Vendégposzt következik: feleségem (szakmája szerint onlinemarketing-szakember) élménybeszámolója.

Most pénteken és szombaton tartották a Papp László Budapest Sportarénában az Educatio kiállítást, mely a felsőoktatási intézmények éves bemutatkozása – a felvételi lapok beadási határideje előtt egy hónappal.  Kimentem, mert a fiam idén érettségizik, és legalább annyira bizonytalan vagyok, mint ő a maga tizenkilenc évével.

Jó ötlet volt nyitásra menni, egyből bejutottunk. Déltájban, amikor elhagytuk a helyszínt, már kettős széles sor állt a bejárattól a metrómegállóig. Az ifjúság ezerrel nézegette a Facebookon a nyitó demonstrációt, de anélkül is mentek volna, minden évben nagy a hírverés. Az viszont egyáltalán nem biztos, hogy megértették a változást. A szülők még kevésbé.

A belépés ingyenes, de a befogadóképesség a nagy hely ellenére is szűkösnek bizonyult. A gyerek ezt még jópofa hepeningnek fogta fel – mint ahogy szemmel láthatólag a többi korabeli is, pedig nem árt tisztázni, hogy ez kereskedelmi rendezvény, nem az állampapa információs jótéteménye. Az idén aztán végképp nem az, bár – a tényleges tandíjrendszer puccsszerű bevezetése ellenére – a fejekben még a régi lemez megy a felvételikről.

Az iskolák viszont nagyon is tudták, hiszen szinte lasszóval fogták a népet. Mindjárt a bejáratnál a BKF hosztessznél csokiosztás volt azzal az egyszerű indokkal, hogy a csokipapírban nyereményt találunk, amit a standon meg lehet kapni.  Igen, e-mail címért cserébe adtak reklámnoteszt vagy egérpadot. Hiába, így kell adatbázist építeni, ők csak tudják – tananyag a marketingszakon.

A bejáratnál sorfalat állnak a prospektusosztogatók: vannak, akik diplomaosztó talárban, bojtos sapkában invitálnak, de lehet mindjárt egy paravánnál is fotózkodni, ahol arcunkat egy szintén taláros, sapkás alak nyakára illeszthetjük, mint a búcsúban. Vattacukor és céllövölde helyett a szolnoki főiskola reggelizni hívja az érdeklődőket, palacsinta, gumicukor és csokiszökőkút a fő vonzerő. Van kosárpalánk és kirakósjáték is.

Kérdeztem a fiamat, hogy tetszik neki. Az szűrődött le neki, hogy a stand mérete egyenes arányban áll az iskola hírnevével és rangjával.  Az ELTE tehát viszonylag kis helyet foglalt, a JPTE, BKF, BGF nagyot.
Az árak, amik az államilag finanszírozott keretszámok radikális csökkentésének tükrében az egyik legfontosabb tényezőnek tűntek, még nem voltak megadva. Mindenütt nagy volt a bizonytalanság, kivéve azoknál az intézményeknél, ahol eddig is csak a fizetős szakok domináltak. Le kell számolni azzal a mítosszal, hogy a jó tanuló nem fizet, illetve a fizetős szakokra csak a hülyébbeket veszik fel, akinek a papa úgyis fizet.  Vagy elég volt az állami papából, vagy a saját hülyeségének levét issza meg az, aki elhitte, hogy itt létezhet „ingyenes” oktatás.

Azt a pénzt, ami elvertek a 2008-as, tandíj elleni népszavazáson, most sokszorosan fizettetik meg a családokkal. De ez még mindig nem esett le a többségnek. Például én sem gondoltam tíz évvel ezelőtt, hogy nagyon neki kell állni a gyerek diplomájára való spórolásnak. Ahol régebben megszokták a piacgazdaságot, ez olyan evidencia, hogy szót sem érdemel.

Feltűnő volt, hogy a gyerekek alig negyedét kíséri szülő. Vagyis aki fizet, az nem vett részt a bulin. Vihorászó kamaszcsapatok egymást bökdösték – vagyis a haverok tanácsa és az oktatási marketingesek egyszerű húzásai fogják meghatározni, hova megy a család szeme fénye. Hogy itt mekkora a tét valójában, és mekkora pénzek mozognak a háttérben, valahogy nem volt szembeötlő a közönség számára. Pénzek, igen. Ha jól számolom, egy használható diploma ára egy autóéval vetekszik, de erről itt nem esett, nem eshetett szó.

Ha utazásról, autóvásárlásról van szó, minden családapa felelősnek és szakértőnek akar látszani, míg egy legalább akkora összegű, de sokkal hosszabb távra kiható – mondjuk ki, igenis pénzügyi döntésből kihúzzák magukat. Tisztelet természetesen a kivételnek, bár a közönségben inkább az aggódó anyukák topogtak.

A tudás, a diploma a család tőkejavai. Fogyasztási javak megítélésében és beszerzésében, úgy látszik, jobban tudunk dönteni, mint termelési tényezőkről. Tanuljuk majd ezt is. Fizetve. Egyetemen.

Példa a 2012-es magyar egyetemreklámra: