A plázastop, mint arra több írás is emlékeztet, nem kizárólag, sőt, valószínűleg nem is elsősorban a plázákról szól, hanem minden, 300 négyzetmétert meghaladó nagyságú középboltról. Mármint azok építési tilalmáról, komolyan, 2012-ben, egy uniós tagállamban. Semmiképpen ne merüljön homályba, hogy az ötlettel a most éppen szociális népszavazását menedzsegelgető ökopárt rukkolt elő, majd amikor látták, hogy a Fidesz arra használta, amire való, elegánsan kihátráltak mögüle, mi nem ezt akartuk. De.

"Nem szeretném, ha a magyar hálózatok monopolhelyzetben lennének a hazai élelmiszer-kereskedelemben, de ha 60-70 százalék magyar kézben van, az lenne egészséges" – nyilatkozta korábban a rendelkezés egyik haszonélvezője, a CBA elnöke, Baldauf László, amivel valami teljesen rejtélyes módon egybecsengett a kormányzat kommunikációja is: a szaktárca szerint "Magyarországon jelenleg 1 százaléknyi nagy és közepes vállalkozás uralja a kereskedelmi forgalom több mint kétharmadát (…) Az elfogadott törvény célja, hogy ez a folyamat megváltozzon, és helyzetbe kerüljenek a helyi és hazai kisvállalkozások, családi gazdaságok."

A cél ugye az, hogy a plázastopnak "ösztönző hatása" legyen "a vidékre" mint olyanra. Nem teljesen világos ugyan, hogy a minisztérium mekkora ösztönző hatást vár egy olyan, valószínűleg EU-elveket sértő rendelkezéstől, amely beruházások létre nem jöttétől vár fejlődést és prosperitást, de az biztos, hogy a potenciális győztesek már megvannak: a CBA és más magyar láncok, amelyek mindig örömmel veszik, ha haveri politikusok, állami kényszer iktatja ki helyettük is a nem kívánatos, külföldi konkurenciát.

Kevesen figyeltek fel arra, hogy a rendelkezés egyik leglényegesebb eleme éppen az egyedi elbírálás, az tehát, hogy "a kereskedelemért, a környezetvédelemért és a vidékfejlesztésért felelős miniszterek részvételével működtetett bizottság véleményének kikérésével a kereskedelemért felelős miniszter felmentést adhat a kérvényezőnek."

A törvény elfogadásakor még kétséges volt, milyen szempontok, feltételek alapján lehet egyáltalán kér(vényez)ni a kivételezést, erre lett volna alkalmas az erről szóló kormányrendelet. Nos, a rendelet azóta megszületett, de senki nem lett okosabb. A Népszabadság csak annyit tudott meg, hogy 23 kérelmezőből 7 esetben támogatták, 3 esetben elutasították a kérvényt – hogy mi alapján, az teljes rejtély.

Tehát még egyszer: adva van egy rendelkezés, amely – a hazai termelők és kereskedők érdekére hivatkozva – mélyen, államilag belenyúl egy piacgazdaság normális működésébe, de úgy, hogy sem a törvény haszonélvezői, sem (potenciális) áldozatai, sem a fogyasztók (akikért ugye állítólag az egész van) nem tudhatják meg, mi alapján, miért. "A jogszabályokba tehát jelenleg semmiféle garancia nincs beépítve arra, hogy a bizottság ne politikai megrendelést teljesítsen" – írja jóhiszeműen a lap, mi viszont legyünk rosszhiszeműek: épp ez a törvény célja.

A haveri üzletláncokat és kormányközeli lobbistákat preferáló, homályos végrehajtási rendelettel operáló, uniós alapelvet is sértő, külföldi és/vagy nagy láncokat nyíltan diszkrimináló törvény (a szintén máig homályos pártfinanszírozással együtt) éppen azzal éri el a célját, akkor működik, ha homályos. Az NGM-et a korrupciógyanú nem érdekli, írja a lap, nemcsak az érintett cégek nevét és a döntések szempontját nem hozzák nyilvánosságra, de azt sem, kik ülnek egyáltalán a bizottságban. Sőt, még azt sem árulja el a közpénzünkből működő tárca, miért nem adja ki ezeket a nyilvánvalóan közérdekű adatokat.

Business as usual az állam által kontrollált piacgazdaságban? Persze. Jellemző, hogy a fogyasztókat soha nem kérdezik az ilyen business-ekről, pedig valakinek eszébe juthatna, hogy a fogyasztó is elmegy majd szavazni pár év múlva.

És ha meg nem épülő bevásárlóközpontok, meg nem valósuló munkahelyteremtő beruházások, nem utolsósorban bolti választékbővülés és piaci árverseny helyett drága, de haveri kis- és középboltok kvázi-monopolisztikus networkjeit látja majd maga körül, tehát rájön, hogy szarabbul járt, akkor majd talán elgondolkodik bizonyos, 300 négyzetméternél is nagyobb összefüggéseken. Talán.