Bajnai Gordon megírta a Haza és Haladás blogon publicisztikáját a jelenlegi magyar helyzetről, ahogyan ő látja. Írására nagy volt a felzúdulás, a Magyar Nemzet egyik írása rögtön meg is adta az értelmezést: Bajnai bejelentkezett az IMF-nél miniszterelnöknek. Szokásos Fidesz-párti fanatizmus a Fidesz fanatikus szárnyától, ahol a tények nem érdekesek, csak a párt érdeke.

Tekintsünk el az IMF-től, de ne vessük el a valós kérdést: Bajnai Gordon valóban bejelentkezett volna miniszterelnöknek? Gondolhatnánk, ha így lenne. Ehhez képest „csak” jelezte, hogy itthon van, figyeli az eseményeket és ha lesz olyan, aki összegyűjti az ajánlószelvényeket megfelelő szervezeti háttérrel, akkor majd kérdezzék meg újra arról, vállalja-e a megmérettetést Orbán Viktor Fideszével szemben.

Mit is mondott Bajnai nekünk, a választóknak: mindenkinek van felelőssége a jelenlegi helyzetben, mindenki tegye a maga dolgát, a maga szintjén, az országot „romba döntő Fidesszel” szemben. Ő például azzal, hogy vár. (Mindazzal persze, hogy azért határozottan elemzi a helyzetet.)  Várakozik együttműködni is tudó ellenzéki pártokra és megfelelő szervezeti háttérre, és majd dönt, ha megkérdezik.

Bajnai Gordon addig is segíti a „jó kormányzást”, aminek ő a letéteményese. Valóban, a Bajnai-kormány profi munkát végzett. De akkor is „bekérték” őket kormányozni, nem maguk harcoltak meg a pozícióért. Most is ez a helyzet.

Ha valaki jól akar kormányozni, akkor ehhez Bajnai kell – a volt kormányfő összes eddigi lépése erről az üzenetről szól, ezt az imázst építi magáról. A pártokról és a pártpolitikáról azonban hallani sem akar. Azt teszi, amit a Millások, 4K!-sok, a Szolidaritás és egyéb „civilek” tesznek: a pártok szavazóinak örülnek az utcai rendezvényeken, de nehogy szónokaik is megjelenjenek egy-egy beszédre, mert az rontja a rendezvény hitelét. Vagy éppen az esélyét a civileknek arra, hogy ők is párttá alakulhassanak. Ugyanazt teszik a „civilek” az utcán, alulról, amit Bajnai Gordon tesz volt miniszterelnökként felülről, az ATV székében ülve.

Ez még messze nem program, még ha sokan így is értelmezték. Egy ilyen írás, amely egymás mellé helyezi a pártfinanszírozás tisztaságának megteremtését (amely valóban alapvető és elsődleges demokratikus érdek) a közmédia pártatlanságának megteremtésével (amely egyáltalán nem élvez prioritást, sőt, a közszolgálati, értsd: állami média helyét sóval kellene behinteni) – csak mazsolázva példákat mond. Írása lelkesítő publicisztika azoknak, akik Bajnaival szemben már most akarnak valamit tenni.

„Csináljátok”, így szól a biztatás, „én mögöttetek vagyok, figyellek titeket és amikor eljött az idő, akkor elétek is állok”.

Játszunk el a gondolattal, hogy Bajnai a végén miniszterelnök-jelölt lesz. Hozzá hasonló típussal még nem találkoztunk az újkori magyar demokratikus politika vezetői közül. Bajnai csendes, higgadt, jámbor és nem hajlandó semmit sem ígérni a választóknak. Tipikus „szakértő” jelölt, azonban atipikus kampányarc. Mondhatnánk, hogy Medgyessy is ilyen volt és legyőzte Orbánt, de ez nem állja meg a helyét: Medgyessy demagóg ígéreteket tett, Bajnai erre valószínűleg képtelen lenne. Ha távolítja magától a pártokat, ahogy az előbb írtam, akkor ezzel nem tesz mást, mint megteremti számukra a lehetőséget az ígérgetésre.

Olyan szereposztást képzelhetünk el, ahol a kampányban ő marad a „jó” oldalon az őt támogató, de azért ígérgető „rossz” pártokkal szemben. Ennek a képnek, illetve szervezeti felállásnak a szétrombolása a Fidesz alapvető érdeke, úgyhogy minél hamarabb át kell húznia Bajnait a „rossz”, azaz a politizáló oldalra. Ezért jelenik meg a “hír” arról, hogy alapítványát Clintonék is támogatják (ami azért veszélyes irány, mert ez akár fel is értékelheti őt), és ezért emlegetnek körülötte korábbi ügyeket, melyekben az ügyészség vizsgálódhat, ha a (politikai) kedve úgy hozza.

Éppen ezért kár, hogy Kálmán Olga nem kérdezett rá az ATV stúdiójában Bajnai Gordonnál arra: igaz-e a hír, mely szerint lépését megelőzte egy többhetes ügyészségi aktivitás egy őt is (végkifejletében egyáltalán nem feltétlenül negatívan, rövidtávon azonban kínosan) érintő ügyben. Mondhatnánk, hogy illetlen kérdés, ám egyáltalán nem mellékes, hogy Magyarországon  a közéleti szerepvállalás összefügg-e azzal, hogy embereket, akiktől fél a hatalom (és ilyen Bajnai is), a legkülönbözőbb eszközökkel próbálnak presszió alatt tartani. Amire a válasz a még nagyobb csend, vagy éppen a nyilvánosság elé lépés lehet.

Bajnai Gordon két évvel ezelőtti, elköszönő parlamenti beszédében Orbán Viktort még demokrataként említette. Ma minden helyzetelemzői mondatával ellene beszél. Magyarország fura országgá változott.  Aki ezért az egyértelműen negatív változásért kevésbé hibáztatható, arra fognak a választók legközelebb szavazni.

(fotó: Bánkuti András, hvg.hu)