A képviselő kifejtette: – Amit a kormány művel az egészségügyben, az egészen egyszerűen elfogadhatatlan. A nemzet érdekeivel mit sem törődve intézményeket lehetetlenít el, ágyakat szüntet meg, és valami csodatevő tündérként tekint az egynapos sebészetre – mondta, majd hozzátette: – Ez maga a nemzethalál!

A félreértések elkerülése érdekében közöljük az olvasókkal, hogy ez nem a jelenlegi ellenzék véleményének összefoglalója volt egy mai napilapból, hanem az 1994-1998, majd 2002-2010 között hivatalban lévő kormányok ellenzékéé, a jelenlegi kormánypárté azokból az időkből, amikor az iménti kormányok próbáltak kezdeni valamit azzal a feneketlen kúttal, amelyet egészségügyi ellátórendszernek nevezünk.

E rendszer egyik sajátja, hogy a szolgáltatásait igénybe vevők lényegében nincsenek tudatában annak: a szolgáltatásnak ára van, akár csak a vízvezeték-szerelőének, tehát pénzt kell fizetni érte. A beteg számára ez jelenleg csak annyiban tapasztalható, amennyiben magának kell vinnie a gyógyszereit és a tisztálkodó-szereit, illetve hálapénzzel kell honorálnia orvosát. Minden mást az adó- és járulék-befizetések finanszíroznak, a szolgáltatás igénybe vevője tehát nem közvetlenül érzékeli, mennyibe is kerül az ellátás.

Sebaj, mondhatnánk, hiszen bár egyes intézményekben katasztrofális állapotok uralkodnak, de legalább megvédtük a nemzetet a 300 forintos vizitdíjtól. És bár a jelenlegi kormánypárt még egy éve is úgy gondolta, hogy korábban tévedett, és a több-biztosítós egészségügy-finanszírozási modell mégsem helyes, most mégis adókedvezménnyel honorálja, ha valakinek a munkáltatója egészségpénztári hozzájárulást fizet.

 

Nem könnyű tehát eligazodni az éppen uralkodó ideológia tárgyában, de az talán jól látszik, hogy az egészségügy és a magántőke között egyesek feloldhatatlan ellentétet látnak, és a magántőkét szükségképpen az ördögtől valónak tételezik.

Jó példa erre az első Orbán-kormánnyal nem éppen ellenséges Éger István orvoskamarai elnök nyilatkozata, aki a HVG újságírójának arra a kérdésére, hogy mégis, honnan jöjjön a finanszírozás, ha nem a magántőkétől, a következőt válaszolta: „Az egészségügyben több évtizede nincs olyan finanszírozás, amely mellett a befektetés tisztességes haszonnal megtérülne. Az egészségügybe normális ember nem fektet be. Aki mégis megteszi, annak csak hátsó szándéka lehet.”

Kérdés persze, mi lehet az a hátsó szándék, de a populisták gondolkodásmódját ismerve nem kizárt, hogy ők magát a profitot tartják olyan hátsó szándéknak, amelyet a befektető attól való félelmében nem fed fel, hogy esetleg ezért őt megvetnék. „Nézzétek ezt a nyomorultat! A rohadék nem szégyelli, hogy a bevételei meghaladják a kiadásait! Milyen ember az ilyen?!”

Megtehetjük viszont, hogy ezzel a kérdéssel a komolyság okán nem foglalkozunk, hanem feltesszük inkább azt: van-e bárki más a magántőkén kívül, aki kész színvonalas egészségügyi rendszert teremteni úgy, hogy az ne járjon adó- és járulékemeléssel? Gyanítom, hogy nincs, gyanítom viszont azt is, hogy a megtérülés, sőt a haszon reménye olyan ellátó intézmények kialakítását eredményezi majd, amelyek színvonala jelenleg csak álom.

Ennek az ellátórendszernek azonban egy nagyon fontos követelményt érvényesítenie kell: a szolgáltatásért elsősorban az fizessen, aki igénybe veszi, aki pedig igénybe veszi, az fizessen érte, ellenkező esetben a rendszer újra és újra az állami mentőövre szorul majd. Ennek kivitelezhetőségéhez pedig elengedhetetlen a versengő egészségbiztosítók által történő finanszírozás.

A biztosítók pedig nem csak azzal versenyezhetnek értünk, hogy milyen széles körben vállalnak kockázatot az egészségi állapotunkért, hanem azzal is, hogy milyen intézményeket tartanak fenn, s azok milyen színvonalú ellátást nyújtanak. Bizony, a csúnya, kegyetlen verseny kényszeríti majd ki a színvonal emelkedését éppúgy, mint az orvosok és az őket segítő munkatársak tisztességes megfizetését.

Csak ehhez túl kéne már lépni azon az ócska demagógián, amelyet a Fidesz művelt az elmúlt közel húsz évben. Erre kiváló alkalom, hogy most éppen azt teszi, ami ellen eddig hangosan tiltakozott.

(Fotó: MTI)