Különféle szervezetek mostanában teszik közzé éves jelentéseiket, amelyekben a világ országainak tavalyi teljesítményét próbálják összehasonlítani. Különösen izgalmas most, a Fidesz-KDNP kormány félidejében tanulmányozni ezeket.

Az összehasonlítások részben a nyilvános statisztikai adatokból, részben szakértői kérdőívek válaszaiból, illetve a két módszer kombinációjával készítenek rész- és kombinált indexeket, s ezek alakulása alapján alakul ki az országsorrend, illetve az előző évi teljesítményhez mért változás. Ezek az összetett indexek komplex társadalmi folyamatokat próbálnak meg számszerűsíteni, és így mérhetővé, összehasonlíthatóvá tenni.

Az erőfeszítés mindenképp tiszteletre méltó, azonban egyelőre nem sikerült egyetlen olyan mutatót konstruálni, ami megfelelően fejezné ki az országok teljesítményét és fejlődését.

Minden ilyen összetett mutatónál felmerülnek az alapkérdések: Milyen jelenségeket vesz figyelembe és milyen súllyal? Megfelelően leképzi-e az indexbe épített mutató a reprezentálni kívánt jelenséget? Mekkora a mutató mérési hibája? Ez különösen akkor fontos, ha a mutató nem „kemény” statisztikai adat, hanem felmérésen, megkérdezésen alapuló vélemények egyenlege. Ezért egyetlen – akármennyire elfogadott és jónak tartott – index alapján nem célszerű megítélni az országok fejlődését sem.

Az idei értékelések meglehetősen vegyes képet mutatnak Magyarországról.

A svájci IMD alapvetően menedzserképzéssel foglalkozó üzleti iskola, ők jelentetik meg az egyik leggyakrabban figyelt versenyképességi sorrendet. Sajnos az egyes ország-adatokhoz csak meglehetősen borsos összegért lehet hozzáférni, így meg kell elégednünk a szabadon tanulmányozható kivonattal. Az intézet részben nemzetközi módszertan alapján készített és hitelesített statisztikai adatokból, részben szakértők megkérdezésével állítja össze versenyképességi indexét, amely alapján sorba rendezi az országokat. Idén Magyarország ötvenkilenc ország között a 45. helyre került, ami elég gyenge, de a tavalyi romláshoz képest javulást jelez.

Az IMD Magyarország versenyképességi helyezése és részmutatói

 

 

 

 

 

 

 

 

 

(Forrás: IMD Competitveness Yearbook 2012)

Bár szerény javulást a kormányzati és az üzleti hatékonyságnál is találtak, az összevont index elsősorban a gazdasági teljesítmény miatt lett kedvezőbb. Ezen belül a külkereskedelemi folyamatok voltak igen jók tavaly: mind az exportunk, mind az importunk, mind a kettő egyenlegének pozitívuma nőtt. Viszonylag jól alakult még az infláció is, és mivel ekkor lendültek be az ismert autóipari beruházások, emelkedett a működőtőke-beáramlás is. Tehát a svájci összevont index szerint országunk versenyképessége a nemzetközi folyamatokba történő beágyazódásból adódik és annak mélyülésével javul.

A konzervatív amerikai Heritage Foundation Index of Economic Freedom címen évente ad ki értékelést arról, hogyan alakult a gazdaság szabadsága a világ országaiban. Idei értékelése hazánkról szintén kedvező.

Az index értéke 0,5 ponttal emelkedett, értéke idén 67,1, ezzel Magyarország 43 európai ország között a 22. helyen állt. Ezt részben az ismert tavalyi pénzügyi-fiskális eredményeknek, részben egyes reformok végrehajtásának tulajdonítják. Amerikából nézve javult a fizikai és a szellemi tulajdon védelme, pozitívumként értékelik a személyi és társasági adó csökkentését, a könnyebb társaságalapítást. Negatívumok: a korrupció növekedése, a kormányzati költekezés GDP-hez mért növekedése, a merev munkaidőszabályok, a bürokratikus beruházási engedélyezési folyamat.

A Heritage Alapítvány Gazdasági Szabadság Indexe, Magyarország

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

(Forrás: Heritage Foundation)

Javulást mutat a World Economic Forum 2011 végén megjelent országértékelése is, azonban ők 2010-es adatok alapján állították össze az anyagot, ez nem sokat mond az elmúlt két év folyamatairól.

Vannak persze negatív trendet jelző összetett mutatók is. Az egyik ilyen a Transparency International szintén nagy figyelemmel követett Korrupciós Érzet indexe, ami – a Heritage részmutatójához hasonlóan – a magyar korrupciós helyzet romlására figyelmeztet.

Magyarország korrupciómentességi pontszáma

 

 

 

 

 

 

 

 

10 = korrupciómentes … 1 = teljesen korrupt az ország
(Forrás: Trancparency International)

Nem találta kedvezőnek a Világbank Doing Business adatbázisát kezelő csapat a gazdálkodási körülmények változását. 186 ország között a tavalyi 46-ról idén 51-re csúszott a helyezésünk, elsősorban a hitelhez jutás lehetőségének romlása, valamint az adófizetési kötelezettségek teljesítésének időigénye miatt.

Nem hagyhatjuk figyelmen kívül a Freedom House friss jelentését sem, ahol az országot ugyan szabadnak minősítették, de a polgári szabadságok minősítése hosszú idő óta először egy pontot romlott a sajtószabadság kedvezőtlen minősítése miatt.

Milyen is hát a mi képünk a nemzetközi tükörben? Nem olyan rossz, mint a hazaiban. Egy gazdaságilag szabad, bár egyre korruptabb, viszont nemzetközi kapcsolataiban sikeres ország rajzolódik elénk, amelyik viszonylag jól kezeli makro pénzügyeit. Ez örömre ad okot, hiszen ezeket jelentéseket befektetők olvassák (van, amelyik pont nekik készül), akik a világtérképen megfelelő tranzakciós terepet keresnek. Mi rajta vagyunk ezen a térképen, ez mindenképp jó hír.

Kívülről nézve tehát a magyar gazdaság helyzete nem látszik olyan rossznak, mint itthonról. Az már kevésbé jó, hogy akik közelebb jönnek, némi körülnézés után mintha mostanában inkább mégsem minket választanának. Most derült ki két autógyárról is, hogy nem követik a Mercedest.

Az biztosan nem igaz, hogy a nemzetközi üzleti körök véleményét sikerült volna Magyarország ellen hangolnia az ellenzéknek. De a kapitalistáknak olyan voks van a kezükben, amit nem lehet sem jobb-, sem baloldali, sem unortodox demagógiával megszerezni, ők a pénzükkel szavaznak. Ha a közelebbi kép nem tetszik nekik, akkor nem ruháznak be, esetleg leépítik a tevékenységüket, vagy akár meg sem veszik a bizonytalan országban működő cég termékeit.

Mindannyiunk érdeke, hogy az, amit az IMD legfőbb előnyünkként mutatott be, ti. az, hogy a nemzetközi gazdasági hálózat értékes és hasznos szereplői a magyarországi gazdálkodók, megmaradjon. Jó volna ezt sem koki- és sallerosztással, sem pávatánccal nem veszélyeztetni, mert különben az áprilisi ipari exportcsökkenéshez hasonló további nagyon durva ébredés jön a tündérmeséből.

Elég nekünk megküzdeni a várható világgazdasági lassulással, a „nem megszorító” intézkedések belföldi keresletet visszafogó hatásaival, a közszolgáltatások lepusztulásával és sok egyéb bajunkkal. Talán most már minden politikai tábor tagjai visszatérhetnének a gyerekes indulatok sáncai mögül a józan felnőttek világába, akik felismerik az önmagukért viselt felelősségüket és hosszú távú érdekeiket.

(Címlapfotó: MTI)