Az ember nem azért született, hogy valamely hatalmasság alattvalója legyen. Az, hogy minden ember egyenlőnek született, akit születésénél fogva elidegeníthetetlenül megillet a szabadság és a méltóság joga, azt jelenti, hogy az emberi közösségek által létrehozott hatalmaknak kell az embert szolgálniuk, nem pedig fordítva.

A hatalmak funkciója kizárólag az, hogy a közösségek biztonságáról gondoskodjanak: megvédjék a közösséget a külső fenyegetésektől és érvényesítsék a közösségek belső szabályait. Ebből azonban az is következik, hogy a hatalmat hatalomnak kell rábírnia arra, hogy e feladatain ne terjeszkedjék túl. A korlátozott hatalom képes csak biztosítani az ember lehető legteljesebb szabadságát a közösségen belül: azt, hogy mindaddig, amíg nem sérti mások szabadságát és emberi méltóságát, illetve a közösség biztonságát nem fenyegeti, addig cselekvésében, önmegvalósításában a hatalom nem jogosult korlátozni.

Mindez persze csak akkor bír jelentőséggel, ha magát a szabadságot értéknek tekintjük. Tegyük fel tehát magunknak a kérdést: valóban azt akarjuk-e, hogy egy államhatalom mondja meg, mit gondoljunk erkölcsösnek, mit gondoljunk Istennek tetszőnek, vagy hogy ki a magyar, s ki nem? Valóban egy államhatalomnak kell-e megmondania, hogy aki szerinte magyar, az értékesebb a másiknál? Az államnak kell-e megmondania, mit gondoljunk történelemről, irodalomról vagy éppen szobrászatról? És az államnak kell-e megmondania, mi a fontos hír ma vagy holnap, aminek mindenképpen benne kell lennie az esti híradóban?

A gondolat szabadságából következik számos más olyan szabadság, amelynek a gyümölcseit élvezzük nap, mint nap. A gondolat szabadságából fakadnak az ötletek, amelyek találmányokat szülnek, amelyektől nem csak az életünk lesz kényelmesebb, de amelyek által a bolygónkra is jobban vigyázunk. Ugyanez a szabadság teszi lehetővé, hogy belátásunk szerint kössünk szerződést azzal, akivel jónak látjuk. Ugyanez a szabadság teszi lehetővé azt is, hogy munkavállalókként a lehető legjobb pozíciókat harcoljuk ki magunknak. De ha a hatalom korlátozza ezeket a szabadságokat, akkor végső soron a létünket fenyegeti.

Ahhoz tehát, hogy mi szabadok legyünk, a hatalmat kell hatalommal korlátozni. A hatalom működését olyan szabályoknak kell korlátozniuk, amelyeket még maga a hatalom sem hághat át. Ezt jelenti a jogállam: olyan államszervezetet, amelyben a hatalom sem jogalkotóként, sem végrehajtóként, sem bíróságként nem tehet meg bármit polgáraival, mert hatalmát maga a jog szorítja korlátok közé, a mi szabadságunk érdekében.

Jogállamban az állam működése kiszámítható. Jogállamban a parlament nem alkot visszamenőlegesen adótörvényt. Jogállamban a törvény előtt mindenki egyenlő, tehát ha több tízmilliós végkielégítést disznóság felvenni a BKV-tól, akkor öt évvel korábban a Magyar Fejlesztési Banktól is disznóság volt. A jogállam nem tesz különbséget politikai ellenfelek és haverok között.

Jogállamban elképzelhetetlen, hogy az egyik hatalmi ág korlátlan hatalomra tegyen szert. Ráadásul olyan ócska módon, ahogy a Fidesz tette 2010-ben. Amikor az Alkotmánybíróság neki nem tetsző döntést hozott, visszaélve kétharmados hatalmával, egyszerűen eltakarította az Alkotmánybíróságot az útjából. Ha a Fidesz valóban demokratikus párt lenne, önmérsékletet tanúsított volna. Ehelyett megszüntetett minden olyan jogi akadályt, amely a politikai bosszúhadjárata útjában állt.

Az Alkotmánybíróságra éppen azért van szükség, mert a parlament hajlamos figyelmen kívül hagyni olyan normákat, amelyek magasabb rendűek a törvényeknél. E normák itt élnek a szívünkben.

E normák mondják azt, hogy ne tégy a felebarátoddal olyat, amit magadnak nem kívánnál. Ha nincs Alkotmánybíróság, ha a jogalkotó hatalma korlátlan, akkor lehet visszamenőleg jövedelmeket megadóztatni, akkor hosszú napokra börtönbe lehet csukni embereket bírói határozat nélkül, és tetszés szerint el lehet rabolni bárkinek a kemény munkával megszerzett vagyonát, csak törvényt kell írni róla.

Csak a jogállam garantálja, hogy ha a szomszédunk meglop, vagy éppen minket vádol hamisan lopással, akkor a független bíróság előtt a törvények szerint érvényesíthessük jogainkat. De ha még a bírónak is a hatalom mondja meg, milyen ítéletet hozzon, ha ez a hatalom mondhatja, hogy az egyiknek szabad lopni, míg a másiknak ártatlanul is börtönben a helye, akkor ez a hatalom a szabadságunkat és a létünket fenyegeti.

Csak a jogállam képes gátat szabni egy ilyen hatalomnak, és visszaadni a szabadságunkat, megvédeni minket az állami rablóbandától. Azok, akik ma még az államtól várják a gondoskodást, és ezért akár a szabadságukról is hajlandóak lemondani, láthatják: az ő vagyonukat is elrabolhatja az állam, az ő évekkel ezelőtti magatartásukat is törvényellenesnek nyilváníthatja, és ha éppen nem haver, akkor őket is tömlöcbe vetheti.

Szabjunk gátat a jogállamot felszámoló hatalomnak, állítsuk vissza a demokratikus, jogállami köztársaságot! Javaslom, hogy a következő választásokon mindazok a politikai erők, amelyek nem kívánják a Fidesz diktatúráját és nem kívánják azt sem, hogy megismétlődjön a nyilasuralom, alakítsanak alkalmi választási szövetséget, győzzék meg a választókat arról, hogy az ő elsődleges érdekük a jogállami alkotmány visszaállítása, és ha sikerült megfelelő többséget szerezniük, hozzák helyre az emberi szabadság és méltóság feltétlen tiszteletén és a hatalmi ágak elválasztásán alapuló jogállamot. Ezt követően írjanak ki új választásokat, ahol már valódi programok versenghetnek egymással!

A Kapitalizmus blog ezzel az írással fejezi ki szolidaritását az arrogáns állampárttal szembeni, Operaház előtti ellenzéki tüntetéssel.