Az állami vállalkozások gyöngyszeme ezen a vidéken a Szerencsejáték Zrt. Nem igazán állatorvosi ló, hiszen többnyire nem veszteséges (bár ez is előfordult az ezredforduló táján, a nemzeti együttműködés kormányának gyakornoki időszakában), így nem kell folyton az adófizetők pénzéért kuncsorognia. Beszedi azt naponta.

A cég tevékenységének tárgya kevésbé emelkedett, mint például büszkeségünké, a nemzeti légitársaságé, vagy a kevésbé népszerű MÁV-é, netán a szerencsétlen BKV-é (amely Budapest városépítészeti konzervativizmusa miatt a hasonló metropoliszok tömegközlekedési vállalatai teljesítményének többszörösére kényszerül, mégis mindenki utálja). Nem nemzeti kincsekkel, természeti erőforrásokkal, a föld mélye javaival, a levegővel, vizekkel gazdálkodik, nem a közös infrastruktúráról, az állampolgárok egészségéről, tudásának gyarapításáról gondoskodik.

A Szerencsejáték Zrt. tevékenysége inkább a tiltott drogokat terjesztő, rejtett vállalkozásokéval rokon: terméke az álmodozás, amely a szelvény megvásárlása és a húzás között hat. Tudatmódosító. Mi a frászt is keres az állam a kábítószer-kereskedelemben?

Semmiképpen sem az üzleti nyereséget. Egy szerencsejátékokat forgalmazó cég vállalkozási nyeresége az így is, úgy is az állami költségvetést illető nyereményilleték töredéke, annak 1-2%-os növelése pótolná. Semmivel sem kelne el kevesebb lottó-szelvény, ha a nyereményilleték nem 30, hanem 32, akár 35 % lenne. A gazdálkodás kockázata, reklám- és egyéb költségei pedig had terheljék a szerencsejáték-koncessziók egymással versengő bérlőit.

Itt van a kutya elásva – a költségoldalon. Bőséges kassza, amelyből reklámokat lehet elhelyezni a baráti lapoknál és televíziókban, a politika rokonszenvét élvező alvállalkozókat lehet megbízni (a közbeszerzési szabályok körén kívül), üzletelni a kormány által helyzetbe hozni kívánt "elittel". Pénzköltési lehetőség az állami költségvetés körén, kontrollján, szabályain kívül. Semmiféle Költségvetési Tanács, Állami Számvevőszék, parlamenti bizottság, IMF-ellenőr nem ugat bele.

Akkor tessék végiggondolni eszerint, a dohány-kereskedelem államosítását, a BKV-t, a MÁV-ot, a postát, a kórházakat és az iskolákat… Gazdálkodási kockázat nincs, a veszteséget az adófizetők állják, a monopol-szolgáltatás ára az elviselhetőség határig növelhető, minősége a működésképtelenség határáig csökkenthető.

Vagy az amerikai traktorgyárak hátsóhíd-beszállítójaként szebb napokat látott győri Rába állami megvásárlását, amely az adófizetők további, néhány milliárd eurónyi tőkeinjekciójával talán versenybe szállhat a dél-koreai, kínai autógyártókkal, netán a szomszédos Audi, vagy a közeli Suzuki, GM beszállítóival.

Hát van édesebb, mint mások pénzével bizniszelni, kockázatmentesen? 

 

(Fotó: demo.vagta.hu)