A Hunvald-perben született első fokú ítéletet úgy jó fél nappal megelőző jegyzetemben azt prognosztizáltam, hogy az elszámoltatás véresszájú hívei óhatatlanul csalódni fognak. Így is történt. Az eljárás „folyamatábrája” alapján már tavaly sejteni lehetett, hogy valami itt nem kóser.

Úgy módosítgatták, toldozták-foltozták a vádkonstrukciót, mint egy berúgott cipész a jobb sorsra érdemes lábbelit. Jómagam ezért már negyedéve monitorra vetettem: „most, hogy folyik az eljárás, felmerültek olyan dolgok, amelyek – finoman szólva – kétségessé teszik a Hunvald-ügy megalapozottságát, mi több, az is megkockáztatható: a vád nagyrészt megdőlhet.”

Mi a tanulság? Annyi bizonyára, hogy Magyarországon a jogállam önkontrollja, belső fékrendszere olyan állapotú, hogy egy jelentős részben vádképtelen ügyet így, ebben a formában el lehet vinni a bíróságig. S persze az is, hogy országunk annyira (még) nem autokrácia, hogy az ítélkezők egy ilyen prekoncepciós építményt egészében be is vegyenek.

Nyilvánvalóan felvethető (fel is vetődik) az ügyészség pártatlansága, illetve annak esetleges hiánya. Jómagam számos alkalmi látleletet publikáltam a vádhatóságról, amelyeket hosszú elemzésben összegeztem. A balliberális értelmiség főáramával szemben e sorok írója nem gondolta, hogy a Legfőbb Ügyészség már Polt Péter első ciklusától (s aztán, a szoclib kormánytöbbség választotta Kovács Tamás alatt is) a „Fidesz kezében” lett volna. Ahogy ma sem véli, hogy ez a feltételezés automatikusan, minden ügyre ráhúzható volna. De az a jóhiszemű bizalom, ami 2009 elején, a korrupciólavina indulásakor megvolt a szerzőben, rég szertefoszlott.

 

A vádhatóság tendenciózus, szelektív nyilvánosságkezelése is a jobbra húzó elfogultság gyanúját szilárdította. Félreértés ne legyen: egy pillanatig se gondolom, hogy az utóbbi három-négy évben perbe fogott szoclib közszereplők teljesen ártatlan, vétlen, makulátlan kezű Grál-lovagok volnának. Valószínű, hogy többségük tényleg bűnös lehet némely vádpontban. Ám az eljáró hatóság a jelek szerint ugyancsak nem dolgozik tisztán. A létező vétséget felfújja, szinte mitológiai ősbűnné nagyítja. Mi lesz, ha ezek a felfújt ügyek sorra pukkannak majd ki?

“A Fidesz (és a neki parírozó apparátus) fanatikus ügybuzgalommal keresi ama bizonyos ‘felső kapcsolatot’, aki természetesen nem lehet más, mint Gyurcsány Ferenc. Kimondatlan (vagy talán ki is mondott) elvárás a rács mögött lévők felé: ‘Nevezd meg a felső kapcsolatod, s akkor köthetünk üzletet, beszélhetünk vádalkuról.’ A görcsös politikai elfogultság, a rögeszmés prekoncepciók és megfelelési kényszerek rabigájában nyögő jogszolgáltatást pedig egy idő után az sem fogja érdekelni: létezik-e valójában ama bizonyos, fölfelé vezető szál?” – véleményeztem anno a Sukoró-ügyet.

De visszatérve Hunvaldra: vannak, aki azt mondják: ennek nem Hunvald-ügynek, hanem Nagy-ügynek kéne lennie. Igen, Nagy Györgyről beszélek. Ő volt az a vállalkozó, aki – bár eredetileg „Nagy György és társai” néven futott az eljárás, sőt kezdetben még őt is gyanúsították, ám végül megúszta. Sőt, ő lett a nagy sztártanú.

Van egy közös pontja a Hunvald-, a Sanader-(Hernádi-), és a Sukoró-ügynek. Hogy mi? Mindháromban az állítólagos megvesztegetett, a „bűnös közember” húzza a rövidebbet, a feltételezett megvesztegető, az ügy kedvezményezettjének tekinthető befektető, üzletember (aki a szálakat mozgatta) pedig így vagy úgy, vádalkus tanúként, illetve olyanként, akit országa úgyse ad ki, megússza.

Pedig ők a lényegesek. Akik a gyanú szerint csak úgy elő tudnak kapni százmilliókat, milliárdokat kenőpénzre. Akiknek a korrumpálható politikus fogyóeszköz, s hozzájuk képest a pártok is csak koldusok. Akik mindig megússzák. Mert egyrészt időben átállítják a kenőpénz-expresszvonat váltóit a másik pártkassza felé (valahogy Horvátországban is győztek a MOL-párti erők) és/vagy ők lesznek a bűnbánó sztártanúk, akik leleplezik a gonosz, korrupt politikust.

Gondolkodtunk már azon, miért nincs soha olyan, hogy a megvesztegetett politikus lesz vádalkus tanú, s rajta keresztül a bátor ügyészek felgöngyölítik a teljes, velejéig rothadt offshore-hálózatot? Egyrészt mert a Zemberek idióták, akik a „gonosz politikus” veszte fölött sivalkodnak. Nem értik, hogy a politikus legrosszabb esetben egy kilóra megvett, piti kis fasz, legjobb verzióban pedig a hivatalnokai által félrevezetett, kontraszelektált és kontraszelektáló barom. Hogy a mediterrán és balkáni típusú maffiagazdaságokat üzemeltető oligarchák az igazi bábjátékosok.

De ők, ha szükséges, egyszerűen feldobják a bérenceiket és strómanjaikat, hamis tanúként az ártatlanokra vagy kevésbé bűnösekre is rávallanak a politikai széljárásnak megfelelően, aztán elhúznak. Ez a Hunvald-per legfőbb tanulsága.