Fékezhetetlen agyvelejű gazdasági miniszterünk már megint hozta a formáját. A meginduló IMF tárgyalások hírére már kezdett egész szépen csökkenni az állampapírok hozama és erősödni a forint, ideje volt tenni ellene valamit (különben még a versenyképtelen vállalkozók nyakán marad az áru.)

Az érdem nem egyedül az övé, segített a rejtélyes módon közgazdász diplomát szerzett frakcióvezető is (a közéleti megnyilvánulásai azért azt mutatják, hogy alapozó kurzusokat rendesen lelazsálta). Rogán Antal rendelte meg még a múlt héten, hogy a jövő évi költségvetésbe építsenek bele mindenféle lazítást, ehhez néhány tippel csatlakozott a KDNP nevében Harrach Péter is. Hát, a megrendelést teljesítették.

Az rendben van, hogy kis cégeknek bevezetnek valami egyszerű adófajtát, ami kiváltja a többit. Ha a többféle nyilvántartástól, bevalláskészítéstől megszabadul a vállalkozó és az üzletmenetre fordíthatja az energiáit, az már tiszta nyereség. Mondjuk, jó volna többet is tudni a dologról, nehogy a végén az derüljön ki, hogy az új adó (plusz kedvezmények és kiegészítések) a végén adminisztrációban és/vagy elvonásban nagyobb terhet jelentenek, mint a kiváltani tervezettek.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

(Fotó: Túry Gergely, hvg.hu)

Na, de a foglalkoztatás! Valamifajta kedvezményt kapnak majd a képzetlen fiatalokat, időseket, a tartósan munkanélkülieket és a kisgyerekes anyákat alkalmazók. Ettől persze még új munkahely nem igazán keletkezik – ahhoz a fizetőképes kereslet bővülésére volna szükség -, hanem nyilvánvalóan a teljes közterhű munkavállalók elhelyezkedési lehetőségei szűkülnek.

Sőt, ha elég felületesen hozzák a szabályokat, akkor az állásban levőket is lecserélik preferáltakra. Az OECD ezt a két hatást substituition effect, illetve displacement effect néven javasolja figyelembe venni a foglakoztatási programok tervezői számára. (OECD: Entrepreneurship and Local Economic Development Programme and policy recommendations, 2003. Párizs) Az így kiszoruló, tapasztalattal rendelkező, munkaképes és viszonylag mozgékony munkaerőnek marad a külföldi munkavállalás. Lényegében tehát a frakcióvezetők kérésének teljesítésével az összes foglalkoztatás nem fog nőni, de az adó- és/vagy járulékbevételek csökkennek.

Az pedig baj volna, hiszen a költségvetési hiány csökkentése kőbe vésett cél, az adósság elleni küzdelem pedig szent nemzeti ügy a kormány számára. És itt jön Aromo (alias Tündér Gyuri): a kieső bevételek pótlására megadóztatja az államkincstárat és a Nemzeti Bankot. Nyakukba vágják a tranzakciós adót. Ezt már nem is kell minősíteni, megtették azt mások. Lényeg: ebből nem lesz a kiadásokat ellensúlyozó költségvetési bevételi többlet. (Annak, aki nem ér rá elolvasni az elemzőket: egyik zsebből másikba pakol.)

Nyilvánvaló, hogy rövidesen újabb büdzséfoltozó ötletre lesz szükség, aminek címzettje a lakosság vagy az üzleti szféra néhány szegmense lehet. Szóba jöhetne persze még az egyéb kiadások lefaragása is. Vagy például lehetne pontrendszer helyett annyi pénzért bérbe adni az állami földeket, ami meghaladja az EU-támogatások mértékét. Nem ajánlok fogadást arra, meglépik-e. A tutira nem illik.

De talán bevételszerzési célból a nemrég visszaállamosított gazdasági egységek némelyikét újból privatizálják, esetleg némi – fájó, ám elkerülhetetlen – veszteséggel. Persze nem akárkinek, csak annak, aki megfelel … majd a pályázaton.