Ha még emlékszünk Orbán Viktor múlt péntek-szombati magánszámára, a poénja (nyilván humornak szánta) az volt, hogy az a kérdés, vajon Magyarország csatlakozzon-e az euróövezeti országok pénteken hajnalban született megállapodásához,olyan mélyen érinti a nemzeti szuverenitást, hogy neki nincs felhatalmazása a döntésre, az Országgyűlésnek kell megvitatnia.

A vicc ebben először is az volt, hogy nincs felhatalmazása, pont neki, a szent, ezeréves, köztársaság nélküli kétharmadjával. A miénknél kevésbé felnőtt országok kevésbé felhatalmazott kormányfői, akik mindenféle koalíciókban kénytelenek vergődni, Németországtól Észtországig, bezzeg nem észlelték ezt a szuverenitás-kérdést, a kis hülyék.

Másodszor az volt benne a vicc, hogy ez az oszággyűlés szerinte bármit is megvitat. Ennek a poénnak a folytatását a csütörtök esti lázban kilenc fideszes képviselő dobta fel (NB kétharmaduk jogi doktor) , akik bevezetnék a parlamenti vita megszüntetésének kétharmados intézményét (be lesz vezetve).

Harmadszor az, hogy ez a parlament, ha akarná is, képes lenne megvitatni ezt a gazdasági szakértelmet igénylő kérdést. Azt tudomásul vettük, hogy miniszterelnökünknek fogalma sincs a gazdaságról. Azt is, hogy jobbkeze, súgója, törzsi varázslója, szibillája (szibillje?) egy olyan ember, akit a közgazdászszakma kormányzatilag nem érdekelt többsége (de talán a kormányzatilag érdekelt kisebbség többsége is) futóbolondnak tart. De azt, hogy ennek a parlamentnek a gazdasági IQ-ja az imbecilitási küszöbb alatt van, kevesen gondolták végig.

Ha csak a kétharmados többséget nézzük, eme sokaságot a Fidesz főkáderesei (Orbán és Kövér, felkészültségük fokát és irányát ne elemezzük) részben személyes tapasztalatok alapján jelölték ki (listások), részben egyenként vizsgáztatták (egyéniek). Biztos vagyok benne, hogy a kritériumok között sok minden szerepelt, de a gazdasági ismeretek megléte nem.

Az eredmény még nem lenne baj, ha a képviselőknek lennének szakmai tanácsadóik, és amikor a honorálásukról esik szó, meg is szokták említeni, hogy hát fizetni kell a stábjukat. De azt a sok gazdasági tanácsadót még senki se látta, és aki nézi a parlamenti közvetítéseket, pontosan tudja, hogy a viták túlnyomó részében a képviselők elenyésző kisebbsége vesz részt, a szavazások túlnyomó többségében pedig elenyésző kisebbségnek van a leghalványabb fogalma arról, hogy mit szavaz meg vagy le. A többi párt kiválasztási módszerére most nem térek ki részletesen. Látható a szándék, hogy a jogászok, bölcsészek, építő-üzemmérnökök, villanyszerelők, sportoktatók között azért mindenhol legyen egy-két ember, aki (azt gondolja magáról, hogy) ért a gazdasághoz, mert az úgy illik.

Még ez se baj – mondják a minden csúfságra mentséget találók – mert az érdemi munka a bizottságokban folyik.

Oké. Nézzük az Országgyűlés Gazdasági és Informatikai Bizottságát:

Név Párt Közgazdasági végzettsége Angol nyelvismerete
Rogán Antal (elnök) Fidesz egyetem társalgási
Koszorús László (alelnök) Fidesz főiskola középfok
Kovács Tibor (alelnök) MSZP egyetem (gazdasági mérnök, abszolutórium) társalgási
Volner János (alelnök) Jobbik nincs társalgási
Dióssi Csaba Fidesz főiskola középfok
Herman István Ervin Fidesz nincs nincs jelezve
Dr. Kupcsok Lajos Fidesz uniós pályázati tanácsadó (Bankárképző) felsőfokú

 

László Tamás Fidesz egyetem (városgazdasági mérnök) nincs
Manninger Jenő Fidesz nincs középfokú
Márton Attila Fidesz nincs társalgási
Dr. Mengyi Roland Fidesz nincs középfokú
Dr. Papcsák Ferenc Fidesz nincs nincs jelezve
Riz Gábor Fidesz nincs nincs jelezve
Riz Levente Fidesz nincs tárgyalási
Román István Fidesz egyetem (abszolutórium) társalgási
Sági István Fidesz nincs nincs
Vantara Gyula Fidesz nincs társalgási
Wintermantel Zsolt Fidesz egyetem középfokú
Dr. Baja Ferenc MSZP nincs nincs jelezve
Burány Sándor MSZP egyetem alapfokú-társalgási
Tukacs István MSZP főiskola középfokú
Hegedűs Tamás Jobbik egyetem középfokú
Dr. Lenhardt Balázs Jobbik nincs felsőfokú
Schön Péter Jobbik szakközépiskola nincs
Dr. Aradszki András KDNP nincs középfokú
Dr. Seszták Miklós KDNP nincs középfokú
Scheiring Gábor LMP egyetem (közgazdász-szociológus) középfokú

 

És ez a gazdasági szakbizottság. A 27 tagból 5-nek van diplomája valamilyen közgazdaság-tudományi egyetemről (ez a “valamilyen” a budapesti). A többségnek (a többség szavazások idején valamiért fontos szokott lenni) semmilyen közgazdasági képzettsége nincs. (Nem, kedves kákáncsomózók, a költségvetési bizottságban sem sokkal szívderítőbb a helyzet.) Két tagnak van felsőfokú angol nyelvvizsgája, ami egy gazdasági témájú, például az euróövezetről szóló – nem tanulmány, de mondjuk – népszerű újságcikk megértéséhez így  saccra szükséges. A társalgásit bárki bemondhatja.

(Megjegyzem, ha nem volna ilyen elborult méretű a Parlament, akkor nem kellene minden amatőrnek valami bizottsági helyet találni, a Gazdasági Bizottságba például elég volna 10 hozzáértő ember, de ha még ez is túlzott követelmény, legalább a tagok fele birtokolhatna valami szakértelemszerűséget.)

Amikor tehát itt az összeomlás – mint tegnap, amikor Olli Rehn úgy döntött, hogy a magyarokkal nincs miről tárgyalni -, a magyar parlament tagjai túlnyomó többségének, beleértve azt a bizonyos kétharmadot, hiányoztak az eszközei ahhoz, hogy felfogja, mi történt, és mi következik ebből. Lásd az illusztrációt adott időben a parlamenti patkó kormányoldaláról, köszönet Scheiring Gábornak, aki feltöltötte a világhálóra. A kép sötét és homályos, mint amit ábrázol.

Ezek után Lázár János jogászdoktor bejelentette, hogy a Fidesz-KDNP frakciószövetség egyöntetűen felsorakozik Matolcsy mellett (mi köze ehhez Matolcsynak?), és az IMF/EU delegációja a Jézuskát várni ment haza.

Ezeknek a kezében vagyunk. Ők döntenek a magunk s a családunk életéről. Tényleg megkapták rá a felhatalmazást.

Megint észre kell venni, hogy itt nem az öreg Marx mondta meg a tutit. Nem a politikai válságnak, megjósolható felfordulásnak vannak gazdasági okai, hanem fordítva: a holtbiztos gazdasági összeomlásnak van politikai oka. És ez az ok nem a Fidesz 2010-ben keletkezett kétharmada, hanem az a politikai intézményrendszer, ami rég fennáll, és ami lehetővé tette a gazdasági imbecilitás uralmát.