Mint az néhány héttel ezelőtti posztunkból is kiderülhetett, a Kapitalizmus blog igyekszik nagy figyelemmel nyomon követni az amerikai elnökválasztást, hiszen – ismét – óriási a tét: nem mindegy, hogy az individuális szabadság eszméi vezérlik-e a világ legszabadabb államának első emberét, vagy ismét győz a belső meggyőződés nélküli, Amerikát szinte szégyellő, baloldali közhelyeket és katasztrofális külpolitikát produkáló poszt-szocializmus, mint legutóbb.

A Kapitalizmus blog tehát természetesen a republikánus tábor győzelmét várja, hiszen az egyéni jogok és a szabad piac védelme elsősorban a GOP-tól várható. Ezen belül azonban őszintén szólva igencsak megosztottak vagyunk: akad köztünk Ron Paul-hívő és Ron Paul-t elvető, Mitt Romney-t támogató libertárius is. Szerzőnk, készzoli az alábbi írásban az egyetlen, hangsúlyosan libertarian jelölt mellett érvel, e blog szerkesztője pedig már készül a Paul-kritikára, hogy egy másik írásban Romney mellett tegye majd le voksát.

Várjuk természetesen az önök hozzászólásait is (info@kapitalizmus.hu): hogyan látják az amerikai kampányt? Van-e kedvenc jelöltjük, és miért? Leveleikből terveink szerint összeállítást közlünk. (A szerk.)

 

Az amerikai elnökválasztás kapcsán kevés szó esik a Republikánus Párt egyetlen igazi libertárius politikusáról, Ron Paul texasi képviselőről. Paul már harmadszor indul harcba a Fehér Házért: 1988-ban még a Libertárius Párt képviseletében indult, 2008-ban és az idei választásokon pedig már republikánus színekben próbál szerencsét.

Ron Paul az a típusú politikus, aki lassan 3 évtizede ugyanazt az ideológiát képviseli, nem változik a retorikája, nem hajlandó kompromisszumokra, s távol áll tőle minden olyan populista megnyilatkozás, ami talán népszerűbbé tehetné. Szinte minden kijelentésével utal az alapító atyákra és az alkotmányra. Arra, hogy az alkotmány azért született, hogy korlátozza a mindenkori kormány hatalmát, hogy elősegítse a szabadpiacot, és védje az egyén szabadságjogait.

Ron Paul gazdaságpolitikai víziója a kiadáscsökkentésen alapul. Ennek jegyében minisztériumokat és felesleges szövetségi hivatalokat szüntetne meg, hisz ezek csak pénznyelőszerepet játszanak a szövetségi újraelosztásban.

Ron Paul 15 százalékra csökkentené a társasági adót, eltörölne egy sor extra adót, s ami a legfontosabb, teljesen megszabadulna a személyi jövedelemadótól, mert szerinte az alapító atyák elképzeléseibe soha nem fért volna bele, hogy az állampolgárt ily módon adóztassák. Őszerinte ez az adó azt sugallja, hogy a kormány uralkodik a polgár és annak fizetése, magánvagyona felett. A képviselő szeretné, ha elnökségének harmadik évére sikerülne egyensúlyba hozni a költségvetést, s ennek érdekében nagy áldozatokra is hajlandó, főleg a kiadáscsökkentés terén.

 

Ron Paul külpolitikája az, ami nem túl népszerű amerikai konzervatív körökben, viszont sok európai pont emiatt kedveli őt. Paul szerint az ország védelme nem Irakban vagy Afganisztánban kezdődik, hanem amerikai földön.

Thomas Jeffersont követve a népek közti békéről, kereskedelemről és barátságról beszél, de ez számára nem jelentheti azt, hogy Amerika megszállva tart távoli országokat. Egyik gyakran emlegetett érve az, hogy mit szólnának az amerikaiak, ha fegyveres kínaiak állomásoznának Texasban. Ezenkívül Ron Paul inkább az Egyesült Államok határainak a védelmére fordítana több figyelmet.

Ezzel el is érkeztünk az egyik legkényesebb kérdéshez, a bevándorlókhoz. Az elmúlt választások alkalmával ez volt az egyik leglényegesebb pont, ahol komoly eltérés mutatkozott a demokraták és a republikánusok között. Míg a demokrata politikusok többsége sokkal engedékenyebb e téren, a republikánusok szinte mind a bevándorlás szigorításával kampányoltak.

Ron Paul szerint fontos különbséget tenni legális és illegális bevándorlók között. Mint mondja, igenis szüksége van az országnak a legális bevándorlókra, akik magukkal hozzák tudásukat, el tudnak helyezkedni az amerikai piacokon, s hajlandóak az amerikai törvények szerint élni. A baj a 11 millió illegális bevándorlóval van, akik főleg az amerikai jóléti rendszer miatt kelnek át a határon. Paul statisztikái szerint mindez évi 113 milliárd dolláros kiadást jelent az államkasszának.

A képviselő – a libertárius hagyományoknak megfelelően – meglehetősen drasztikus javaslattal rukkolt elő, hisz ő teljesen eltörölné a jóléti államot, mint minden bajnak a forrását. Emellett nem adna automatikusan állampolgárságot annak, aki bevándorlók gyermekeként az Egyesült Államok területén születik.

A jóléti állam eltörlésének másik fontos momentuma az amerikai egészségügy rendbetétele. Dr. Paul (a képviselő több mint 20 évig praktizáló szülész, nőgyógyász volt) egyik első lépése az lenne, hogy az Obama elnök által támogatott egészségügyi törvényt újra szavazásra bocsátaná, s eltörölné azt a szerinte szocialista vívmányt, hogy minden amerikainak kötelező a részvétel az állami társadalombiztosításban. Ron Paul és a republikánusok többsége azt mondja, az egészségügybe való állami beavatkozás a színvonal csökkenésével és a költségek növekedésével jár. Emiatt a szabadpiacra kéne bízni ezt az ágazatot az állami kontroll helyett.

Ron Paul szülészorvosként több mint 4 ezer gyermeket segített a világra. Az önmagát “erősen pro life”-nak valló képviselő szerint az élet a fogantatással kezdődik, ezért törvénybe iktatná az élet szentségét (Sanctity of Life Act), az abortusz kérdését pedig – az alkotmány két kiegészítése alapján – a szövetségi szintről az egyes államok felelősségi körébe utalná. “Ha az életet nem tudod megvédeni, hogyan tudnád a szabadságot?” – teszi fel a kérdést. Ezen álláspontjával még saját libertárius táborában sem ért egyet mindenki, a republikánusok ultrakonzervatív és mélyen vallásos köreiben viszont komoly egyetértésre talált.

Érdekes, hogy míg abortusz-ügyben nem engedélyezné az anyának, hogy döntést hozzon saját testét érintő kérdésekben, addig a drog kérdésében az a legfőbb érve, hogy mindenkinek joga van azt csinálni a testével, amit csak akar. Bár ő maga megveti a drogokat, úgy gondolja, hogy a jelenlegi törvény nem alkalmas a probléma megoldására, s túl költséges. Ehelyett – akárcsak abortusz-ügyben – inkább az államokra bízná a döntést a szövetségi kormányzat helyett.

Az amerikai elnökválasztások örök témája az oktatás helyzete. Ron Paulnak az az álláspontja, hogy a kormányzatnak semmi beleszólása sem lehet az oktatásba, hisz a szülők feladata gondoskodni a gyermekek oktatásáról. Véleménye szerint az utóbbi évek erős központosítása egyenesen arányos az oktatás színvonalának csökkenésével, a költségek növekedésével. Ha megválasztják, Paul rögtön megszabadulna az Oktatási Minisztériumtól, s visszaadná ezt a feladatot helyi közösségeknek, hisz a szülők és a közösségek vezetői sokkal kompetensebbek abban, hogy eldöntsék, milyen oktatásban részesüljön a diák, mint a washingtoni bürokraták.

A többi republikánus jelölttel szemben Ron Paul az egyedüli, aki konzekvensen hisz az állami szerepvállalás minimalizálásában, és az egyén alkotmányban rögzített szabadságában. Követői szerint a többi republikánus jelölttel nem hogy nem csökkennének a szövetségi kormány kiadásai, hanem ők is folytatnák Obama kontrollálatlanul költekező politikáját.

Mint mondta, nem nagy az esélye annak, hogy megválasszák. Viszont azt sem tudja elképzelni, hogy támogassa bármelyik másik republikánus jelöltet mindaddig, amíg azok nem hajlandóak igazi változást hozni a Fehér Házba.