"Semmilyen előfeltétele nincs a hiteltárgyalások megkezdésének a Nemzetközi Valutaalappal (IMF) és az Európai Unióval (EU), a magyar kormány kész a tárgyalásokra, így azok bármikor megkezdődhetnek" – közölte néhány napja Giró-Szász András, aki nem azért kormányszóvivő, hogy ismerje az IMF és az EU világos előfeltételeit, elég, ha lojális. Az mondjuk lehet, hogy a kormány nem támaszt előfeltételeket a tárgyalásokhoz, de vicces is lenne, "akkor adhattok pénzt nekünk, ha…", ilyenek.

Az adóügyi helyettes államtitkár már mondjuk mondhatott volna valami komolyabbat is az ügyben, ahelyett, hogy az IMF "nem látja át" a magyar adórendszert, meg hogy "még nem látom pontosan, mivel kapcsolatban van kifogásuk", meg hogy nem-ter-ve-zünk-a-dó-e-me-lést, holott persze hogy terveznek, csak nem így hívják majd, hiszen elszállt ugye 400 milliárd az adórendszerből, úgyhogy vagy emelnek a már most is kétkulcsos egykulcsoson, vagy bevezetik az Önkéntesen Kötelező Önzetlen Szolidaritási Adót.

Nem, az IMF és az unió elég világosan beszélt az elmúlt hetekben, Christoph Rosenberg delegációvezető pedig szintén világosan elmondta, mi a gond: "eltörölték az alapvető adóengedményeket, az új rendszerben az emberek már az első megkeresett forint után is fizetnek adót; meredeken, 18 százalékkal megemelték a minimálbért; a munkáltatók számára a bérajánlások és kompenzációk bonyolult rendszerét vezették be és jelentősen, 27 százalékra emelték az általános áfát és sokféle fogyasztási adót vezettek be." (Egy valódi egykulcsos rendszerbe egyébként valóban beleférne egy, az alig keresőknek kijáró nullakulcsos megoldás, de erre még hamarosan külön visszatérünk.)

 

Az IMF és az EU igenis támaszott feltételeket a hitelhez, még ha nem is használták a feltétel szót, bocsánat, a semmilyen konkrét pénzhez nem kötődő "biztonsági hálóhoz" vagy hogy hívják ezt a nagyon is konkrét pénzt kormánykörökben.

Fenn kell tartani a gazdasági stabilitást, a versenyképességet,  a már megkezdett "strukturális reformokat", be kell végre indítani a gazdasági növekedést, abba kell hagyni a bankok megkopasztását, ezenkívül, de mindezzel szoros összefüggésben kiszámíthatóbb gazdaságpolitikai környezet kell, és abba kell hagyni a jegybank befolyásolását, hiszen "világossá kell tenni: a monetáris politikát azok gyakorolják, akiknek az a feladata, és nem a kormány." 

A Valutaalap szakértői ezen kívül pl. "az állami közlekedési cégek átszervezését, semmint újabb adóemelést" sürgetnek, ám ennek sem látni semmilyen jelét. (Napokkal a Malév-csőd előtt ugye a kormányzat "stratégiailag kiemelt jelentőségű gazdálkodó szervezetnek minősítette" a Malévot, ami azért igencsak elgondolkodtató.) Az EU a jegybanktörvényt, a monetáris tanács ügyét, az MNB és a PSZÁF összevonását akarja visszavonatni. 

"Én mindig is azt mondtam, hogy az IMF-nek és az Európai Uniónak hálásnak kell lennünk, hogy kisegített bennünket, de meg kell hogy értsék: olyan megállapodás kell, amellyel szabad mozgásteret kap a gazdaság ahhoz, hogy növekedjen" – mondta amerikai tárgyalásain Demján Sándor. És akkor itt álljon meg a menet.

Ez a blog fontos tartja a szuverenitás értékeit. De nem is keverjük össze a nemzet demokratikus önrendelkezését egy autokrata kormány önjáró ámokfutásával. Lássuk be, hogy ha mindez, amit fönt vázoltunk, uniós és IMF-kolonizáció, akkor bizony ide vele. Sem az IMF, sem az unió nem kíván tőlünk semmi olyat, amit nem kéne magunktól is, önszántunkból megtennünk – már ha nem akarjuk, hogy egy stupid kormányzat gyarmatosítson minket az unortodox őrületeivel. 

Teljesen természetes, hogy ha egy hitelező viszont akarja látni a pénzét (és ez a két szervezet egyelőre az egyetlen kontroll-instancia a Nemzeti Ügyek Orbánja felett), akkor feltételeket támaszt. Lehet, hogy Václav Klaus IMF-kritikájának van létalapja, sőt biztos, de minálunk épp mostan a racionalitás írmagját próbálják visszacsempészni a fideszes rögvalóságba. Nincs olyan, amit Demján úr a jelek szerint vizionál, hogy fiúk, csak adjátok a pénzt, mi meg majd tök szuverénen elköltjük.

"Miként az autokratikus rendszereknek általában, úgy az Orbán-rezsimnek is egyetlen fékje van, a gazdasági kényszer, ami a kisméretű, nyitott és fülig eladósodott országunkban a külső finanszírozás égető szükségletében jelentkezik. Nem először: a húszas években a Bethlen-kormány a népszövetségi kölcsön fejében kényszerült létrehozni a független jegybankot, a hetvenes években a Kádár-rendszer politikai presszióját mérsékelték a hatalom túlélését biztosító nyugati hitelek, sőt a nyolcvanas években már a gazdaságpolitikai szuverenitást is feláldozták az IMF-hitelmegállapodás érdekében" – írja kitűnő minielemzésében Várhegyi Éva.

Lehet elég szomorúnak tartani, hogy megint egy elszabadult hazai gyorsnaszádot kell kintről a helyére rakni, de ez van. Sok más esélyünk nincs.