A múlt héten bejelentett adóintézkedéseket már nem is akartam kommentálni. Fékezhetetlen agyvelejű gazdasági miniszterünkkel úgysem lehet lépést tartani – lásd pl. az energiaszolgáltató cégek 30%-os társasági adóját – de azután megszólalt maga a miniszterelnök is az ügyben, és ez mégiscsak kicsapta a biztosítékot.

Odáig világos, hogy az ágazati különadókat ki kell vezetni és pótolni kell őket, tehát ráugranak mindenre, ami mozog. Istenem, láttunk már ilyet, sőt egész életünkben ezt láttuk magyar gazdaságpolitikaként. Na de attól már elszoktunk, hogy mindenki, aki nagyobb pénzösszeget mozgat, automatikusan sviháknak számítson (kivéve az államot). Merthogy a Kossuth rádió szokásos péntek reggeli fecsej-óráján ezt találta mondani az állítólag polgári középosztály megerősítésén munkálkodó vezér.

Itt tartunk? Akinek pénze van, az már kifosztani való ellenség? Mint a kulákok, bolt- és gyártulajdonosok hajdanán? Nem érdekes a teljesítmény, a befektetés, akinek van valamije, attól el kell venni. Miért is? Kinek az érdekében? (Jogászok számára: cui prodest?) De nem elég elvenni, meg is kell alázni, nehogy újabb bevételre merjen szert tenni.

Mostanában már igen magas – 3 milliárd forint – felett nyereményt kaphat, aki eltalálja az ötös lottó számait. Nyilván Ön is eljátszott a gondolattal, mihez is kezdene, ha Ön volna a nyertes. Folytassuk a gondolatkísérletet: Ön megnyeri a lottóötöst, de amikor kifizetnék, nem kapja meg. Közlik Önnel, hogy ez nem becsületes munkával megszerzett pénz, csupán mázli, egyébként is sok kis ember kicsiny pénzecskéjéből halmozódott fel, Ön azt akarja most lenyúlni. Venne Ön valaha az életben még egyszer lottószelvényt? És más venne?

A bankok, az energiacégek, a telekommunikációs szolgáltatók nem szerencsejátékot űznek. Befektetnek, termékeket dolgoznak ki, vevőket szolgálnak ki. Nagy nyereségeket érnek el? Igen. (Na jó, ez már múlt idő: nagy nyereségeket értek el.) Valakik – sajnos nem is kevesen – úgy gondolják, hogy ezt a nyereséget másoktól veszik el. Rogán Antal például közgazdász diplomával a zsebben beszél arról, hogy a telefonálásból nem keletkezik jövedelem. (A Nagy Diplomavadászat idején felmerül a kérdés: Vajon ő hogyan szerezte meg a végzettséget a Közgázon?)

(Fotó: Facebook.com/orbanviktor)

A leendő frakcióvezetőnek szólhatna valaki, hogy a fejlett országok GDP-jének több mint a fele keletkezik a szolgáltató szektorban. Szóval, az a helyzet, hogy a nagy nyereséget elérő ágazatok – még ha nem is a termelőszektorban működnek – bizony olyasmit kínálnak, amire dinamikusan növekvő igény van, és ezért a jól mozdulók nagy haszonra tudnak szert tenni.

A kapitalista gazdaságok így működnek, az egyenlő nyereség, előre kijelölt sikercég a tervgazdaság tartozéka. Kivételt talán az energiacégek jelentenek, ahol a monopolhelyzetek miatt magas árakat és extra nyereséget érhetnek el a „nemzeti” vállalatok, nem véletlenül küzd az EU az uniós energiapiac felszabadításáért. (A mi kormányaink meg ellene, vajon miért is?

Egyszerű belátni: Ha a nagy nyereségeket elvonják, akkor bolond az, aki eléréséért erőfeszítéseket tesz. A vállalati innovációk alacsony szintje, a pangó üzleti beruházások biztos jelei annak, hogy Magyarországon nem a forrásaik befektetésétől várják a vállalkozók életük javulását. Nyilvánvaló az is, hogy az elkonfiskálható nyereség reményében munkát sem adnak több embernek, mint amennyit a kis – nem feltűnő – profit megtermeléséhez foglalkoztatni kell.

Ebből nemigen lesz egymillió adózó új munkahely.