A füstadót 1662-ben szavazta meg a brit parlament, II. Károly királyi háztartása költségeinek fedezeteként.  Az adónem megszüntetését egy fél Londont felégető tűzvész előzte meg: valamely pék ugyanis, csökkentendő adóját, lebontotta kéményeit. A füstadót felváltotta az ablakadó.  Mivel a törvény – az igazságosság és társadalmi szolidaritás nevében – csak a drága, törékeny üveggel borított nyílászárókra vetett ki sarcot, a brit nép kőműves-szerszámokat ragadott. Megszületett a vakablak.

Május 9-i ülésén a kormány elfogadta a biztosítási adóról, a tranzakciós illetékről és a távközlési adóról szóló javaslatot – közölte Matolcsy György, áttörésnek nevezve a tranzakciós adót, és bejelentve, hogy (valamely gyönyörű jövőben) mindössze 51 adónem lesz Magyarországon. Plusz az illetékek és járulékok. Plusz a különféle kedvezmények, mentességek és kivételek, továbbá ezek permutációi és variációi. Ami üdvözlendő, bár szerény véleményünk szerint az állami költségvetés 5-6 adónemmel egész jól elműködtethető.

Emellett néhány, az állami szolgáltatások költségeivel arányos illetékkel; egészség- és nyugdíjbiztosítási járulékkal, valamint valamennyi adóalanyra egységesen alkalmazott, a társadalom számára hasznos tevékenységeket (munkahelyteremtést, kulturális termelést és fogyasztást, oktatást, tanulást, kutatást, szolidaritási jellegű jövedelem-felhasználást) ösztönző leírási lehetőséggel.

Ez esetben honfitársaink néhány millió munkaórával kevesebbet fordítanának tevékenységük adminisztrációjára és ugyanennyivel többet magára a tevékenységre. A könyv- és adószakértők, adótisztviselők, ellenőrök, adóügyekre specializálódott ügyvédek háromnegyede pedig elmehetne kaszálni, kapálni. Honfitársaink esetleg azt is megértenék, milyen üzeneteket közvetít, mit kíván ösztönözni, mit fékezni, kinek nyújt előnyt, kinek hátrányt az adórendszer.

Választási kampányában a miniszterelnök, ha jól emlékszünk, söralátét méretű adóbevallásokat ígért. A magyar adórendszer mintha mégsem efelé haladna. E sorok szerzője – foglalkozására nézve közgazdász, diplomája szerint mérlegképes könyvelő, ráadásul az elsők között állított fel Magyarországon napi zárásra alkalmas, integrált bankinformációs rendszert, tehát ért egy keveset a számokhoz és kezelésükhöz – utoljára 1992-ben tudta maga összeállítani adóbevallását.

Azóta, ha valamely rovat hivatkozásaiba belezavarodik és a jogkövető megoldás végett képzett adószakértőkhöz fordul, többnyire azt a tanácsot kapja, hogy kérjen inkább állásfoglalást az adóhivataltól. Amit született APEH, férjezett NAV idővel ki is ad. Többnyire „a jelen állásfoglalás az adóhatóságra nézve nem kötelező” megjegyzéssel.

A bejelentett három új adótípus közül a telefonadó egy dinamikusan fejlődő-, a szó valódi és jó értelmében vett közszolgáltatási funkcióit maradéktalanul ellátó ágazatot fékez. Éppen akkor, amikor az Európai Unió piacszabályozási lépésekkel igyekszik tovább szorítani a távközlési díjakat – lefelé. Aki koránál fogva megérte, nem tudja nem felidézni szép emlékű Kossa István elvtárs (fiatalabbaknak: nagyjából a teljes Kádár-korszakban közlekedési és postaügyi miniszter) örökbecsűjét, amelyet a telefonhálózat katasztrofális állapotára és a húsz év alatt (sem) teljesített telefonigénylésekre panaszkodóknak szánt, ultima rációként: „Ne telefonálgassanak, dolgozzanak.”

A „biztosítási adó” részletes tartalma még tisztázatlan: Egy bizonyos: nem ösztönöz, hanem fékez egy társadalmi szempontból hasznos megtakarítási formát. Akkor, amikor a tőkepiac helyreállítása, a megtakarítási ráta növelése lenne a legfontosabb kihívás.

A tranzakciós adó hatása viszont brutális. Minden átutalás egy ezreléke, amely – a munkamegosztó, modern korban – természetesen halmozódik az értéktermelés folyamatában. Amit a legfontosabb forgalmi adó, az áfa – roppant bonyolult adminisztráció árán – megpróbál elkerülni. Az adóalanyok azonnali reklamációi folytán a jogalkotó felismerte a tranzakciós adó brutalitását és máris mentesítette alóla a forgalom kétharmadát. Hogy a mentesítéseket hogyan lehet majd követni, még nem egészen tudható.

Nyilván folytatódik a bankinformációs rendszerekkel szembeni adat- és jelentésigények többszöröződése. A természetes hatás a számlaforgalom csökkenése, a szürkegazdaság bővülése lenne: meglátjuk, mi lesz. Az 5 millió forintnál nagyobb összegekre vonatkozó átutalási kötelezettség előírása szenteltvíz. Az általam ismert cégek ennél kisebb összegeket sem fizetnek ki készpénzben, nagyon régen. A makacsul készpénzező mezőgazdasági termény-kereskedelemben lehet valamennyi hatás. A szürke- és fekete-gazdaság nyilván a vállát vonogatja.

Matolcsy György ugyanazon az egyetemen szerzett diplomát, mint e sorok szerzője, tehát fel sem tételezzük, hogy a másik jámbor óhajt, miszerint a szolgáltatók ne terheljék át az új adóterheket a fogyasztókra, komolyan venné. Mindketten megtanultuk régen, hogy a gazdaság országútjain nem lehet minden forint és byte mellé közlekedési rendőrt állítani.

Azt, hogy a terhek hogyan oszlanak meg, a gyártók, szolgáltatók, eladók, vevők alkui döntik el, nem a kormány szándékai, hanem a verseny ereje, netán gyengesége szerint. A kormány, törvény, egyetlen pillanatra módosíthatja az alkuk eredményét, ám a viszonyok, a mindenkori erőarányok szerint, azonnal helyreállnak. Feltételeket, piacon kívüli elosztási arányokat itt csak monopóliumok diktálhatnak. Ez az, amit kormányok, politikusok, köztisztviselők – a gazdaság világában példátlan monopóliumokkal rendelkezvén honfitársaik felett – az istennek se akarnak megérteni.

Három új adó. Sikerült néhány lyukat befoltozni a költségvetés nadrágján. A foltozáshoz használt anyag, a nadrág valamely más részén, hiányozni fog.