„A legjobb minőségű Kalasnyikovok egykor Magyarországon készültek” – nyilatkozta a jólértesült Hende Csaba a Vasárnapi Híreknek. A bitang szocik ennek ellenére teljesen leépítették a magyar hadiipart, pedig Magyarország bizonyos területeken az élre ugorhatna, „akár az adósságot is csökkenthetné”.

Izé. Mi is az a piac, ahol az egykor készült magyar Kalasnyikovról, nevezetesen az AMD 65-ről kiderült, hogy a legjobb minőségű? Nem elegáns a Wikipédiára hivatkozni, de az angol bizonyos témákban ma már szinte túlságosan is aprólékos, és nem annyira naiv-szemérmes, mint a magyar. Így inkább innen idézzük az importáló országok – hosszabb – listáját:

Afganisztán
Grúzia (oppardon, Georgia)
Honduras
Jemen
Kuba
Laosz
Palesztina (a magyar Wikipédia Libanont is említi)
Panama
Szomália és Szomáliföld
Vietnam

Kivétel nélkül diktatúrák és/vagy polgárháborús övezetek, ahol a KGB és a GRU ezerrel kavarta. A hadiipar legfőbb felelőse jelenleg a miniszteri titkárság vezetője, egy feketeöves karatemester, Borbíró Zoltán, aki Békéscsabán több őrző-védő és magánnyomozó céget vezetett, de akit 2009-ben „egy furcsa információszerző akció” terve miatt a fideszes önkormányzat menesztett a városi vagyonkezelőségből. Mindebből nehéz nem következtetni a tanult mesterségére, de persze a tévedés nincs kizárva.

De ha tévedünk, ezt akkor se lehet félreérteni, kiemelés a bloggertől:

A folyamatban jelentős szerepet játszanak a közvetítő/kereskedő cégek, amelyek részesedését az új honvédelmi vezetés most szeretné „új alapokra” helyezni. Borbíró Zoltán korábban lapunknak azt mondta: a közvetítőkre szükség van (köztük például olyan, még a nyolcvanas években alapított társaságokra, amelyek egyedüli kapcsolatokkal bírnak például az afrikai régióban), de a velük kötött megállapodásokat a jövőben „másképp” kell megfogalmazni; úgy, hogy az állam érdekei jobban érvényesüljenek.

Ez leegyszerűsítve azt jelenti, hogy a részesedésük kevesebb lesz az üzletekből. Jelenleg egyébként lapunk információi szerint nincs élő szerződés egyetlen közvetítővel sem.

Ez utóbbi erősen emlékeztet Orbánnak arra a 2008-as képzelgésére, hogy: „A tőkét egyébként három helyről hozná az országba: Oroszországból, az arab világból és mérsékelten Kínából, de szerinte a politikai kapcsolatok más lapra tartoznak, azokat alacsony szinten tartaná, de a tőkét behozná.” Majd ő elintézi úgy a tőkebehozatalt, hogy politikailag ne kelljen lefeküdni. Hát ebből nem lett semmi, bár a lefekvés tényleg nem jutott tovább a pettingre tett kísérletnél, az oroszokkal még addig se.

Hacsak. Hacsak nem sikerül föleleveníteni a kapcsolatot a magyar munkanélküliség és államadósság csökkentése érdekében a KGB vagy a GRU – ezek szerint máig működő – nyolcvanas évekbeli fedőcégeivel, amik majd remélhetőleg találnak valami kellően [píszí miatt törölve] kormány- vagy gerillahadsereget, amelyik megörül a hangerien kalasnyikovnak. (Különös tekintettel arra, hogy maguk az oroszok is fel akarják turbózni a nyolcvanas évekbeli modellt, úgyhogy különösen csórónak, azaz föld alattinak kell lenni, hogy valaki a magyart megvegye.)

Az is izgalmas, hogy „ötvenmilliárdos megrendelést és egy tízéves programot remélnek a Líbiában, Szíriában működő – még a nyolcvanas években eladott, de csúcsminőségűnek számító – rádióelektronikai rendszerek esetleges újraszervezése, működtetése és karbantartása kapcsán”. Eladtak Kadhafinak és az öreg Asszadnak egy rádiófelderítő rendszert (mik ki nem derülnek), amiről valaki – hármat lehet tippelni, kicsoda – bemeséli Hendének és a főnökének, hogy a) ma is csúcsminőség, b) a mostani vagy a jövőre hatalomban lévő szíriai és líbiai kormány tőlünk rendeli meg az ócskavas felújítását. Zseniális üzletkötőinknek köszönhetően.

Ilyen mértékű világpolitikai, gazdasági és technikai amatőrizmusra nincsenek szavak. Valaki viszont nagyon profi, hogy ezt képes volt beadni Hendééknek: És erről az juthat eszünkbe, hogy van egy óriási félreértés – szintén amatőrizmusból kifolyólag – a törvényjavaslat körül, amit Schiffer András nyújtott be, de aminek a forrása valamilyen szinten sejthetően Ungváry Krisztián. Nem az „ügynöklistákról” szól, hanem a teljes állambiztonsági múlt átláthatóvá tételéről, beleértve a teljes III-as főcsoportfőnökséget (III/I-V.) és a HM megfelelő csoportfőnökségeit is. Például azért, mert pont nem a rendszerváltáskor koncnak odadobott III/III működött együtt intenzíven a KGB-vel stb., nem ők ápoltak orosz üzleti kapcsolatokat, nem ők részesültek elsőrendű orosz kiképzésben.