelzőfények villognak, a riasztás minden lehetséges módon megtörtént, de a kormány mellett álmodók nyilvánvalóan nem képesek kiszakadni virtuális valóságukból. Hogyan kerüljük el a krachot?

Itt az ideje annak, hogy ne csupán kritizáljuk az Orbán-kormányt, hanem elkezdjünk azon gondolkodni, mit lehet tenni a katasztrófa felé sodró politikája ellen. Lengyel László egy publicisztikájának egyik mellékmondata pontosan megfogalmazza a problémát: “… a jobboldali alternatíva és a kormányképes ellenzék hiánya …” Pontosan erről van szó. Addig nem lesz itt változás, amíg ez a hiány fennmarad. Mélyen hiszek abban, hogy, ahol hiány van, ott megszületik a kínálat is. Azonban kormányképes alternatíva csak akkor jöhet létre, ha nem a hatalom öncélú megragadására, hanem a választóknak kínált jövőképre és ahhoz vezető útra koncentrál.

A terápia ránk eső része tehát az, hogy a gondolkodók, közírók, szakemberek kimunkáljanak egy olyan étlapot, megoldáshalmazt a leendő ellenzék számára, amiből vállalható választási program születik majd. Elég valószínű, hogy a Kapitalizmus blog köre jobboldal-közeli javaslatokat, megoldásokat fog előhozni (persze ki hiszi még el a sok államosítás, árszabályozás és egyéb után, hogy a kormánypárt jobboldali?), azok számára viszont, akik az MSZP nyolcévi kormányzását megelégelve, jobb jobboldal híján szavaztak a Fideszre, nagyon is kívánatos lehet egy értékeinek megfelelő és megvalósító szerveződés.

Alkossunk tehát programot, amíg előkerülnek azok is, akik képviselni tudják! Indításként néhány témajavaslat:

– Állást kéne foglalni az Európai Unió jövőjéről. Az nem kérdés, hogy támogatjuk a tagság fenntartását és – előbb-utóbb – az euro bevezetését, de milyen álláspontot képviseljünk a bankunióról, és mit gondolunk a most meglengetett föderáció felé haladásról?

– A Kapitalizmus blog szerzői ellenzik az állam túlterjeszkedését. Mit jelent ez a gyakorlatban? Mit kellene megtartani állami feladatként és mit kéne rábízni a civil és mit az üzleti szférára? Hogyan lehet ezekről a területekről szervezetten kivonulni? Hogyan lehet hatékony, jó működést elérni azokon a területeken, ahol megmarad az állami szerepvállalás?

– Milyen akadályok állnak azok előtt, akikben van kezdeményező kedv, ötlet? Miért gondol a fiatalok kevesebb, mint 10%-a arra, hogy vállalkozóvá váljon, miközben minden másodikuk külföldre készül, tehát egyáltalán nincsenek vállalkozó kedv híján? Mi akadályozza a szabad vállalkozást Magyarországon? Mi az akadálya annak, hogy a mikro- és kisvállalkozásokból itt soha nem lesz középvállalat, a középvállalatból pedig nagy?

– Mit kezdjünk a mindent átfonó és megfojtó korrupcióval? Az előzőekből kézenfekvően következik, hogy minél kevesebb területet szabályoz és irányít az állam, minél kevesebbet von el és oszt el újra, annál kisebb a korrupció lehetősége.

– A pártfinanszírozás rendbetétele akut kérdés. Mi még a teendő? Van-e értelme Keller, Papcsák, Budai biztosok csekély eredményű szereplése után elszámoltatással kísérletezni? De megúszhatják-e a korábbi fosztogatók?

– Elveinkben támogatjuk a szabad piacot, a versenyt tartjuk a gazdasági fejlődés motorjának. Mit kezdjünk a természetes monopóliumokkal? Ilyen pl. a hálózatos infrastruktúra (vasút, telefon, gáz- és áramvezetékek). Vannak-e védendő stratégiai gazdasági ágak, melyek azok, miért és milyen kezelést igényelnek? Meg kell-e oldani a tradicionális iparágak és cégek problémáit és hogyan, vagy lehet őket veszni hagyni üzleti kudarc esetén?

– Mi legyen a 2014-ben végre lejáró földforgalmi moratórium után? Elfogadható-e ennek a termelőeszköznek a szabadpiaci forgalma, vagy van olyan érv (a szakrálisakon kívül), ami indokolttá tesz korlátozásokat? És milyeneket? Egyáltalán: mi legyen az agrártámogatásokkal? Eddig inkább rontották, mint javították a mezőgazdaság hatékonyságát, de az unió tagjaként le nem mondhatunk róluk. Hogyan lehetne ezt értelmesen csinálni?

– Mi lehet a politika szerepe a munka világában? Van-e lehetőség és szükség állami munkahelyteremtésre, vagy ez csak a vállalkozók dolga? Mi természetesen a munkaadók és munkavállalók szabad piaci megállapodását támogatjuk. De: megengedhető-e a korlátlan túlmunka, a dolgozók veszélyeztetése, stb.? Van-e szükség dolgozói érdekképviseletekre (nem az állammal, hanem a munkaadóval vitatkozó szakszervezetekre), és van-e vállalkozóira (MGYOSZ, VOSZ, stb.)?

– Mit kezdjünk az elszegényedéssel, a jövedelmi különbségek növekedésével? A jobb teljesítmény természetesen nagyobb jövedelemmel kell, hogy járjon, de a mára kialakult helyzet számos okból elfogadhatatlan, kezdve a lecsúszó rétegek kieső fogyasztása miatt lefékeződő növekedéstől egészen a 21. századi Európa életminőség sztenderdjéhez való igazodásig. Nem is beszélve arról, hogy a jövedelmek a piacon elismert teljesítmények arányában térnek-e el. Mely leszakadó csoportokat hogyan lehet “önjáróvá” tenni? Kinek mi ebben a feladata? Ki finanszírozza? Ne feledjük: eddig minden konstrukcióban a transzferek lebonyolítói jártak igazán jól. Mit kezdjünk azokkal – pl. öregek, betegek, fogyatékosok -, akik kihullanak az önérvényesítés lehetőségéből?

– Az előbbi folyományaként: van-e roma kérdés Magyarországon és Európában, vagy csak a szegénység problémái halmozódnak ebben a népcsoportban? Ha van: kell-e külön kezelni és hogyan? Szerintem ideje szembenézni azzal, hogy korábbi megoldások – szőnyeg alá söprés, támogatásra korlátozás – irdatlan pénzek felemésztésével vezettek a baj súlyosbodásához, a társadalmi feszültségek robbanásveszélyessé válásához. Milyen más alternatívák kínálkoznak a mindennapi tulajdonbiztonság helyreállításához?

Ha nagyjából összeállt, mik a fő elképzelések és vezérlő elvek, akkor ideje ezeket néhány konkrét intézkedésre is lefordítani.

– Hogyan teremthet egy új kormány mozgásteret magának a hosszú távú programja végrehajtásához? A Fidesz hosszú távra megkötötte utódai kezét, és valószínűsíthetjük azt is, hogy egy esetleges választási vereség után kiüríti a pénzügyi tartalékokat.

– Hogyan lehet nagyon gyorsan visszaépíteni a mélységesen megrendült közbizalmat országon belül és az ország nemzetközi presztízsét? Vagyis: hogyan kerülhetünk vissza a befektetői térképre?

– Milyen azonnali megtakarítási lehetőségek vannak az államháztartásban? Mi a következménye ezek valóra váltásának? (Mint tudjuk, nincsen ingyen ebéd.)

– Hogyan lehet saját forrásokhoz juttatni az önkormányzatokat? Ha a Fidesz meg nem oldja az adósságválságukat, 2014-re jó eséllyel a pénzügyi biztos felügyelete lesz az általános gyakorlat.

Ki kéne találni annak fórumát is, ahol az ötleteket gyűjtjük, a vitákat lefolytatjuk. Kezdhetünk akár itt, a Kapitalizmus blogon. Felpörgethetjük a Szabad Piac Alapítvány tevékenységét. Belevághatunk valami újba is. De ne várjunk a megmentőre, a legkisebb királyfira és különösen ne egy jó vezérre! Nem követhető arc kell nekünk, hanem megvalósítható jövőkép. Ha feladjuk a megrendelést, lesz vállalkozó a teljesítésre.