Napokkal azelőtt, hogy a kormányzat a nyakunkba zúdította volna legújabb bevételnövelő célzatú, mélyen szabadságellenes adópakkját, a csomag valószínű atyja szabadpiaci libertáriusként coming out-olt a Heti Válasz könyvrovatában.

Matolcsy György könyvrovata nagyjából az egyetlen érték, amit ez a drága ember majd maga után hagy, hiszen azt bizonyítja, hogy a) idegen nyelven is olvas közgazdasági-szociológiai alapműveket, b) az olvasottak jó részét képes egy, nevezzük így, kognitív folyamatba beépíteni, így c) az ugyancsak kognitív, de disszonancia mérséklése céljából néha kénytelen hidat verni pártja etatizmusa és az olvasottak közé. Mondjuk most éppen elkúrta.

Valószínűleg megint a timing lehet a probléma, de éppen születőfélben volt a legújabb konvergencia-pakk bejelentése, mobiladóstul, tranzakciós adóstul, elektronikus útadóstul, mindenestül, amikor "Nyugati betegség" címmel megjelent a legújabb Matolcsy-könyvismertető, amelyben nem mást, mint az ismert amerikai konzervatív-libertárius társadalomtudós, Charles Murray 2006-os művét, az In Our Hands-t ajánlja a Fidesz-közeli hetilap olvasóinak szíves figyelmébe.

Murray, a neokon American Enterprise Institute munkatársa lényegében arról ír, hogy a Nyugat képtelen fenntartani a jóléti ellátásokat, hiszen az ilyen típusú kiadások, segélyek nem oldják meg az orvosolni kívánt problémákat, sőt, épp abban a helyzetben hagyja a segélyezetteket, amilyenben előtte voltak. "Murray abból indul ki, hogy a jóléti állam elmúlt 60 éve során megszüntette a történelem néhány nagy ösztönzőjét", az állam szinte feltételek nélkül mindenkinek ad az újraosztott javakból – foglalja össze Matolcsy találóan Murray fő problémáját. Majd ismerteti a megoldást.

"Fel lehetne számolni a szociális újraelosztó rendszert, helyére 21 éves kortól mindenkinek alanyi jogon járna évi 10 ezer dollár. Ebből venné meg mindenki az egészségbiztosítását, befizetne nyugdíjalapjába, és a maradékból sem halna éhen, ha közösségben él" – ismerteti a magyar nemszakember az amerikai szakember Amerikában is igen problematikus (és, mint azt a Mises Institute velősen kielemezte, valószínűleg nem is éppen libertárius) elképzeléseit.

Mondjuk az külön megérne 1 db. misét, hogy Matolcsy azon lamentál, hogyan fizessünk be mi magunk kötelező járulékot a szabadon választható magánnyugdíj-pénztárunkba, de jó, ha abba tudtuk hagyni a röhögést, gondoljunk csak bele, mi történik ebben a cikkben: Orbán jobbkeze ("tűzbe tennénk" – © Dumaszínház) a Fidesz semmilyen szinten nem létező "munkaközpontú" gazdaság- és szociálpolitikájának megideologizálására használja egy amerikai szabadelvű körökben is erősen vitatott szerző államtalanító javaslatát. Majd pár napra rá jön az egyáltalán-nem-megszorítás, amiből az idén 155, jövőre úgy 600 milliárdot szed be tőlünk/rajtunk az állam.

"Célunk, hogy hazánkban többen éljenek munkából, mint újraelosztásból származó jövedelemből. Ezt úgy érhetjük el, hogy a mai 56-ról 75 százalék közelébe emeljük a foglalkoztatás szintjét" – álmodozik hasraütésszerű számokkal a fejében Orbán jobbkeze, miközben másik agyféltekéje éppen azon jár, hány forint jön be majd az állampolgárok SMS-eiből. Az utolsó bekezdés egyetlen nagy kormány-PR ("…az aktivitás megerősödése biztonságot ad a nyugdíjasoknak…"), majd az egész basz így fejeződik be: "A Nyugat közösségében, de a Kelet gondolkodásához közelítve lehetünk sikeresek ebben a században." Hát, ha csak így nem.

Teljes a katyvasz: a nyugati jóléti modellt teljes joggal megkérdőjelező (ám arra őszintén szólva igen kérdéses válaszokat nyújtó) amerikai szerzőtől a magyar kormány bizarr és inkoherens lépéseinek dicsőítésén át a cikk végére a minisztert megérinti a nyugati közösségben érezhető keleti szél, sőt gondolkodás, amire pedig a cikkben utalás sem történt, hogy az mi is. Lao-ce? Gandhi? Pol Pot? Vagy csak a miskolci Avas-lakótelep? Budapesthez képest az is keleten van.

Most van az, hogy elkezdtünk komolyan aggódni Matolcsy Györgyért.