Az Operaház előtti tüntetés szívet melengető percei után itt az ideje, hogy újból a hideg fej vegye át az irányítást. A rendezvény előtt, alatt és után az elemzők, újságírók mind azt hangsúlyozták, hogy megtörtént az ellenzéki összefogás első nagy lépése és ez elvezethet az Orbán-kormány leváltásához. Nos, ebben jól esik hinni, de az az igazság, hogy a most együtt fellépő szereplők – még ha nem is fordulnak egymás ellen menetközben – kevesek ehhez.

Politológusi közhelyszámba megy, hogy a Fidesz ugyan jelentős tömegű szavazót veszített a választások óta, azonban az ellenzék nem nyert újakat (kivéve a Jobbikot, de most nem róluk van szó). Ezt könnyen beláthatja a laikus is, ha megnézi pl. Török Gábor gondosan vezetett listáját a közvéleménykutatók jelentéseiről. De ugyanez látszik az itt nem jegyzett intézmények publikált felmérési adataiból is.

Az a helyzet, hogy a mért pártok nagyjából a választópolgárok felén osztozkodnak, a szavazók másik fele nem választja egyiküket sem. Ezt a passzív tömeget szokás legyávázni (nem merik bevallani a pártszimpátiájukat), lebunkózni (nem értik a politikát), illetve közönnyel vádolni (nem törődnek a közügyekkel). Persze, nyilván vannak ilyenek is közöttük, de talán másról is szó van itt.

A magyar politikai paletta hiányos, a választók jó részének nincs kit választania. A baloldalon már elég nagy a tolongás, de kire szavazzon

  • a vállalkozó, akit a Kádár-kor óta már nem népellenségként, de potenciális gazdasági bűnözőként kezel mindenfajta kormány?

  • a “szabadúszó” értelmiségi, előadó és alkotóművész, aki az utóbbi tizenöt évben ugyanezt élte meg?

  • a munkavállaló, aki dolgozna többet is a magasabb jövedelemért, de merev szabályok teszik ezt lehetetlenné számára?

  • a cégvezető, aki jó termékkel, szolgáltatással akar megrendelést szerezni, nem politikai kapcsolatok révén?

  • aki a piaci és nem a TTI-politikai (tudomány-technológia és innováció) trendek alapján fejlesztené a vállalatát?

  • bárki, aki csak üzleti, de nem politikai kockázatú megtakarítási lehetőséget keres? Aki nem szeretne az aktuális kurzusnak hálálkodni a járulékfizetéssel megszolgált nyugdíjáért?

  • akinek nem tetszik, hogy az az államapparátus, amelyik legalapvetőbb feladatait (pl. közoktatás, közegészségügy, igazságszolgáltatás, versenyfelügyelet, közbiztonság) sem képes hatékonyan és takarékosan ellátni, milliárdokat tapsol el gazdálkodási funkciókra, amikhez végképp nem ért?

  • aki rosszul viseli, hogy a felzárkóztatási programok nemhogy megoldották volna, de inkább elmélyítették a romák súlyos gondjait? Hogy az adóját elpazarolva robbanással fenyegető feszültséggócot csináltak ebből a kérdésből?

  • akinek nem tetszik, ha mindenfajta előírt értékek támogatására kényszerítik, legyen szó áruról, szolgáltatásról, munkáról, művészetről, hitről, bármiről?

Potenciális választópolgárok tömegei sóhajtanak fel Minarik Edével (R.I.P. Garas Dezső): Kell egy csapat! Legalább egy, de persze még jobb, ha több is van. A 2010-es választásokon nem szavazók táborát sem az MSZP, sem az LMP, sem a DK nem fogja mozgósítani.

A Szolidaritás vagy a most formálódó 4K! talán talál követőket magának, de a jobb- és baloldali populista pártokból kiábrándult választópolgároknak más kell. Őket euro-atlanti értékeket valló, versenyalapú piacgazdaságot, jog- és esélyegyenlőséget, polgári liberális államot hirdető politikai formáció tudja (ha hiteles) a szavazóurnákhoz vinni 2014-ben.

Nem tudom, mi a módja egy ilyen új politikai formáció létrehozásának. Egyelőre egy jelszóba tömörített alapelvet javaslok a programhoz: Értékért értéket!