Matolcsy György egyre inkább olyan, mint Lázár Ervin mesehőse, Aromo, a fékezhetetlen agyvelejű nyúl: immár hetente zúdulnak ki újabb és újabb adó-ötletek a Nemzetgazdasági Minisztériumból. (Ezek egyelőre tervek, ki tudja, mi valósul meg belőlük, mindesetre elég furcsa, hogy ilyen sűrű egymásutánban szivárognak. Vagy társadalmi vita helyett ilyen módon tesztelik a közvéleményt, vagy működésbe léptek a „vakondok”, mint a Gyurcsány-kormány reformfutamai idején.)

Szóval, most itt van nekünk e hétre a telefon- és internetadó ötlete. A múlt heti tranzakciós adó dolgot már a miniszterelnök is megerősítette, félő, hogy ez is gyorsan a realitások közelébe kerül.

A Fidesz azzal került hatalomra, hogy erősíteni akarja a középosztályt, és azóta is állítja, hogy ezt teszi. Ez azonban nem igaz.

Az első intézkedések közül a második adókulcs eltörlése tekinthető olyan lépésnek, ami kedvező volt a középosztály számára. Persze a közepes jövedelmeknek csupán egy része esett a legmagasabb adókulcs alá, így a büntető adókulcs eltörlése tíz-húszezer forint között nettó jövedelememelkedést jelenthetett egy-egy keresőnél, ami nem kevés. Na, de milyen áron?

A magánnyugdíj-pénztári megtakarítások zöme pont a preferált középosztályé volt, és azt, hogy önként mondtak le róla, legfeljebb Selmeczi Gabriella és rajongótábora hiszi. A forintgyengülés a középosztálybeliek megtakarításait értékelte le, hiszen nekik volt olyanjuk.

Az ingatlanpiac bedőlése a közepes méretű lakások, házak árat szállította le a legmélyebbre, a kicsik és a luxus épületek kevesebbet vesztettek értékükből. Az önkormányzatok frissen kivetett ingatlan adói szintén őket sújtják.

A középosztály egy része hasznot élvez a devizahitelek végtörlesztéséből és árfolyamrögzítéséből, a teljes réteg elszenvedi a megnőtt tranzakciós költségeket és a megtakarításai után meg nem kapott kamatemelés miatti vesztséget. Mert nekik van annyi jövedelmük, amit nem használnak fel azonnal, még tudnak pár hónapra félretenni, nyaralásra, téli fűtésszámlára, egyébre gyűjteni.

Az elszabadult üzemanyagárak szintén azok számára jelentenek terhet, akiknek még van autójuk és használják is. Ha nem alkalmazottként, hanem vállalkozóként szerzik jövedelmüket, akkor a nyakukba szakadt adminisztrációs és járulékterhek többlete tovább nyomja őket.

És most jönnek az új ötletek: a tranzakciós adót tipikusan a pénzügyi műveleteket végző középosztály fizeti, nem a segélyen, minimálbéren élő alsó. Internetet, telefont is ez a réteg használ nagy számban és intenzíven. Szóval egyértelmű: a Fidesz-kormány támadást indított a középosztály ellen, a büdzsé hiányait elsősorban rajta kívánja beszedni. Nyilván, hiszen ki máson lehetne?

Minden társadalom gerince, terheinek legfőbb viselője a középosztály. Tagjai már elég sokan vannak, jövedelmük is van, amiből a közterhek finanszírozására el lehet vonni. A szegényebb rétegeknek a jövedelme – ha van egyáltalán – nem igazán bír el több terhet, könnyen eltűnnek a feketegazdaságban, ráadásul minden tőlük elvont fillér tovább csökkenti az így is katasztrofálisan alacsony belföldi keresletet. Az igazán gazdagok kevesen vannak, és számos lehetőségük van kibújni a túl magas terhek alól.

Marad a viszonylag nagy létszámú középosztály, aminek tagjai még tudnak többlet erőfeszítést tenni, van tehát még mit elvenni tőlük, és kevésbé könnyen bújnak el a törvény hatálya alól.

Fosztották már ki, kedves Olvasó? Zsebtolvaj, besurranó, csaló, autótolvaj, betörő? Emlékszik rá, milyen érzés volt? A reménytelenség, hogy nincs értelme törekedni, lemondani, gyűjteni, mert azt találják meg, akinek van valamije? Ha azt tette Önnel, akiben megbízott, akkor a reménytelenséghez még a megalázottság is társult.

Na, valahogy így járt a magyar középosztály a Fidesszel. (És nem először, mert ugyanezt megéltük már szinte minden eddigi kormánnyal.) A következmény már látható az utcákon, ahol szaporodnak a lehúzott redőnyök és az „Eladó lakás” táblák, a romló foglakoztatási adatokban, a néhány multi még futó programja mellett stagnáló-csökkenő beruházási adatokban, a leálló innovációkban (idén alig volt jelentkező az Innovációs Nagydíjra), a környezettől messze elmaradó GDP-növekedésben.

Mindezt miért is? Mindenki meg tudja magának fogalmazni a választ, és el tudja dönteni, megéri-e neki. Mindenesetre, kedves Középosztálybeli Szavazó, amikor a következő választáson behúzza x-et, ne feledje: az párt, amelyik azt ígéri, bármit megold, támogat, ösztönöz, az az Ön zsebéből fogja betartani az ígéretét.

 

Címlapfotó: moniezmegaz.blog.hu