Előzmények a blogunkon:

PLT: A szexuális vérvádak nyomában

LetterForce: Santorum, a náci? Válasz PLT-nek

Nem tartom Rick Santorumot nácinak. Hiába utal erre LetterForce a melegügyben írt posztomra reagáló hozzászólásában. Egy szélsőségesen ultrakonzervatív, bigott politikusnak tartom, akinek elnökjelöltsége valószínűleg nagyobb kárt okozott volna saját pártja győzelmi esélyeinek, mint a meleg közösségnek. Azt pedig végképp nem gondolom, hogy a Republikánus Párt egésze és a Jobbik közé egyenlőségjelet kéne tenni.

Bár kétségtelen, egyes, a republikánusok jobbszárnyához tartozó figurák és az európai szélsőjobb pl. a szexuális önrendelkezésről, azon belül a homoszexualitásról vallott nézetei gyakran megdöbbentő azonosságot mutatnak. Santorum azon törekvése pedig, hogy antedatált jogalkotással, visszamenőleg érvénytelenítse a melegházasságokat, leginkább Orbán Viktor módszereire hajaz.

Egyébként, ha már a definícióknál tartunk: a Jobbikot sem tartom náci pártnak. A Jobbik egy szélsőjobboldali, rasszista, antiszemita és nacionalista képződmény, amelynek léteznek náci, s még inkább nyilas szellemiségű vonásai. Primitív, politikaelméletileg elfogadhatatlan leegyszerűsítésnek gondolom azt, hogy minden szélsőjobbos mozgalmat sommásan nácinak neveznek. Minden náci szélsőjobboldali, de nem minden szélsőjobbos náci.

Ahogy mondjuk minden sztálinista kommunista, de nem minden kommunista sztálinista. Sőt, voltak Sztálin- és szovjetellenes komcsik. Ahogy Hitler- és náciellenes szélsőjobbosok is. A tiszaeszlári vérvádat összetákoló Bary József és Istóczy Győző sem voltak nácik, főként, hogy a nácizmus csak a per után harmincöt évvel jött létre.

A homofóbia pedig még csak a jobboldal, illetve a vallás kizárólagos „átkaként” sem említhető. Ateista-kommunista rezsimek éppoly kőkeményen üldözték a melegeket, akár „istenhívő-nemzeti” megfelelőik. Hogy jön akkor ide a vérvád? Egyszerű.

A vérvád ugyebár ama tévhit illetve rágalom, hogy a zsidók fiatalokat, gyermekeket csalnak el a titkos rejtekhelyükre, szentélyükbe hogy ott megöljék őket, s vérüket rituális célokra használják. Bűneik tanúit és üldözőit meg könyörtelenül elhallgattatják. Nos, ehhez hasonló az a homofób mítosz, hogy a meleg férfiak heteroszexuális fiatal fiúkat, gyerekeket elcsalnak magukhoz, aztán elcsábítanak, zaklatnak, leitatnak, megerőszakolnak, megrontanak, így „csinálnak buzit” belőlük.

Természetesen a nemi erőszak, gyermekmolesztálás elkövetői éppúgy megtalálhatóak a homoszexuálisok soraiban, mint a heteroszexuálisok között. De hogy ez a homoszexualitásra különösen jellemző specialitás volna, az hazugság és téveszme. Ha LetterForce „szexuális vérvádakat” akar olvasni, javaslom, vegye kézbe Moldova György Bűn az élet c. riportkötetét, melyet főként a „cigánybűnözés” témája miatt kritizáltak, de „mellesleg” homofób is (Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1988.)

Megtudhatjuk belőle: a homoszexuálisok egyre komolyabb gondot jelentenek a rendőrségnek. „Kapcsolataikban egyre lejjebb szorítják az alsó korhatárt, a huszonöt éves férfiszerető már lestrapáltnak számít. Ami a távlatokat illeti, említettem már, hogy ezek a felszedett személyek is bemelegszenek, szenvedélyes homoszexuálisakká válnak, tágul a kör és növekszik a tábor… Aki fellép ellenük, azt megpróbálják terrorizálni, például többször és keményen megfenyegették azt a művészt, aki a rádiókabaréban eljátszott egy ellenszenves homoszexuális figurát.” (I. m. 248-249. o.)

A homoszexualitás „buzibűnözésként” való kriminalizálását, a pedofíliával egy kalap alá vételét nagyban segítette a beleegyezési korhatár diszkriminatív jellege. Egészen 2002-ig, ha egy középkorú (vagy akár idős) férfi közösült egy, 14. életévét épp csak betöltött lánnyal, azt büntetlenül tehette, míg két, ugyanilyen korú azonos nemű kapcsolatáért a felnőtt partner akár börtönbe is kerülhetett.

Abban viszont teljesen egyetértek vitapartneremmel, hogy „inkább akarok egy olyan országban élni, ahol házasodhatnak a melegek és szabadon lehet hirdetni nekik az evangéliumot, mint egy olyan helyen, ahol tilos egybekelniük, és az evangéliumot sem szabad hirdetni szabadon…” Én egyszerre állok ki a melegházasság, illetve vallásszabadság, továbbá a homoszexualitás bírálatának joga, a vértelen, tettekre nem uszító, csak szavakban megnyilvánuló homofóbia szabadsága mellett.

Szeretni nem kötelező sem a melegeket, sem az őket elutasítókat. De nézeteik kifejtése, identitásuk nyilvános vállalása egyiknél sem tiltható. Függetlenül attól, hogy az egyik veleszületett állapot, a másik meg tudatosan (vagy tudatlanságból) vallott ideológia.