Az Index birtokába került dokumentum szerint Matolcsy György azt fogja javasolni a kormányülésen, hogy “a közintézmények minden rendelkezésükre álló szabad pénzeszközt költsenek a közszolgák végtörlesztésének támogatására, emellett a közszolgák kedvezményesen vehessenek részt az új árfolyamvédelmi rendszerben.” A lap által idézett hivatalos adatok szerint “70 ezer közszolga végtörlesztene, annyi pénz nincs, hogy a 450 milliárdos hiteligényt ki lehessen elégíteni.”

Becslések szerint úgy 800 ezer embert sújt a devizahitel problémája. “Míg az elmúlt év végén a saját vagy idegen forrásból megvalósított végtörlesztés látszott kedvezőbbnek a devizahitelesek számára, ma már egyértelművé vált, hogy a makrogazdasági helyzet változása miatt a devizahitelek áprilistól belépő új, fix árfolyamú törlesztése, az árfolyamgát új rendszere előnyösebb lesz, mint a végtörlesztés” – nyilatkozta egy hete Gyuris Dániel, a Magyar Bankszövetség alelnöke.

Továbbra is terítéken van tehát a devizahitelesek ügye. Érdemes újra hangsúlyoznunk nyomós elvi fenntartásainkat.

Minden olyan megoldás, amely állami forrásokat vesz igénybe a devizahitelesek megsegítésére, véleményünk szerint nemcsak ezen források hűtlen kezelése, de súlyosan erkölcstelen is. Mert a tudatlanságot, a körültekintés hiányát, és az ebből fakadó hibás döntést jutalmazza.

Az az adós, aki annak idején devizában vette fel a kölcsönét, pontosan megértette, hogy a devizakölcsönök kamatozása alacsonyabb a forintkölcsönénél. Nem hivatkozhat tehát arra, hogy a csúnya, nyerészkedő, hájas bank őt megtévesztette. Egyrészt dokumentálható, hogy az ügyfelek figyelmét minden bank felhívta az árfolyam-kockázatra. Másrészt aki megérti a devizák közötti különbség kamatozással kapcsolatos fejezetét, attól bizony elvárható, hogy az árfolyam-kockázattal is valóban számoljon.

Innen már csak egy kis gondolati lépés ugyanis annak belátása, hogy akinek forintban vannak a bevételei, az csak kockázat vállalásával adósodhat el devizában.

Aki pedig élvezte az alacsonyabb devizakamatok előnyeit, annak most viselnie kell az árfolyam-ingadozás felvállalt kockázatának következményeit. A kirívó árfolyamváltozással szemben egyedi esetekben védelmet kínál a Polgári törvénykönyv 241. §-a: “A bíróság módosíthatja a szerződést, ha a felek tartós jogviszonyában a szerződéskötést követően beállott körülmény folytán a szerződés valamelyik fél lényeges jogos érdekét sérti.” Ezzel a jogi kockázattal viszont a banknak kellett számolnia.

De az a megoldás, amely állami forrásokat vesz igénybe a probléma kezelésére, mindannyiunk tehertételévé teszi azok megsegítését, akik nem jártak el az elvárható gondossággal. Hasonlóképpen erkölcstelen és alkotmánysértő ennek a tehernek egyoldalúan a bankokra telepítése.