Az új alkotmánnyal szemben klasszikus polgári engedetlenségre buzdít szerzőnk, teljes joggal emlékeztetve az új alaptörvényre hivatkozó rezsim alapjogokat, intézményeket, demokratikus szereplőket semmibe vevő karakterére. Ami most nálunk van, az már nem jogállam, nincs joguralom, állítja PLT, és ezzel nehéz is vitatkozni. A helyzet azonban ennél kicsit bonyolultabb.

A botrányosan egypárti körülmények között elfogadott, botrányos tartalmú, silány "alaptörvény" egyrészt mondazt nyújtja, amire egy kezdő autokráciának szüksége van, másrészt még mindig tartalmaz annyi formális alapjog-garanciát, amire szükség esetén (márpedig  január 1. óta jogi szükségállapot van) hivatkozni lehet. Innentől fogva, bár etikailag kifogástalan magatartás, nagyon meg kell nézni, hogyan és pontosan mi ellen engedetlenkedünk polgárilag.

(Teljesen más kérdés, ezért majd külön poszt tárgyalja, hogy akkor most ebből mi is következik politikailag: Orbánék utcai "elzavarása", a szelíd várakozás a következő választásokra, a Nyugatra, a "piacokra", a Vatikánra, ill ezek valamely hatékony kombinációjára, hogy majd rendet vágnak.)

A január 1. óta tartó jogi szükségállapot legfontosabb oka az, hogy az ország alaptörvénye nem ad kellő garanciákat egy szabad társadalom két alappillérének működésére: az egyéni jogokra és a magántulajdon, a piaci verseny szabadságára. Mint azt egyszer észrevételeztem, az alkotmánnyal csak az a gond, ami és ahogy benne van, meg ami nincs. Az egyéni és a kollektív jogok folyamatosan együtt, egymáshoz viszonyítva léteznek, kötelességekké formálva a jogokat, kőbe vésve és intézményesen bebetonozva a legósdibb kollektivizmust.

 

 

 

 

 

 

   

"Valljuk, hogy az emberi lét alapja az emberi méltóság" – írja a preambulum egyrészt. Másrészt viszont: "Valljuk, hogy az egyéni szabadság csak másokkal együttműködve bontakozhat ki." Ez szemenszedett hazugság, erre az árukapcsolásra jogállamot nem lehet alapozni, max. tanácsköztársaságot. Ráadásul nem kell különösebb jogfilozófiai tudás annak felfogásához, hogy a méltóság elválaszthatatlan az egyéni szabadságtól (döntéseimtől, tulajdonomtól, piaci és kereskedési szabadságomtól), teljesen függetlenül attól, hogy a Nagy Népi Kollektíva többi tagja él-e velük, vagy sem.

Ugyancsak az új alaptörvény szögezi le a nevünkben tényként, hogy "Mi, Magyarország polgárai készen állunk arra, hogy országunk rendjét a nemzet együttműködésére alapítsuk", holott én pl. erre abszolúte nem állok készen, de több ismerősömet sem kérdezték meg erről, úgyhogy erről majd kérünk egy külön alkotmánymódosítást.

"Magyarország elismeri az ember egyéni és a közösségek együttesen gyakorolható alapvető jogait" – állapítja meg nagyon liberálisan az alkotmány, leszámítva azt az apróságot, hogy mi van azokkal a jogokkal, amiket nem akarok vagy tudok együttesen gyakorolni a közösségekkel (vagy éppenséggel azok velem)?

És mit gondoljak a magántulajdonomról, ha ez az "alaptörvény" így helyezi el azt a maga sajátos rendszerében: "Mindenkinek joga van a tulajdonhoz és az örökléshez. A tulajdon társadalmi felelősséggel jár." Bármikor jöhet egy ajánlott levél, hogy a lakásom fél szobáját adjam át pl. a Vöröskeresztnek két hétre, kisebb véradások lebonyolítására.

Teljesen logikus, hogy ez a meg nem gondolt gondolat ide konkludál: "Képességeinek megfelelően mindenki felelős önmagáért, és lehetőségei szerint köteles az állami és közösségi feladatok ellátásához hozzájárulni." Az egyén tehát bármikor kész az állam rendelkezésére állni. Bármikor jöhet egy ajánlott levél, hogy lehetőségeim szerint vonuljak be önkéntes közmunkára, és képességeim szerint segítsek megépíteni tőlem 300 km-re az új Schmitt Pál Stadiont.

Mindez abszurd? Láttunk az elmúlt másfél évben olyan rémálmot, ami nem valósult meg?  "Á, a jegybankhoz nem mernek nyúlni"? Ja, csak éppen mertek. "Á, a bankbetétekre, a devizaszámlákra nem merik rátenni a mocskos mancsukat"? Ja, csak a fél ország viszi ki a megtakarításait a neve elhallgatását kérő Ausztriába.

"Orbán Viktor kormánya a demokratikus jogállami berendezkedés tönkretételére, az alkotmányos fékek és ellensúlyok kiiktatására, továbbá az autonóm, potenciálisan rendszerkritikus intézmények (ide értve a civil társadalom intézményeit is) szisztematikus felszámolására törekszik. A rendszerváltás, a kommunista diktatúra leépítése óta nem volt ekkora hatalomkoncentráció a térségben" – írja igen pontos látleletében a volt demokratikus ellenzék jegyzéke, érdemes az egészet átfutni, remek összefoglalója mindannak, ami itten az elmúlt másfél évben történt.

Az új alkotmányban pro forma benne van még sok minden abból, amit mi is látni szeretnénk egy szabadelvű alkotmányban, úgyhogy hivatkozási alap azért maradt – de az a közjogi-intézményes önkény, amelynek kontextusa nélkül az "alaptörvény" értelmezhetetlen (Ab, bíróságok kontroll alá vétele stb.), az alakulófélben lévő pártállam alapdokumentumává avatja ezt a borzalmat.

Jó tudni, hogy Orbán valamilyen csoda útján történő menesztésével még nem oldódnak meg a problémáink. Sőt, tulajdonképpen akkor kezdődnek igazán.