Az Európai Unió, de legalábbis az euróövezet tagállamai néhány kivétellel elfogadni látszanak Angela Merkel javaslatát a nemzetek feletti szinten kontrollált költségvetési politikáról, ez még jobb hír, mint a javaslat maga volt. Röviden elmondanám, hogy miért.

Legelőször természetesen azért, mert ez így helyes – eddig mindenki élvezte az euró előnyeit, akkor tehát tegye is meg az ehhez szükséges erőfeszítéseket. Mert az eurónak bizony rengeteg előnye van mind a tagországok, mind a velük szoros gazdasági kapcsolatban állók számára. Elsősorban az, hogy tényleg jelentősen csökkentek a tranzakciós költségek, olcsóbb lett kereskedni, ezt bárki maga is megtapasztalhatja, aki legalább két, korábban külön pénzt használó országba elutazik, és nem akar mindkét pénzből komoly tartalékokat tárolni otthon.

Tudom, nagyon sokan vannak, akik ezt nem hiszik el, de hát az legyen az ő bajuk, számoljanak utána. Össze lehet hasonlítani az euró megmentésének és fenntartásának költségét a haszonnal, biztos, hogy ez utóbbi sokkal nagyobb lesz. Az összes, tisztán lokális piacúnál és kizárólag helyi beszállítókkal rendelkezőnél egy hangyafasznyival bonyolultabb és nagyobb cég profitál az euróból.

Másodszor, mert a kérdés valójában nem a nemzeti szuverenitásról szól. Az, hogy nem termelő, nem rentábilis célokra számos ország irreálisan sokat költ, és ebből rendszerint baj lesz, nem a szuverenitás vagy általánosságban véve a politika, hanem egyszerűen a matematika körébe tartozó kérdés. Lehet nem elfogadni a Merkel-féle javaslatot, de tisztában kell lenni azzal, hogy attól még korlátok bizony vannak és lesznek, csak szabályozott és átlátható, a nagy baj előtt életbe lépő szankciók helyett kemény falak fognak szembejönni, ha valaki túl sokáig hajt unortodox irányba az autópályán. A Merkel-javaslat lényege, hogy a kemény becsapódás előtt igyekezni kell (jobb-rosszabb, nyilván nem tökéletes) mechanizmusokkal fékezni a rossz irányba tartókat.

Nyilván érthető, hogy sok kormányzat van, amelynek ez nem tetszik, mert jelentősen szűkíti a mozgásteret, kevesebbet lehet a kedvenc hobbiprojektekre és népes szavazói csoportokra költeni, mindegy, hogy ezek épp a nyugdíjasok vagy a biogiliszta-tenyésztők. És nagyon egyszerű és népszerű lehet azt mondani, hogy kedves biogilisztások, én vagyok a ti miniszterelnökötök, és adnék kurva sok pénzt valamire, ami egyébként a kutyának sem kell, de a gonosz Angela Merkel nem akarja, úgyhogy majd jól megküzdünk vele. Csak épp hülyeség az egész, mert nem erről van szó. Ismétlem, a döntés arról szól, hogy vagy egy jól működő politikai rendszer szab rendezett határokat, vagy a pénz kifogyása okoz kemény földbeállást.

Tertium non datur. Az az volna, hogy a nemzetállamok képesek önállóan felelős költségvetést csinálni, de a tapasztalat azt mutatja, hogy ez a lehetőség csak elméletben létezik, gyakorlatban nem. Épp ezért kell egyébként olyan rendszer, amely demokratikusan legitimált, azaz választott vezetők hozzák létre, azonban nem fenyegeti a közvetlen választás veszélye. Az ugyanis pillanatokon, de legalábbis éveken belül garantáltan bonyolult, számos külön kedvezményezett felé hajló, összességében pedig deficites költségvetést garantál.

Ennek a veszélynek ki nem tett rendszer pedig úgy látszik, tagállami szinten nem hozható létre, tagállamok feletti megoldásokra van szükség. Talán azért, mert az egész EU túl nagy és sokszínű ahhoz, hogy könnyen lehessen a költségvetést megborító populista kényszert alkalmazni.

Merkel megoldása nyilván kezdetleges, és korántsem olyan kifinomult, mint a fékek és ellensúlyok amerikai rendszere, és nyilván sokszor és sokat kell róla majd egyeztetni és módosítgatni, mint annyi mindenen Európában. De egyértelműen a jó irányba tett lépés, mert arról szól: vagy magunk látjuk be, hogy addig nyújtózunk, ameddig a takaró ér, vagy esetleg levágják a lábunkat. Is. Erről szól ez, hogy a matematika ellen hiába lóbáljuk a szuverenitásunkat, épp ezért felesleges a különutaskodó államok versengése is, hogy kinek mekkora a szuverenitása.

És ha a projekt sikeres lesz, talán megint sikerül valami olyan menőt alkotni, mint a Concorde. Mert Európa ezt tudja, ha működik.

 

(Címlapkép: Túry Gergely, hvg.hu)