KKV vagy és félsz az árfolyamingadozástól? A gazdasági visszaeséstől? A megrendelőid és beszállítóid kiszámíthatlanságától? Nyugodj meg, ez semmi ahhoz képest, hogy pl. államosíthatnak, vagy olyan helyzetet alakít ki körülötted az állam, hogy a végén inkább szabadulnál mindenedtől.

Polgár vagy és tartasz a munkanélküliségtől? A biztonságérzet megszűnésétől? Aggódsz családod és magad fenntarthatóságáért? Nyugodj meg, ahhoz képest ez mind semmi, hogy elvehetik megtakarításaid, eltörölhetik tartozásod, vagy olyan helyzetet teremthet körülötted az állam, hogy részvényeid, megtakarításaid csak kelet-magyarországi polgármesteri logikát követnek.

Gyerek vagy és tartasz a családod idegességétől, a létbizonytalanságtól? A sok új ismerettől, hatástól? A felnőtté vélés rögös útjától? Nyugodj meg, ahhoz képest ezt mind semmi, hogy átalakulhat az iskolád, ahol máshogy kell kezdened a napot, mint eddig; hogy bolti csenésért két napot ülhetsz egyedül zárkában; hogy nem sétálhatsz egyedül az utcán sem edzés után, sem nyaraláskor.

Nő vagy és tartasz szerepeid összeegyeztetésétől? A férfiakénál gyorsabb elbocsátástól és alacsonyabb fizetéstől? A hétköznapi erőszaktól? Nyugodj meg, ahhoz képest ez semmi, hogy “Mit pofázol bele kisanyám?” és “egy kiadós együttlétet ajánlok.”

A legnagyobb veszély rád az állam maga. Azok a társas kompetenciáikban erőteljesen fogyatékos döntéshozók, akik úgy vélik, hogy saját bizonytalanságukat (és sok esetben korai vagy jelenlegi bántalmazottságukat) egy mindenre kiterjedő, egyedül üdvözítő megoldáscsommaggal kell kompenzálniuk.

A Független Magyar Állam oly sokáig volt ábránd történelmünk során, hogy amikor megszerezzük végre, az édes szabadságon felülkerekedik egy perverzió, és a független magyar állam kezd úgy viselkedni, hogy polgárai azt gondolják: ezt már megint kívülről vezérlik. Viselkedési mintáiban pont úgy cselekedett már legalább három alkalommal, mintha az egyébként kisebbségben lévő magyarok uralkodó osztályaként a többségi magyarokat megrendszabályozandó feladatokat kellene ellátnia. Kiskorú polgárait úgyanúgy kívánja boldoggá tenni ma, mint próbálta szinte bármilyen megszállás alatt.

Csak ilyenkor a polgárok nem idegen hatalmak, hanem egymás ellen fordulnak. Az egyik csoport még “tisztább magyar érdek” érvényesítését, a másik pedig pusztán szabadságot követelve.

Történelmünket ismerve legalább három kérdés merül fel:

– Mikor megy újra egymásnak a magyar a verbalitást hátrahagyva, öklét rázva?

– Ki is a hazaáruló?

– Ha már Csíkszentmihályi lényegében felfedezte a tanult pozitivizmust, mikor fogjuk magunkon alkalmazni, elkerülendő a fenti két kérdés válaszaiból következő kellemetlenségeket?

A keleti emberek és fölfogások úgy tartják, addig kell újra és újra megtapasztalnod egy helyzetet, konfliktust, akár életek százainak láncolatán kereszül, amígy egyszer végre képes leszel azt megoldani.

Fantasztikus lehetőség tehát, hogy talán most végre a magyarok javára döntsünk a magyarok államával szemben!