Persze, hogy nem az erejüket mutatja, hanem a kétségbeesést, teljesen jól látja a Véleményvezér, egyértelműen a gyengeség jele, ha a kormány ráuszítja az adóhivatalát két millás aktivistára, amely nem is nagyon titkolja, hogy "felsőbb utasításra" vegzál, de persze értük, nem ellenük.

Azt, hogy egyszerű adóellenőrzésnél jóval többről van szó, kellőképpen bizonyíthatja, hogy "a szervező szerint feltűnő volt, hogy a NAV két munkatársának kérdései a demonstrációk szervezési ügyeire irányultak. A NAV szerinte arra kíváncsi, hogy ki kezeli az EMS Youtube-csatornáját, ki készítette a kampányvideókat és mennyiért, hogyan működik a szervezet, ki és mennyit keres a tüntetéseken."

Jó, semmiképpen sem valami új jelenségről van szó, a szoci kormányok is használták az adóhivatalt politikai célokra, de az is tény, hogy eddig a Simicska Lajos és barátai által uralt APEH, valamint a mai NAV viszi el a pálmát ebből a szempontból. Ha ugyanis egy olyan rendszer adóhatósága indít (nyilván "rutinszerű") adóellenőrzést egy politikai szervezetnél, amely rendszer két év alatt mást sem csinált, csak központosította a hatalmát, alaptörvénnyel, valamint last minute jogszabályok tömegével betonozta be önnön hatalmát, és személyre szabott választási törvénnyel igyekszik garantálni önnön leválthatatlanságát, akkor az azért kicsit több, mint adóvizsgálat. Igaz, kevesebb, mint rendszerváltás.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Mégsem úgy tűnik, hogy az ellenzék fél, sokkal inkább a kormány tarthat attól, hogy minden igyekezete ellenére felfuthatnak és akár meg is erősödhetnek tőle független szervezetek (bár a szerencsétlen, szakszervezetek-közeli Szolidaritás, amely korporatív "Demokratikus Ellenzéki Kerekasztalba" akarta tömöríteni az ellenzéket, épp most darálja le önmagát, gratulálunk). A mostani választási törvény ugyanis még mindig leválthatóvá teszi őket, nem mindegy tehát, kikből áll az ellenzék, kik a szervezők, honnan van pénzük, és ki kezeli a YouTube csatornájukat.

A nettó kétségbeesés motiválhatja a röhejes rendszámellenőrzési razziát is, holott ha racionális, átlátható, az utolsó adósunnyogó polgártársunk által is érthető, és főleg: megfizethető adórendszerünk lenne, senki nem Révkomáromban venne autót vagy jegyezetné be a cégét. Bayer Zsolt kollégám utolsó épeszű ötlete is az volt, hogy szlovák barátainknál vette  meg terepjáróját, tiltakozásul az akkori (nyíltan sokkulcsos, "progresszív", muhaha) kizsákmányoló adórendszer ellen.

Most arról nem is szólva, hogy uniós tagként hogyan értelmezzük a "külföldet", mér' ne vehetném az autómat ott és úgy, ahol és amennyiért csak tudom? Naív kérdés egy nem-jogásztól.

Az adórendszerünk mindenesetre most is sokkulcsos és kizsákmányoló, nem hiába menekülnek egész szakmák mellett most már az olyannyira felkarolni kívánt kis- és középcégek is: ahelyett, hogy az össz-adórendszert "evásítanák", persze jóval alacsonyabb kulcssal, elűzik az evásokat, hiszen elég volt 7 százalékkal megemelni az evát, máris megszabadultunk 20 ezer érintett cégtől, boldoguljanak külföldön, ezt is megengedhetjük magunknak. A középosztály meg, amelyet ugye még létre akarunk hozni, kapja be.

Jól állunk, hiszen az MTI hírei mostanában megtelnek a NAV egyes kirendeltségeinek diadalittas jelentéseivel, hogy eredményes évet zártunk a régió megyéiben, megint sikerült ennyi sokmillió adót behajtani a térségben, teljes elismerésünk magunknak. Miközben az ember hajlamos megfeledkezni arról, hogy "Magyarország az Európai Unióban az egyik legambiciózusabb, legszélesebb körű reformprogramot hajtja végre" (Cséfalvay Z.), meg hogy a rosszkor és rosszul bevezetett egykulcsos adó valójában három év alatt bontakozik ki a magas teljes mivoltában, eddig ugye azt is letagadták.

Nem: racionális, átgondolt, kicsit is következetes adópolitikáról – és mögötte: elvekről, célokról, horribile dictu morálról – nem beszélhetünk. Illetve beszélhetünk róla, de akkor kijön az adóhatóság.