"Még nem mondtam a felháborítót, az most fog következni" (Pető Iván a Kónya Imrével folytatott 1991-es igazságtételi vitán)

 

Akkor most következzen a felháborító: nem kell mindent elsöpörni, ami ennek a borzalmas állampárti uralomnak a terméke.

Bármennyire visszataszító is a parlamentáris demokrácia leépítése, az intézményes garanciák szétverése, a fékek és ellensúlyok kiiktatása, a piacgazdaság elleni permanens hadviselés, azért van némely olyan intézkedése a kormánynak, amelyeket bármely demokratikus és piacpárti kabinetnek meg kell tartania. Nyilván át kell alakítania és tovább kell fejlesztenie, de nem kell kidobnia az ablakon.

A Fidesz megbuktatásáról, sőt, a poszt-Fidesz-korszakról szóló jelenlegi stratégiai képzelgések egy fundamentális tévedésen alapulnak, amelyek igencsak megnehezítik az érdemi, racionális továbblépést: 2010 tavasza óta a közjogi és gazdaságpolitikai problémák úgy összegyűltek, hogy csomagban kezeljük őket. A ballib lapok és a független portálok folyamatosan – és teljes joggal – listázzák a magát "polgárinak" hazudó kormány bűneit és inkompetens döntéseit, ami miatt úgy tűnhet, ballaszt az egész csomag úgy, ahogy van. Pedig csak a nagy része.

Nem véletlen, hogy a rezsim baloldali-zöld ellenzéke leginkább az esetleges összefogással kapcsolatos taktikai/stratégiai kérdésekkel van elfoglalva, mint ha legalábbis ez volna most a legfontosabb: a szocikkal, az LMP-vel együtt? Gyurcsánnyal lehet-e? Parlamenten belül, kívül, vagy mindkettő? Sorra alakulnak a parlamenten kívüli mozgalmakból a baloldali pártkezdemények (4K!, Szolidaritás), amelyek, akárcsak a már létező ellenzéki és kormányzó pártok, alapvetően szocialisztikus gazdaságpolitikában gondolkodnak.

Számunkra, szabadpiaci liberálisok és konzervatívok számára elég súlyos csapás, hogy kormány és ellenzéke néhány kétségtelen vitás kérdésen kívül alapvetően osztja azt a kollektivista, mélyen szocialisztikus nézetet, hogy a piacgazdaság csak kontrollálva jó (ha egyáltalán).

A bankok körmére kell nézni, a multikat meg kell fékezni, hiszen csak a saját hasznukat lesik, a munkavállalói "szerzett jogok" visszaállítása fontosabb, mint a gazdasági helyzet figyelembe vétele, az oktatás állami irányításával elvben nincs nagy baj (legfeljebb kicsit sok már Hoffmann Rózsából és államot és egyházat kéne kicsit jobban szétválasztani), a környezetvédelem áldozatokat követel mindannyiunktól – és még messze nem soroltam fel eme balos konszenzus főbb elemeit.

És mivel a konszenzus ez, a kormány és ellenzék közti jelenlegi választóvonal nem bal-jobb, nem individualista-kollektivista, még csak nem is gazdaságpolitikai filozófiák közti konfliktus, hanem Fidesz vs. anti-Fidesz. Orbán vagy nem Orbán. Ezzel így még nem megyünk semmire. Nem véletlen, hogy a parlamenti és azon kívüli demokratikus ellenzék képtelen bármilyen előremutató dolgot megfogalmazni, mit fog tenni azon a napon, hogy legyőzte a Fideszt, és – tegyük fel – még a parlamenti kétharmada is megvan.

Félrevezető, hogy az anti-Fidesz csomag jó része minden bal- és jobboldali demokrata számára vállalható. Tényleg vissza kell állítani a parlament normális működését, az államfői hivatal tekintélyét, a bíróságok függetlenségét, tényleg kell egy működő Ab, meg kell szabadítani a médiát az állami kontrolltól. És akkor eljutottunk a gazdasági teendőkhöz. Igen ám, de szabadpiaci, a magántulajdont és a versenyt valóban tisztelő, a növekedést szinte már öncélúan fontosnak tartó erő nincs a politikai piacon. 

Jó. De gondolkodni azért szabad. Csak néhány példa.

Kiszivárgott hírek szerint az új hitelkeretről szóló tárgyalásokon az IMF követelheti majd az egykulcsos adó módosítását (az IMF állítólag eleve elveti a flat tax-et), bár a Portfolio megátása az, hogy megelégednek majd azzal, ha az egykulcsosat nem iktatják törvénybe (illetve alkotmányba), ez lenne még a jobbik eset. És nem csak azért, mert egy ország adópolitikája valóban a szuverenitás egyik leglényege.

Az egykulcsos szja-t valóban teljesen szükségtelen és káros volt a következő kormányok számára is kötelezően bebetonozni, hiszen nyilván van/lesz más eszközük, prioritásuk – de egy szabad gazdaságot is értéknek tartó kormány jól teszi, ha nem kidobja, hanem tökéletesíti a flat tax-et. Például nemcsak az szja-ra vonatkoztatja, és nem hazudja egykulcsosnak azt, ami továbbra sem az. És persze csak akkor használja, ha arra a nemzeti és nemzetközi gazdasági környezet tényleg alkalmas. (És pláne nem akkor, ha annak fedezetét mások magántulajdonának ellopása jelenti.)

Tandíjra tényleg szükség van, ezt már egyszer ragoztuk: "a felsőoktatás ingyenessége nem más, mint egy állami szolgáltatás díjának 0 forintban történő meghatározása. Holott ennek a szolgáltatásnak az ingyenes biztosítása az államnak nem feladata." A Demokratikus Koalíció (DK) minapi gazdasági konferenciáján Bokros Lajos a témához annyit tett hozzá, hogy "a tandíjnak a felesleges felsőoktatási intézmények megszüntetésével és a keretszámok munkaerő-piaci elvárásokhoz igazításával kell társulnia."

Ugyancsak lépett némely hasznosat a kormány a munkavállalókat érintő némely túlzottan "jóléti" területen. Ahogy Kósa Lajos mondta, "nem különösebben hiteles az a rendészeti szakszervezeti vezető, aki azért küzd, hogy a kollégái 45 évesen nyugdíjba mehessenek." A legtöbb ilyen "szerzett jog" teljes nonszensz, ezért is kell csak óvatosan közösködni azon szakszervezetekkel, amelyek parlamentáris demokráciát talán igen, de liberális gazdaságpolitikát, flexibilis munkajogi szabályozást már nem akarnak.

Mint arról szintén hosszan értekeztünk, a Munka törvénykönyve sem feltétlenül az ördög műve, vannak elemei, amelyek javíthatják az ország versenyképességét (ez eleve olyan szempont, amely a jelenlegi ellenzék számára nem létezik). "…a törvény valóban lendíthet a foglalkoztatás rugalmasságán: a munkajogi védettség jelenleg indokolatlanul széles, és a munkáltatók számára komoly, egyoldalú gazdasági kockázatot jelentő körét szűkíti" – írta szerzőnk, aki a jogszabályt azért helyeselte elvi alapon, mert "a jelenlegi szabályok (…) a munkaviszonyt lényegében egy folyamatos szociális biztonságot jelentő óvóhellyé teszik, azt eredményezik, hogy a munkavállaló valódi teljesítmény nélkül is biztonságban érezheti magát, mert a munkáltató kétszer is meggondolja, él-e a felmondás jogával, ha nem tudnak közös megegyezésre jutni."

"A kormányváltás után a munkát egy-két évig tartó 'romeltakarítással', az alaptörvény és a gazdaságot bénító sarkalatos törvények eltörlésével vagy megváltoztatásával kell kezdeni" – jelentette ki Békesi László a DK konferenciáján. A meglátás akkor is jó, ha neki, vagy más hasonló gondolkodású embernek esélye sem lesz ebbe beleszólni, mert a "jobboldali" kollektivistákat baloldali kollektivisták váltják majd.