A konzervatív Új Demokrácia (ND) 129 képviselői helyet szerzett a 300 fős athéni parlamentben a vasárnapi görögországi választásokon a szavazatok 99,84 százalékának összesítése alapján – közölte a görög belügyminisztérium. Az ND a szavazatok 30 százalékát szerezte meg.

A radikális baloldali koalíció (SZIRIZA) a szavazatok 27 százalékával 71 mandátumhoz jutott. A szocialista PASZOK 12 százalékot (33 mandátum), a nacionalista Független Görögök 7,5 százalékot (20 mandátum) ért el. A neonáci Arany Hajnal a szavazatok 7 százalékát kapta (18 mandátum). A Demokratikus Baloldal (Dimar) 6 százalékot szerzett (17 mandátum), a kommunista párt 4,5 százalékot (12 mandátum).

Megfigyelők szerint az ND a szocialista párttal fog koalíciót kötni, s a Dimar is csatlakozhat hozzájuk. A kampányban csak e három párt vállalta, hogy bevezeti a Görögországot a csődtől megmentő nemzetközi hitelcsomag fejében elvárt megszorításokat. A világ hét legfejlettebb ipari államának (G7) pénzügyminiszterei üdvözölték a vasárnapi görög parlamenti választások eredményét. Mint közölték, “mindannyiunk érdeke”, hogy Görögország teljesítse kötelezettségeit, és az euróövezet tagja maradjon.

(MTI)

Görögország problémája nem az euró, és az euró problémája nem Görögország.

A görög gazdaság már az euró bevezetése előtt is a korporatív gazdaságok állatorvosi lova volt. Alacsony produktivitás, magas munkaerőköltség, sovány exportszektor, az állam emlőin élősködő, a politikával kibogozhatatlanul összefonódó vállalkozói réteg, egy ország, ahol a politika dönti el, hogy ki lesz sikeres és a sikeres dönti el, kié lesz a politikai hatalom. Mindez katasztrofális adófizetési fegyelemmel párosult.

Görögország számára az euró bevezetése csak elodázta az elkerülhetetlen drasztikus életszínvonal-visszaesést.

Az euró fundamentális problémáit Spanyolország esete demonstrálja. Spanyolországban az állam a válság megkezdéséig nem adósodott el. A spanyol állam takarékosabb volt, mint a német. A költségvetési hiány 3% alatt maradt, és az államadósság mértéke is kezelhető volt. Ellentétben a privát szektorral, ahol az eladósodottság mértéke az euró megjelenésével nagyon megnőtt.

Az ok az euró kamatlába volt. A közös pénz természetéből adódik, hogy egy kamatláb érvényes az euróövezetbe tartozó összes gazdaságban. A kamat természetesen a pénzáru ára, és a funkciója az, hogy harmóniába hozza egy gazdaságon belül a megtakarításokat és befektetéseket. Ezt a funkcióját az euró kamatlába teljesítette a német és az euróövezet északi országainak esetében. Nem úgy mint Spanyolországban, ahol ugyanaz a kamat túlságosan alacsonynak bizonyult.

(Fotó: MTI/EPA)

A túlságosan alacsony kamat két dolgot jelent:

– egyfelől olyan projektek is létrejönnek, amelyek magasabb kamatlábak mellett nem jönnének létre, tehát túl sok beruházás valósul meg, másfelől

– jelzést ad a megtakarítani szándékozóknak, hogy nem érdemes megtakarítani, mert alacsony a kamat. Következésképpen, amikor a projektek megvalósultak, a gazdaságban nincs elég megtakarítás ahhoz, hogy a projektek eredményeit megvásárolják, amint ezt Spanyolország esetében az eladatlan ingatlantömeg demonstrálta.

Az euró agóniáját a görögországi választás eredménye nem befolyásolja. Az euró problémáinak megoldására számos hamvába holt elképzelés született, de minden elképzelés végén Németország fizetőképessége áll, amely természetesen véges. Nem beszélve a javasolt konstrukciókban rejlő moral hazard-ról.

Határozottan eljött az ideje annak, hogy Európai Unió politikusai belássák, hogy az euró egy politikai szándékot tükröző, gazdaságilag és pénzügyileg megalapozatlan lépés volt. A görög választások eredményével az euró agóniája csak tovább fog folytatódni, ami sajnos hosszú európai gazdasági gyengélkedést, lassú növekedést és tartós recessziót fog eredményezni. Ennek súlyos következményei lehetnek Európa hosszú távú geopolitikai szerepét illetően is.