Nincs mit veszteni: az ellenforradalom sem röhejesebb elnevezés, mint a fülkeforradalom, van a hangzásában valami konzervatív-rendpárti, szemben a tavaly óta tartó káotikus közjogi ámokfutással, ráadásul így talán sikerül kieszközölni a hatalomból egy "levertük az ellenforradalmat" jellegű kijelentést, amivel máris nyert ügyünk van.

Just kiddin', nem, nincs nyert ügyünk. Bármennyire elismerésre méltó az LMP és a hozzájuk csatlakozó Gyurcsány plusz szocik hősies akcionizmusa, a magyar parlamentáris demokráciát, az intézmények függetlenségét, a média szabadságát egyelőre legalább annyira parlamenten belül kell megvédeni, mint azon kívül.

Az egyre lukasenkóibb orbáni hatalom teljesen nyíltan provokálja a jogállamiság híveit, világos, hogy az utcai jelenlétnek megvan a maga szerepe. A szerep azonban szereplőket teremt, nem szabadság- és demokráciavédő, felelős politikusokat. Még  mindig nincs totalitárius egypártrendszer, a Ház falain belül az ellenzék egyelőre a határait feszegette (a részben egyeztetett éjjelenkénti napirendi műszakokkal), de még nem ment el a falig. Sőt, a helyzet az, hogy még Orbán sem.

 

Nem tudom, mi a miniszterelnök célja. Ha az elmúlt napok történéseit nézzük, főként a Barrosónak írt arrogáns választ, nem teljesen kizárható opció az a még néhány hónapja is nettó paranoiának számító forgatókönyv, hogy Orbán kivezeti az országot az Európai Unióból. A közjogi ámokfutás, a gazdasági "szabadságharc", a legalapvetőbb uniós normák és kultúra semmibevétele erre utal legalábbis.

A rendszerváltás óta nem volt példa arra, hogy Európa és Amerika ennyire egyértelműen, a diplomácia virágnyelvét ennyire átlépve kritizálta volna egy szövetségesük bel- és gazdaságpolitikai lépéseit. Orbán, úgy tűnik, tényleg döntött: az általa teljesen hazug módon értelmezett "nemzeti szuverenitás" védelmének ürügyén szembemegy az általa újabban lenézett Nyugattal. De mit tudunk még tenni?

Ezen a ponton ketté kell választanunk a demokratikus parlamenti ellenzék és a parlamenten kívüli, demokráciát és piacgazdaságot is akaró erők szempontjait. Ami a demokráciát illeti: teljes szolidaritásunk azokkal, akik a parlament előtti "ellenfülkével" (© Hont A.) vagy az MTV előtti éhségsztrájkjukkal hívják fel a világ figyelmét az egyre fehéroroszágibb hazai állapotokra. Aki otthon marad, a jelenre szavaz. Ha lenne Magyarországon parlamenten kívüli konzervatív-liberális, pláne libertárius párt, minden további nélkül ott lenne a helye ezeken a helyszíneken. Na de.

A piacgazdaság már teljesen más kérdés, azzal – szinte, talán a DK kivételével – magunkra maradtunk. Az ellenzék nem kivánja jobban a szabad, piaci viszonyok restaurálását, illetve bevezetését, mint az általuk joggal utált kormány. Sem a magánnyugdíj ügyében, sem a plázastop ügyében, sem általában a magántulajdont érintő kérdésekben nem számíthatunk a jelenlegi parlamenti ellenzék többségére. Ezért is merő cinizmus, amikor Schiffer András arról beszél, hogy "A nemzeti cinizmus rendszere kész arra, hogy bármikor rátegye a kezét bárkinek a vagyonára", hiszen erre ők – progresszív ökopolitikai, alterglob köntösben – ugyanígy készek.

Ha tehát tavaly fülkeforradalom történt, legyünk bátran "ellenforradalmárok". Támogassuk az ellenzéki pártok és – főleg – a civilek demokráciavédő akcióit, de aki a parlamentarizmus mellett az egyéni szabadságot, a magántulajdont, a versenyalapú társadalmat és a limitált kormányzatot is értéknek tartja, annak lassan ideje szervezkednie és pl. találkoznia velünk, hogy egy szép napon elkezdjünk végre pártot építeni: a szabadság pártját.

(Fotó: Stiller Ákos, hvg.hu)