"…a növekedéshez szükséges változásokat a meglevő hasznok szétosztásáról szóló, idővel szaporodó, a versenyt korlátozó politikai alkuk teszeik egyre nehezebbé. A kartellek, a belépési korlátok, a változást nehezítő és a befolyásos szereplőket helyzetbe hozó és helyzetben tartó, elkényelmesítő részszabályok" – írja remek eheti Narancs-cikkében Váradi Balázs az olasz Monti-kormány gazdaságmentő próbálkozásairól. "Reformjainak szimbolikus terepe az agyonszabályozott, ezért drága (kiemelés tőlünk – a szerk.) taxipiac deregulációjának kísérlete lett."

Hazánkban, a Magyar Unortodox Betéti Társaságban ezzel szemben épp az ellenkezője történik taxisfronton. "A budapesti taxipiac tervezett szabályozása különösen árulkodó: egy hatékony, alacsony árakat és kielégítő minőséget produkáló versenypiacot most készül a főváros egy szabályozott, magasabb árú, kevesebbek számára elérhető kartellpiaccá átformálni" – írja a MaNcs publicistája teljes joggal a június 20-án várható fővárosi döntésről.

Ugyanerre próbáltuk néhány hete mi is felhívni a figyelmet, kaptunk is érte hideget-meleget. "…jövőre már minden napszakra egységes tarifát (most úgy néz ki: 240 forintot) fizethetünk a taxiban, bármely társaságot választjuk is. Megszűnnek tehát a rendelt és az utcán leállított taxik közti árkülönbség, de végső soron nem más szűnik meg, mint maga a verseny. Tekintet nélkül arra, hogy az uniós négy szabadság az áruk és szolgáltatások szabad versenyét is rögzíti" – írtuk, meg azt is, hogy "akik ezzel a paternalista beavatkozással rosszul járnak, nem mások, mint a főváros polgárai, a sokat hivatkozott emberek."

A fővárosi taxik arculati egységesítése, fekete-sárgásítása a legkisebb probléma ebben az egész taxisügyben, hiszen bár libertáriusokként nem hiszünk a központi kontrollban, nem állami totalitarizmusnak, hanem méltányolhatónak tartjuk, hogy vannak legitim városkép- és imázs-szempontok, amik alapján egy város igenis megkövetelhet bizonyos azonosíthatósági és esztétikai minimál-feltételeket. Ne legyen káotikus a taxis arculat, ahogy ne lehessen akármilyenre pingálni egy adott házat sem. Ennyi.

A taxis kartellpiac önkormányzati rendeleti úton történő bebetonozása, a fogyasztók és a verseny semmibe vétele azonban már semmiképpen sem tartozik a méltányolható kategóriába. "Legyenek szívesek és magyarázzák meg: mitől lesz jobb az utazóközönségnek az, hogy a versenyhelyzet helyett központi áremeléssel sújtja őket a BKK?" – kérdezi még a sok más szempontból problémás VEKE is.

A taxisok érdekvédelmi szövetsége ugyan támaszt fontos, fogyasztóbarát feltételeket is a fővárossal szemben (tényleg nonszensz, hogy "mind a mai napig nincs egyetlen ellenőrző szerv sem, nincs ügyfélszolgálati iroda, ahová az utas fordulhat ha bármi visszaélést tapasztalt", és joggal van kiakadva azon, hogy a főváros megszabná a kocsi évjáratát, a tengelytávot, a csomagtartó méretét, a kívánatos kW-számot – ám egy füst alatt a tarifák egységesítését is sürgetik, ráadásul már mióta. A  verseny szereplői egész komolyan hatósági árért lobbiznak

A számos előírás nyilván egyfajta belső söprést is jelent a valakik által valamiért túlméretezettnek tartott fővárosi taxispiacon, ami, ha így is van (most 5500-6000 taxis működik engedéllyel a fővárosban, bár egyes számítások szerint elég volna 4000), nem azt jelenti automatikusan, hogy a probléma állami, ill. önkormányzati megoldás után kiált. Ha ennyi taxis valahogy megél a piacon, és az igénytelenebbikre is van igény, akkor mi is szól az ellen, hogy a piac, azaz Ön meg én meg a többi utas döntsön?

Végül hadd emlékeztessünk újra: a Gazdasági Versenyhivatal szerint a fix tarifával mindenki rosszul járhat. "A rögzített − és a jelenleginél magasabb − hatósági ár miatt csökkenne a kereslet is, a várható magas bevétel miatt pedig valószínűleg többen lépnének be a piacra, így egy taxisra kevesebb fuvar és bevétel jutna, azaz ők sem járnának jól az új helyzetben." Ők szóltak időben. Mi is.

(Fotó: BKK)