Alig pár nappal azután, hogy Erdő Péter húsvéti szentbeszédében közölte, "a feltámadás megnyitja az emberek számára a jövő távlatát is, mert aki hisz Jézusban, aki őt követi, annak örök élete van", a Vatikán magyar hangja, azaz Semjén Zsolt pártja rájött, hogy nincs örök élete, ezért sürgősen kevesellni kezdte az országgyűlési képviselők fizetését.

"Ha olyan örömhírünk van, ami nagyobb, mint az életünk, akkor ennek látszania kell a viselkedésünkön" – szólt a magyar egyházfő, a KDNP pedig nem az a párt, amely ne látná meg a jövő távlatát, pláne, ha csak egyszer élünk (minimum, tenné hozzá egy buddhista, de most nem róluk van szó). Élni kell, éspedig valamiből. Ha másból nem, az adófizetőkből.

A Medián, de bármely mikroszkóp által is lényegében kimutathatatlan, ezért kétséges választói legitimációval rendelkező magyar kereszténydemokrata párttól olyannyira távol áll mindenféle világi hívság, olcsó materializmus, hogy a jövendőbeli Örömhír (a képviselői lóvé felemelése) érdekében még anyaszentegypártjukkal, a Fidesszel is készek konfrontálódni. De úgy, hogy pl. a parlamenti vitában az összeférhetetlenség témakörében meg sem szólaltak, a képviselői javadalmazás ügyében viszont igen.

"Rubovszky azt mondta, ő arról beszélt, hogy helytelen a képviselői fizetést a helyettes államtitkári fizetéshez kötni, hiszen a kormány alkalmazásában állók szolgálati lakást, autót kapnak, márpedig esetükben nagyrészt a harmincas éveikben járó fiatalokról van szó, miközben a képviselők között több olyan is akad, aki már a hatvanadik évét is betöltötte. Rubovszky szerint méltánytalan, hogy a frakcióülésen többen tréfa tárgyává tették felvetését, mondván, hogy az idősebbek legszívesebben újra fiatalok volnának" – írja az újság.

Mi viszont semmiképpen se tegyük tréfa tárgyává ezt a gondolatfolyamot.

Merthogy annyira álszent és a maga kicsiségében botrányos pártról van szó, hogy még csak tréfára sem vehető ez a makacs fókuszálás a saját pénztárcára. Ennek fele sem tréfa, pláne, hogy azt értik, de nem szeretik. Ezek az emberek komolyan gondolják, hogy a pénz meg a piac rossz, komolyan gondolják, hogy egyik nap morális alapon kirohanást intéznek a vasárnapi bevásárlás, ergó a fogyasztói materializmus és azok "templomai", a plázák ellen, másnap meg – minden önérdektől mentesen – keveslik az egyház érdekében végzett napi lobbitevékenységért járó közpénzt.

A képviselői fizetések ügyét egy nap nyilván rendezni kell. Ha mondjuk egyszer konz-lib párt kerül hatalomra, remélhetőleg éppúgy átlagosra csökkenti a honatyák bérét, ahogy – teljes transzparencia mellett – a piacra bízza a pártfinanszírozást, azonkívül 0 %-ra változtatja az egyházak és a civil szféra állami támogatását. (És persze naphosszat a minimális állam kialakításán fáradozna.) Az viszont, hogy naponta nő az állam befolyása, elnyomó szerepe életünk minden területére, miközben a képviselők fizetésemelését nem más, mint a folyamatosan moralizáló KDNP tartja szívügyének, nagyon sokat elmond mindenről, amit eddig képviseltek.

Inkább helyesbítek: ha jobban belegondolunk, azért ez tréfás.