Az ugyan lehet, mint azt a jeles szakértő írja, hogy "a visszaesés nem vezetett populista felkelésekhez. A reformkormányokat ugyan több országban is elzavarták, de nem a populisták", de nálunk bizony nettó populisták váltották a szerencsétlen és korrupt reformkormányokat, éspedig demokratikusan, széles népi legitimációval.

A populizmus természetesen még nem önmagában attól veszélyes, hogy látszólag korrigálhatatlan rendszerhibákat hirdet és valósít meg, hanem attól, hogy kiiktatja a felelős leadership koncepcióját: a populista ugyanis nem irányít, hanem hagyja, hogy őt irányítsák. A populista átengedi az elvárások, témák és megközelítések megfogalmazását a dolgozó népnek és a vele szövetséges parasztságnak, ill. evázó, lebegő értelmiségnek.

Orbán Viktor "gazdasági szabadságharca" annyira irracionális, hogy oka kell hogy legyen. Ez az ok pedig az, hogy legitimálja és saját állami csatornáiba, saját különc féletatista gazdaságpolitikája felé irányítsa a nép széles körű kapitalizmus-fóbiáját, az egyéni teljesítménytől, autonómiától, versenytől, valódi szabad piactól, bankoktól, multiktól való félelmeit. Orbán nem anti-, hanem államkapitalista rezsimet épít, amelyet haveri oligarchák működtetnek különösebb középosztály nélkül – csak éppen kihasználja a jónép piaci aggodalmait, évszázados paternalista megszokásait.

Persze, hogy a Nyugat ellen ágál, ha egyszer – már csak nyomokban, de – a Nyugat testesíti meg még mindig mindazt, ami nem "keleti szél": az önállóságot, a felvilágosodást, az értelem erejét, a bármennyire is "jószándékú" zsarnok bármikori elsöprését.

Amikor tehát Orbán március 15-én a Bayer/Bencsik vonallal konform módon közli, hogy "nem leszünk gyarmat", "a magyarok nem fognak idegenek diktátuma szerint élni", "nem az a  független jegybank, ami a nemzetétől független, hanem az, ami megvédi a nemzet szabadságát" (értsd a kormány jogát az önkényes monetáris beavatkozásra), amikor az EU-t áttételesen a szovjet szuronyokhoz hasonlítja, akkor nem tesz mást, mint hangzatos, valójában totálisan üres "függetlenségi" mázban a nyugati értékek, benne a szabad egyén, szabad vállalkozás, szabad, háborítatlan kereskedelem ellen ágál.

Az csak természetes, hogy a fél Fidesz-holdudvar is a vezért követi ideológiai zsákutcáiba, sőt, esetünkben joggal állíthatjuk, hogy hosszú évek kitartó írói munkásságával éppen ők terelték be Orbánt ebbe a zsákutcába: Bayer Zsolt, Bogár László, részben Csurka, Bencsik, Kerényi Imre ennek a nyugat-, egyén-, tőke- és bankellenes "szabadságharcnak" a legfőbb szószólói. (Kerényi mostani beszédében az EU-t "a történelem során az országot megszálló csapatokhoz hasonlította", "a labancok és francia segédcsapatok a megszálló EU szerepét játsszák".

Nyilván senkit nem fog meglepni, hogy a szélsőjobb retorikája mellett ezekben a hangokban a szélsőbal nyelvezete, "érvei" is visszhangoznak. Itt van például Rákosi elvtárs, akinek csak találomra futottuk át 1948/49-es szónoki munkásságát, mégis olyanoket találtunk benne, amelyek bármely gyarmatellenes Orbán-beszéd szikár alapjai lehetnének:

..valahányszor nehéz politikai kérdéssel vagyunk elfoglalva, a reakciónak, a spekulációnak mindig sikerül gazdasági helyzetünket megrontani, sikerül előretörnie. (…)

…amennyiben az amerikaiak befolytak a magyar gazdasági életbe, úgy ez a befolyás gazdaságunk lerontását, elszegényítését, a magyar nép életszínvonalának csökkentését tűzte ki célul. (…)

A világuralomratörés egyik eszköze a Marshall-terv, mely gyarmattá akarja süllyeszteni az általa "segélyezett" országokat és amerikai ágyútöltelékké változtatja azok lakóit. Kezdetben a segély ürügyével gazdasági függőségbe hozzák ezeket az országokat és utána belekényszerítik őket az Atlanti-paktum és hasonló szerződések révén az amerikai világuralmi tervekbe. (…)

Én felelősségem teljes tudatában kijelenthetem, hogy minden néven nevezendő beavatkozást, amely a magyar népi köztársaság önállóságát és szuverenitását érinti, a jövőben is a legélesebben vissza fogunk utasítani. (…) És hozzátehetem: nincs az a rágalomhadjárat vagy jegyzék, amely bennünket arra bírna, hogy akár egy hajszálnyira is letérjünk az eddig követett útról, vagy engedjünk dolgozó népünk jogaiból, függetlenségéből, szabadságából.

Milyen érdekes egyébként, hogy egy ilyen típusú, világnézetű "szabadságharcos", "népi demokratikus" kormány szuverenitása valahogy sosem kvadrál az országot/nemzetet alkotó egyének szabadságával, függetlenségével, önmagához és tulajdonához való jogával. Magunk sem értjük, miért.