Az egyéni szabadság, a piac és a joguralom védelmére létrejött Szabad Piac Alapítvány szerint az azeri baltás gyilkos ügye minden eddiginél jobban mutatja a liberális képviseleti demokrácia és a szabadpiaci kapitalizmus általánosan elfogadott elveinek hátat fordító, nacionalista, államhívő és tekintélyelvű gazdaság-, kül- és jogpolitika teljes kudarcát, amely Magyarország elszegényedéséhez és nemzetközi megaláztatásához vezet.

 

A kormány, élén a miniszterelnökkel, kiállította saját szegénységi bizonyítványát. Amennyiben elhisszük nekik, hogy nem látták előre tetteik következményeit, az azeri magatartást és a nyomában hazánkra hulló nemzetközi tiltakozáshullámot, akkor szakmai-tapasztalatlansági okokból; ha egy szavukat sem hisszük, vagyis abból indulunk ki, hogy cinikus alkut kötöttek az ország polgárai és szövetségesei háta mögött, akkor pedig erkölcsi alkalmatlanság miatt kell távozniuk.

A Szabad Piac Alapítvány elvárja, hogy a szegénységi bizonyítványuk után a lemondási okmányaikat is írják alá, utat engedve a demokratikus és szabad választásoknak, hazánk méltó bel- és külföldi képviselete érdekében.

A különös kegyetlenséggel, aljas indokból elkövetett emberölés miatt Magyarországon jogerősen elítélt Ramil Safarovot a magyar kormány kiadta az őt közismerten nemzeti hősként tisztelő Azerbajdzsánnak. Ez a döntés egyidejű volt azzal a megegyezéssel, amely a nyugati integrációkban részt nem vevő, tekintélyelvű azerbajdzsáni rezsimnek kulcsfontosságú szerepet szánt volna az egyre mélyebb válságba süllyedő magyar gazdaság finanszírozásában. Az Orbán-kormány reménytelen helyzetben van, ha ki akarja magyarázni, hogy a két esemény között nincs összefüggés, ez pedig – túl a kiadatás szégyenén – súlyos és sokáig helyrehozhatatlan presztízsveszteséget okoz hazánknak.

Az Alapítvány munkatársainak megítélése szerint a magyar igazságügyi és külügyi szerveknek tisztában kellett volna lenniük azzal, hogy a kegyelem lehetősége fennáll, ezért a kiadatás ellentétes lehet az egyezménnyel. A Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium illetékesei azonban a bakui társminisztérium tájékoztató levelét – amely csakis általánosságban beszél “az elítéltekről”, és Ramil Safarov esetében nem zárja ki az elnöki amnesztia lehetőségét – kötelezettségvállalásnak vették arra nézve, hogy Safarov a börtönbüntetésének hátralévő részét Azerbajdzsánban tölti le, miközben erre a szövegben semmilyen egyértelmű nyelvi formula nem utalt.

Tisztában kellett volna lenniük azzal is, hogy a magyar kormányt senki és semmi nem kötelezi Safarov kiadására; hogy a kiadatás súlyos nemzetközi politikai veszélyekkel jár; és hogy éppen ezért a 2006 utáni években a magyar kormányzat következetesen ellenállt az azerbajdzsániak ilyen irányú kérésének annak az elvnek az alapján, hogy bűn nem maradhat büntetlenül.

A magyar kormány nem működik. A Külügyminisztérium politikai államtitkára csak 2012. szeptember 2-én, délután adott át Azerbajdzsán nagykövetének egy olyan jegyzéket, amely az elnöki kegyelmet elfogadhatatlannak nevezte – másfél nappal azután, hogy ugyanilyen értelmű nyilatkozatot tett az Egyesült Államok elnöke és külügyminisztériuma, noha az azerbajdzsáni lépés nem az Egyesült Államokat, hanem Magyarországot hozta botrányosan rossz hírbe.

Az azerbajdzsáni elnöki hivatal órákkal a kegyelem bejelentése után nyilvánosságra hozta, hogy az aktusban a “legfontosabb szerepet” az a megegyezés játszotta, amelyet Ilham Aliyev azeri elnök Orbán Viktor magyar miniszterelnökkel kötött annak 2012. június 30-i bakui látogatásán.

Felhívjuk a figyelmet, hogy a Külügyminisztériumnak az azerbajdzsáni kapcsolat kiépítésében semmilyen szerepe nem volt, Martonyi János külügyminiszter nem volt jelen Orbán bakui tárgyalásain, és júliusban sem ő, hanem Szijjártó Péter, a miniszterelnökség külügyi és külgazdasági államtitkára tárgyalt az azerbajdzsáni partnerekkel. Ugyanígy a kiadatásról sem a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium döntött, mint kellett volna a Magyarország által is ratifikált nemzetközi egyezmény értelmében, hanem csak azt a szerepet kapta, hogy Orbán és Aliyev megállapodása után rendezze a jogi formaságokat.

Orbánnak tehát már csak azért is távoznia kell, mert olyan mértékben üresítette ki a kormányt, amely még nyílt diktatúrákban is szokatlan: a külügyek tényleges irányítását egy diplomáciában teljesen felkészületlen és tapasztalatlan bizalmasára bízta, az igazságügyért felelős minisztériumot pedig saját, a nemzetközi jogot és Magyarország érdekét semmibe vevő elgondolásának végrehajtójává fokozta le.

Ha a kiadatás része volt egy, a két ország vezetői közötti megállapodásnak, amelynek alapján a kiadatásért cserébe Azerbajdzsán hajlandó magyar állampapírokat vásárolni, akkor megállapítható, hogy Magyarország számára fontosabb volt a költségvetési lyukak ötletszerű betömködése egy etnikai indíttatású gyilkosság elkövetőjének megbüntetésénél. (A két érintett miniszter lemondása ebben az esetben azt jelezné, hogy legalább utólag fontosabb számukra a saját önbecsülésük, mint a munkaadójuk iránti lojalitás.)

Annak érdekében, hogy Magyarország visszatalálhasson a civilizált nemzetek közösségébe, a kormánynak távozása előtt nyilvánosságra kell hoznia a megállapodás részleteit, ki kell jelentenie, hogy a megállapodás teljesítését azeri részről nem várja el, egyben ki kell fejeznie együttérzését a gyilkosság áldozatának hozzátartozói iránt.

Véleményünk szerint egy következő, ügyvezető kormány a káron csak enyhíthet, és a kudarcot a választásokra készülő ellenzéki erők csak úgy tehetik jóvá, ha összefognak, tartózkodnak a teljesíthetetlen ígéretektől, és ennek a politikának minden elemét következetesen elvetik.

 

Kész Zoltán

Szabad Piac Alapítvány