Egy Robert Slegel nevű huszonhét éves orosz képviselő, a putyinista Nasi ifjúsági mozgalom (teljes nevén, magyarul: A Mieink – Összorosz Társadalmi Szervezet a Szuverén Demokrácia Fejlődésének Előmozdításáért) jeles aktivistája az ügyészséghez fordult, hogy nézzen a Dozsgy (Eső) magántelevízió körmére.

Slegel azon akadt fenn, hogy a Dozsgy – szlogenje szerint: az Optimista Csatorna – decemberben tárgyilagosan, azaz ellenzéki nézőpontból tudósított az elcsalt választások miatti tömegtiltakozásokról. Putyin reflexszerű hipotézise szerint Hillary Clinton személyesen adott jelt a tüntetések megkezdésére. Az ifjú, fidélis politikusnövendék fejében tehát összeállt a kép a Nemzetközi Kőőőrök, a hazafiatlan média és a tüntetők összefogásáról. Amiben nyilvánvalóan a pénz játszik szerepet.

Tény, hogy minden tömegtüntetés pénzbe került (Magyarországon is), és semmi sem akadályozhat meg egy vállalkozást (esetünkben egy tévécsatornát) egy politikai megmozdulás pénzbeli vagy természetbeni támogatásában. Slegel viszont nyilván úgy látta, hogy a tévécsatornán keresztül Sötét Erők pénze folyt bele a tüntetésekbe. Úgyhogy képviselői jogánál fogva rájuk küldte az ügyészséget. Az ügyészség főleg a cég anyagi dolgai felől érdeklődött.

Mivel a Dozsgy tévét már decemberben piszkálta a Roszkomnadzor – az a médiahatóság, amelyhez hasonlóan széles jogkörű felügyeleti intézmény az Urálon innen csak Belaruszban és Magyarországon létezik -, a tüntetésekről fölvett teljes anyagot követelve (tudjuk, Oroszországban ez mire kellhet), a botrány eszkalálódott.

A Dozsgy egyébként olyan kábel-, online és okostelefonos csatorna, amilyen Magyarországon a közeljövőben nem lesz, fiatalok és kúl középkorúak csinálják fiataloknak és kúl középkorúaknak, mindenféle politikai meg egyéb beszélgetőműsorok vannak benne, többek között egy Kapitaliszti című interjúsorozat nagyvállalkozókkal, meg elit kultúra sznoboknak (könyvajánló, zene, sőt képzőművészet) világsajtószemle blogostul, és az egész deklaráltan nagyvárosi stílusú, semmi ezeréves püffedt nagyorosz bambaság. A tulajdonos egy Szingyejeva nevű negyvenéves hölgy, ált. isk. tanári diplomával.

Annyira illett szeretni a Dozsgyot, hogy az eddigi elnök, Medvegyev is tüntetően követte a twitteren, aztán amikor kitört a balhé, unfollowolta.

A Foreign Policy orosz szerzője felsorol más epizódokat is Putyinék médiaellenes hadjáratából, például azt, hogy az Eho Moszkvi ellenzéki rádioállomásigazgatótanácsában személyi változásokat hajtott végre a tulajdonos – a Gazprom. Az állami tévécsatornákon meg leállították a fiatal, ambiciózus tévések közéleti műsorait, ezek szerint voltak ilyenek.

Magyarországon a nemzetközi áttekintések szerint a sajtó szabad, Oroszországban meg nem szabad. Ehhez képest Oroszországban a média-magánvállalkotók, valamint a képernyőre jutó médiamunkások nem olyan gyávák és bunkók, az állami médiakontroll meg nem indokolja az összes szemétségét jogtudományi értekezésekkel, de kifinomultabb, mint Magyarországon. Nix blőrözés, nix “köszönjük, Ljudmilla”.  Nem azt mondom, hogy ez a sajtószabadság, de azért essünk csak kétségbe.