Először is tisztáznunk kell, mi a baj a demokráciával, ami miatt lehetne jobb is. Van vele természetesen számos kisebb-nagyobb baj, de az egyik legalapvetőbb probléma a választási rendszerben keresendő, és önmagában az a tény idézi elő, hogy egy választáson potenciálisan több millió ember vesz részt.

Gondolhatnánk, hogy ez (tehát az általános választójogon alapuló tömegdemokrácia) a demokrácia lehető legjobb válfaja, hiszen a társadalom minden rétegéből származó egyének képviselhetik benne nézeteiket, érdekeiket. Csakhogy a demokrácia tömegjellege azt is jelenti, hogy amikor valaki elmegy szavazni, akkor az ő szavazata a végeredményt 0-hoz erősen közeli valószínűséggel döntheti csak el.

Mondták már az olvasónak, hogy minden egyes szavazat számít? Hát ez sajnos nem így van.

A szavazatok aggregáltan számítanak, az egyes szavazatok egy tömegdemokráciában gyakorlatilag nem. Ebből a tényből vezette le először Anthony Downs közgazdász az ún. racionális tájékozatlanság tézisét. Eszerint az egyes választóknak nem éri meg vállalniuk azt a fáradságot, amely révén tájékozottak lehetnének a politikai kérdésekkel kapcsolatban. Nem éri meg tehát tanulmányozniuk mondjuk az adókulcsok változtatásának hatásait, vagy a halálbüntetés hatásait vizsgáló írásokat. Nem éri meg, mivel a szavazata úgysem fog számítani.

Hogy akkor mégis miért megyünk el szavazni? Számos magyarázat született erre. Az egyik az, hogy a választók tényleg, őszintén azt gondolják, hogy a szavazatuk számít (amennyiben ez így van, bejegyzésem további része sokat veszít érvényességéből). A Public Choice elmélet legtöbb képviselője azonban meggyőzőbbnek tart más magyarázatokat.

Az egyik ezek közül az, hogy az emberek nyomás alatt állnak családjuk, barátaik, elvbarátaik, társadalmi csoportjuk részéről, hogy szavazatukkal kifejezzék lojalitásukat a csoport értékei iránt, illetve jó állampolgároknak tűnjenek. Egy másik magyarázat az lehet, hogy az emberek érzelmi kielégülést szereznek szavazatuktól (“most jól leszavaztam ezeket!”). Mindeközben a  racionális tájékozatlanság miatt a tények a választót kevésbé érdeklik, mint az általa vallott értékek kifejezése és az érzelmi azonosulás.

Ehhez kapcsolódva ismét érdemes megemlíteni egy, a legutóbbi posztomban már idézett másik elmélet, ami még talán az előbbieknél is pesszimistább következtetésre jut. Ez Bryan Caplan nevéhez fűződik, aki azt mondja, a legnagyobb probléma nem az, hogy a szavazók tájékozatlanok (az információ ma már egyre olcsóbb), hanem hogy a szavazók irracionálisak. Ezt az állítását egy sor tanulmánnyal támasztja alá, amelyek azt mutatják meg, hogy az emberek egy sor gazdasági és politikai kérdésben szisztematikusan hibásan gondolkodnak.

Például ellenzik a szabad kereskedelmet és a bevándorlást, mert bizalmatlanok azzal szemben, ami külföldi, időnként rasszisták, bizalmatlanok a spontán módon felépülő rendszerekkel szemben, amilyen pl. a piacgazdaság, és a munkahelyteremtést összekeverik a gazdasági növekedéssel. Ez az irracionalitás azonban racionális, ugyanis míg pl. egy kínai üzletben az idegengyűlölő polgárnak megéri leküzdenie előítéletét, mert abból neki haszna származik (pl. olcsóbban vesz cipőt), a szavazófülkében az irracionalitásnak nincs költsége, mert az ő irracionális szavazata önmagában nem befolyásolja a végeredményt. Így aztán, mondja Caplan, a szavazó bátran hagyatkozhat értelme helyett érzelmeire és előítéleteire a szavazás során.

Na most, hogy kapcsolódnak a fent kifejtettek az előzetes regisztráció körüli vitához?

Először is le kell szögezni, hogy a kormány célja ezzel a javaslattal természetesen saját hatalmának bebetonozása és nem a demokrácia jobbá tétele. Mindazonáltal érdemes megvizsgálni, lehet-e mégis valami potenciális haszna.

A regisztráció megemeli a szavazás költségeit, ezért várhatóan kevesebben fognak elmenni szavazni. Ha ez így van, akkor azok szavazata, akik elmennek szavazni, a korábbinál többet fog érni, mert nagyobb hányadát fogja adni az összes szavazatnak. Mondhatnánk-e ez alapján, hogy akik elmennek, megfontoltabban fognak szavazni?

A probléma az, hogy a regisztráció következtében nem fognak annyival kevesebben elmenni szavazni, hogy bárki szavazata annyival többet számítana, hogy befolyásolhatná a választás végeredményét. Emiatt szerintem elég valószínű, hogy a szavazók ugyanolyan felelőtlenek (vagy felelősek, már akik azok) lesznek, mint korábban.

Másfelől érdemes azt is megvizsgálni: kik lesznek azok, akik az új rendszerben nagyobb eséllyel elmennek szavazni? A fenti hipotézisek tükrében ezek azok lehetnek, akik számára a választás (főleg pszichikai) haszna meg fogja haladni a szavazásnak a regisztrációs kötelezettséggel megemelkedett költségét is.

Ha a választók nagyrészt érzelmi kielégülést kapnak a választástól, és nem azért mennek el, mert úgy érzik, tényleg számít a szavazatuk, akkor ez rossz hír, ugyanis azt jelenti, hogy több olyan szavazó lesz, aki érzelmileg erősen elkötelezett valamely politikai erő mellett. A jelen esetben ez úgy tűnik, a kormány szándékai szerint azt jelentené, hogy a Fidesz-keménymag a korábbinál nagyobb hányadát fogja alkotni a szavazóknak.

Lehetséges azonban még egy pozitív szcenárió is. A Századvég például azzal érvel a regisztráció mellett, hogy az azoknak az állampolgároknak kedvez, akik sok energiát fektetnek a közéletről való tájékozódásba. Ez a következő miatt lehet akár igaz is: akik eddig is jelentősebb költséget vállaltak fel voksuk leadása előtt (információszerzés formájában), azoknak értelemszerűen kisebb arányú költségnövekedést okoz a regisztráció, tehát arra is lehetne számítani, hogy ezen választópolgárok maradnak fenn az így felszerelt rostán.

Ugyanakkor ezzel az érvvel az a probléma, hogy a jól tájékozott és művelt választópolgárok nem feltétlenül azért ilyenek, mert választói informálódásuk céljából fordítanak sok időt a közélet tanulmányozására, hanem például azért, mert részben ez a szakmájuk, tehát valamilyen értelmiségi foglalkozást űznek. A közéletben amúgy is jártas értelmiséginek szinte semmilyen pótlólagos költséggel nem jár a választásokra való “felkészülés”, hiszen már amúgy is rendelkezik a legtöbb releváns információval. Ezért nem hiszem, hogy rájuk másként hatna a regisztrációs kötelezettség bevezetése, mint az átlag választópolgárra.

A fentiek alapján az a gyanúm, hogy a pesszimista forgatókönyv fog inkább érvényesülni, tehát – legalábbis a jelenlegi közéleti helyzetben – az új szabályozás inkább rontani, semmint javítani fogja a demokrácia működését. Hiszen voltaképpen ez a célja a javaslat kidolgozóinak és ők bizonyára jól végiggondolták a dolgot.