Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Magyar Emberek! (Bocsánat: Zemberek!) Január 1-én hatályba lép forradalmi fülkealkotmányunk, a Narancsbulla. S be merem jósolni, hogy a magyarság szívcsakrájának eme pulzálásától olyan spirituális nagyfeszültség szabadul fel, amely spontán eufóriával tör utat a lelkekből az utcák irányába.

Újévre virradóra magyarok tömegei fognak hajlékaikból kitódulni, hogy lüktető értékközösségé fuzionálva ünnepeljék a Nemzeti Együttműködés Rendszerének beteljesedését, s mobiltelefonjuk kijelzőjéről úgy isszák majd Mindenki Pali Bácsijának bölcs, elmevilágító, közérthető, ugyanakkor mélyen intellektuális, egy nyelvi géniusz csúcsteljesítményét felmutató szavait, mint a szivacs.

Lesznek persze olyan, sötét brüsszeli, Wall Street-i és Tel Aviv-i agyközpontokból távvezérelt felforgatók, akik próbálnak az áhítatunkba belerondítani. Olyan képtelenséget állítva, hogy a Zemberek szimplán a politikamentes (lakodalmas kutyás, fenyőfa alatt hányós) Szilvesztert ünneplik. (Tehát még csak nem is az operaházi Ókovácsot, pedig a névnapja van neki.) Schmitt Pálban pedig legfeljebb Szalacsi Sándor vagy a Polgár Jenőről nyilatkozó honfitársunk közjogi dimenziójú változatát tisztelik. De ez persze rágalom, amiért a Médiahatóság úján veszünk elégtételt.

A Kerényi-művésztelep alkotóbrigádjának pályaíve és becsapódása óta nehezen eldönthető, mi a szatíra, s mi a halálkomoly, rögmagyar vérvalóság. Hát menjen át az írás is komolyba. E sorok írója a NER talán legelső önkéntes törvényen kívülije. Először a médiatörvény, utána pedig az alkotmány elfogadásakor írtam, hogy ezeket a paragrafusokat nem fogom betartani, s másokat is a szabotálásukra hívtam fel. Konkrétan az alaptörvényről így fogalmaztam: azt senki „ne vegye komolyan, annak minden olyan pontját bojkottálja, amely az 1989-90-es eredetihez viszonyítva jogot szűkít, csorbít vagy relatívvá tesz.”

De hogy buzdíthatok egy legitim jogszabály be nem tartására egy olyan blogon, amely alapértékei között a joguralmat is szerepelteti? Úgy, hogy ez, ami Magyarországon van, már nem joguralom, s nem is jogállam. Szentpéteri Nagy Richárdot idézve: „a világban mindenhol máshol azért iktatnak törvénybe alkotmányt, hogy az korlátozza a hatalmon lévőket, Magyarországon azonban a parlament azért készít új alkotmányt, hogy növelje (a hatalmon lévők) hatalmát.” A politológus szerint „ez abszurd.”

Vannak helyzetek, amikor a törvénytisztelet nem erény, hanem cinkosság. Nem polgári jogkövetés és önkorlátozás, hanem a közhatalmi túlerőhöz való szolgai igazodás. Ide kívánkozik Jo Nesbø Megváltó c. regénye egyik hőse, Bjarne Møller, a kiábrándult és meghasonlott rendőrveterán. Mert szavai telitalálatként hatnak. „Valójában csak véletlenek és apró különbségek választják el egymástól a hősöket és a bűnözőket. Ez sosem volt másképp. A becsületesség a restek és a víziók híján lévők erénye. Törvényszegők és engedetlenség nélkül még mindig feudális viszonyok között élnénk.” (I.m. 457. o.) Így van.

Ha Spartacus, s előtte a római plebejusok nem zendülnek uraik ellen, soha nem lett volna rabszolga-felszabadítás és nem jön később létre a népszuverenitás, a jogegyenlőség eszméje. Pedig az arisztokraták és rabszolgatartók uralma legitim, isteninek mondott rend volt. Amennyiben VIII. Henrik, Luther és a német fejedelmek nem szegülnek szembe az addig abszolút, megfellebbezhetetlen nemzetközi tekintélynek számító pápával, talán ma is univerzalista katolikus teokráciában élnénk. Továbbá: ha 1640-ben, 1776-ban, 1789-ben és 1848-ban a parlamentek, s az utca embere nem törlik el jogsértő forradalommal a törvényes brit, francia és osztrák abszolút uralkodó hatalmát, létre sem jön az a polgári demokrácia, amit Orbán Viktor fel akar számolni.

Igen, a polgári forradalmak és az utána jövő kétszáz éves fejlődés hozta létre a demokrácia, a független közhatalmi alrendszerek, az áruk, szolgáltatások, eszmék versenyen alapuló szabadpiaca, a fékek és ellensúlyok bonyolult rendszerét. Ennek volt köszönhető, hogy az uralmon lévők önkényes erőszakával szemben a polgár intézményes védelmet kapott. Amely haszonélvezője nemcsak a kisember, de a hatalmi elit is. Mert először fordult elő a történelemben, hogy a nép békés úton is lecserélhette, kontroll alatt tarthatta, tetemre hívhatta, beszámoltathatta a vezetőket. Korábban az elégedetlenség hathatós kinyilvánításának egyetlen módja a rabszolgalázadás, parasztháború, forradalom volt. Tehát az alul lévők lámpavasra fellógatták, karóba húzták, palotájukkal együtt felgyújtották az uralkodó rétegek kéznél lévő tagjait. Hogy aztán azok utódai a restauráció idején véres bosszút álljanak a rebelliseken.

Mi történik, ha a forradalmakat választássá, a lincselést tüntetéssé, a valós halált politikai halállá szelídítő rendszert egy messiáskomplexusos autokrata felülírja? Először a passzív rezisztencia, a látens polgári engedetlenség, az új rend alóli csendes kibúvás. Ne gondoljuk már, hogy az egykulcsos adózás intézményét megcsúfoló és lejárató állam különadókkal, áfa-emeléssel, adókedvezmény-megvonással egyre több közterhet ró a piacra és a polgárra, s ezzel párhuzamosan mind több jogot (sajtószabadság, sztrájk, padon alvás, pártatlan bíráskodás, képviselőkön és a Parlamenten való röhögés) vesz el, korlátoz, csorbít, s a Zemberek majd tűrik.

Nem, azt gondolni, hogy az istenadta nép zokszó nélkül visszamegy alattvalóba, olyan logika, mint az etatisták adófetisizmusa (Elkúrtunk valamit? Vessünk ki egy új adót, az mindenre gyógyír!). Rohadt nagy tévedés. Ha befizethetetlenül magas az adó, a nép elcsalja, (s még igaza is lesz), ha betarthatatlan a törvény, akkor megkerüli, kicselezi. S ez még mindig a kisebb rossz. Amennyiben a Kedves Hatalom zúgolódva, de belenyugszik: életképtelen, amit csinál, s diszkréten méltóztatik haldoklani.

A horrorverzió viszont az, hogy a prűd, bigott, embertelen, vagy csak szimplán röhejes szabályokat, a véleménytipró, tényretusáló cenzúrarendeleteket, az elmebeteg gazdasági intézkedéseket, a végrehajthatatlanul abszurd döntéseket a hatalmi kizárólagosság jegyében megpróbálják mindenki torkán lenyomni. Szigorúan, rigorózusan, drasztikusan, igazi köcsög módjára. Leváltásukat pedig diszkriminatív választási törvénnyel, a szavazás manipulálásával, az új többségnek mattot adó, bebetonozott zombi-alkotmányuk és „független” kesztyűbábjaik révén blokkolják. Na, akkor lesz itt a január 1-vel létrejött rezsim ellen forradalom. Igazi. S akkor azt mondom, legyen is.

Lukasenko ellenzéke meg jöhet hozzánk különórákat venni.

 

(Címlapfotó: zirc.blog.hu)