Jövőképet kell adni a fiataloknak, mindenki mindig jövőképet akar adni a fiataloknak, ami azt jelenti, hogy egyre többen jelentkeznek be, hogy szívesen adnának jövőképet, mint például trendi fiatal gazdálkodás, meg túró rudi és hazaszeretet, meg projektmenedzselés. Mondhatnánk, hogy ez mind szép és jó, de. De valójában már ez is nagyon rossz, és csak utána következik a de.

Szóval mi ebben a rossz? Egyrészt a fantáziátlan pénzlenyúlás persze (a Nemzeti Ifjúsági Tanácsba pályázó szervezetek támogatása is, meg a kidolgozott programok is körülbelül ezzel foglalhatóak össze). Másrészt az, hogy trendi gazdálkodó csak kevesekből lesz, a fejletlen világban a gazdálkodók nem trendik, a fejlettben meg csak kevés, csúcsminőséget termelő trendi van, a többi csak normális, viszont a hazai átlagnál jelentősen nagyobb elkötelezettséggel a megfelelő minőség, technológia, eredetvédelem és hasonlók iránt. Harmadrészt mert túró rudi nemcsak itt van, hanem máshol is, és van, aki azt még jobban is szereti.

De valamiért a kormányzat és a civil szféra szerint az operatív programok és a bugyuta marketing elég ahhoz, hogy meggyőzze a fiatalokat, hogy Magyarországon tervezzék a jövőt:

Mintha ez valami tisztán mentális kérdés volna. Holott valóban, a jövőképekről van szó. Nem kifejezetten és konkrétan a fiatalokról, hanem úgy általában arról, hogy a magyar kormány és mit vetít előre, hogy mi lesz, ha ez a jövőkép megvalósul.

Hát először is, a magyar kormány szűkíti a felsőoktatáshoz való hozzáférést, azonban anélkül, hogy a magyar felsőoktatásban való részvételt szinte eleve értelmetlenné tévően súlyos minőségi problémákkal bármit kezdene. Vagyis egy magyar fiatalnak nehéz és drága egyetemre jutni, cserébe rengeteg egyetemen vagy főiskolán nem kap a világban elfogadott mércével mérve színvonalas tudást.

Másodszor, a kormány számos nagy hozzáadott értékű ágazatról egyszerűen nem vesz tudomást, ezzel az egész gazdaságot károsítva persze. Dicséretes persze, hogy az Audi és a Mercedes gyárat telepít, mert hát GDP, munkahely, de főleg know-how származik belőle. A betelepülő multik nélkül ugyanis hegeszteni sem tudnánk rendesen. És persze nemcsak az Audi hoz tudást, hanem a Tesco is, a kereskedelmi láncok behozta üzleti modellek, logisztikai szakértelem, stb. nélkül a CBA is nehezebben boldogulna. Ugye.

Harmadszor, a kormány valamiért úgy értelmezi a kínai példát, hogy a low-tech ágazatokban van a növekedési potenciál, és ebbe akarja bezárni a munkaerőt. Mintha Kína nem törekedne saját high-techre, és mintha a kínai low-techben 250 dollárért (közel az ominózus 47 ezer forinthoz) nem iPadeket raknának össze, hanem ásóbottal turkálnának. És mintha nem létezne a japán, a dél-koreai, a tajvani vagy a szingapúri high-tech modell.

Namost, ezzel szemben a valóság, amit a kormányon, a huszonéves kormánytanácsadókon és az egyéb módon fizetett szakértőkön (vö. ifjúsági szervezetek) kívül mindenki lát amúgy is, nagyon szépen kiderül a McKinsey munkaerő-piaci jelentéséből, amelynek fő megállapításai:

  • 2020-ra mintegy 38-40 millió fő, azaz a kereslet 13%-a hiányozni fog a felsőfokú végzettséggel rendelkező munkavállalói csoportban. További 38 millió fő fog kiesni ugyanebből a csoportból nyugdíjazás miatt. Az öregedés drasztikusan fogja sújtani Kínát egyébként (és megtörheti a növekedést), de a hiány a fejlett országokban is 16-18 millió fő lesz.
  • Ez a hiánya felsőoktatásban részt vevők számának duplázásával kerülhető el, miközben növekszik a mérnöki-tudományos végzettségűek aránya.  Ők egyébként jóval többet is keresnek, és bizonyos piacokon ötször nagyobb a munkára találás esélye. Tehát műszaki-tudományos végzettség >> humán végzettség >>>>>> képzetlenség, munkaerő-piaci szempontból. (Noha hozzá kell tennem, hogy a soft szakokon végzők között is sokan vannak, akik pusztán az intelligencia és a készségek fejlesztése eredményeképp könnyebben kapnak munkát, mondjuk nem feltétlenül kultúrantropológusként, de lehet mondjuk, hogy reklámszakemberként.) Fontos kiemelni, hogy a képzett munkaerő a fejlett világban már így is rettentő mértékben támaszkodik a bevándorlásra, a növekmény 40%-a ebből származik, itt tehát már nincs sok tartalék.
  • A fejlődő országokban (beleértve a mi régiónkat is) még mindig alacsonyabb a magas képesítésűek aránya, mint a fejlett világban, és Kelet-Közép Európában a rendelkezésre álló munkaerő jobban fog zsugorodni, mint a “hanyatló” Nyugaton.
  • A kieső magas képesítésű munkaerő pótlására többek között a produktivitás nagyobb mértékű emelkedésével ellensúlyozható, és hát a “hanyatló” német gazdaságnak van esélye 1,3% körüliről 1,6%-os növekedési rátát elérni, ellenben például a dél-európai államoknak a jelenlegi 0,7%-ot 1,4%-ra kellene feltornázni, ami konkrétan duplázást jelent.
  • Az egyetlen terület, ahol a fejlett országokban, például Amerikában tartósan csökkenni fog a munkaerő-kereslet minden szcenárió szerint, a gyártás, és alacsony növekedési esetben a kiskereskedelem.
  • A kereslet 15%-a, 45 millió fő fog hiányozni a megfelelő középfokú végzettséggel rendelkezők közül.
  • Ellenben 90-95 millió fő, azaz 11%-os túlkínálat lesz a képzetlen munkaerő piacán. Nem meglepő módon a McKinsey megállapítja, hogy őket akkor lesz esély foglalkoztatni, ha a gazdaságok technológiailag fejlődnek, azaz például az élelmiszer-feldolgozás több munkahelyet jelent, mint a puszta termelés (helló, Matolcsy, helló, trendi gazdák), illetve számos lehetőség lehet még a fejlett gazdaságok szolgáltatószektorában (otthoni egészségügyi ellátás, stb.).
  • A fejlődő országok növekedése lényegében a 900 millió nem mezőgazdasági munkahelyből szátmazik (helló, stb.).
  • Ezek a körülmények megfelelő lépések nélkül a fejlett országokban hosszú, súlyos munkanélküliséghez vezethetnek sokak számára.

Lehetne még folytatni, mindenesetre látszik, hogy a második Orbán-kormány foglalkoztatás-politikai törekvései homlokegyenest ellenkeznek azzal, amit az épeszű világ vár és tenni igyekszik, és erre sok mindent lehet mondani, de azt, hogy Szun-ce módjára ravasz, na azt nem szokás. Épp ezért nem csoda, ha nemcsak a képzett munkavállalók távoznak, hanem azok is, akik nem jó állásajánlattal mennek karriert csinálni Nyugatra (vagy épp a Távol-Keletre), hanem “csak” csirkehúst csomagolnak majd egy gyárban.

(Címlapfotó: MTI)