Nem akarunk ismét azon lovagolni, hogy továbbra sem akarnak belénk fektetni a csodás új stratégiai partnerünknek beharangozott kínaiak (most ugye kiderült, hogy sem a Malév, sem a Budapest Airport nem kell a Hainannak), inkább irányítsuk figyelmünket arra az aspektusra, hogy minek is kell nekünk "nemzeti" légitársaság?

Ha a cég piaci rést tölt be, a járatok kifizetődőek, a menedzsment és a könyvelés rendben, akkor a Malév nyilván korrekt áron eladható lett volna már eddig is, nem pedig egy orosz maffi üzletember, majd egy orosz állami bank lett volna "nemzeti" légitársaságunk tulaja. A Malévet vagy egy annál kisebb önálló céget fenntartani nem éri meg – vélik szakértők. "Ha megszűnne a Malév, lenne helyette más, például a Lufthansa vagy a WizzAir, amelyik betöltené a piaci űrt." Ennek ellenére, ha törik, ha szakad, a 100 millió eurós adósság dacára is szükséges lennie egy echte magyar légitársaságnak? Miért is?

Mert ami állami, az jó. Az hatékony. Ami állami, az magyar, tehát érték – vallja a rendszerváltó Fiatal Demokraták Szövetségének utódpártja. Mert az állami presztízs eggyel többször felülírja a piaci rációt. Meg az adófizetői pénztárcánkat.

Mivel a kormányzat természetesen nem a saját pénzéből nagyvonalú, ezért csak úgy repkednek a nagyívű elképzelések a gazdasági és társadalmi élet (újra)államosított területeiről. A "köznevelés", tehát a gyerekek államosítását már folyamatba helyezte a tudását az MSZMP-ből a KDNP-be konvertáló nő, és ezt vélhetően a Pokorni-féle reform-etatisták sem tudják szétmódosítani. Marad az állami fenntartó, a központilag előírt, egységes tankönyvekből tanított egységes tanterv, és persze maradnak az állammal egyre összefonódottabb egyházak iskoláinak előjogai. Az előállítandó, kívánt produktum: nyilvánvalóan egységes gyerekek.

Lenin szavai – keletnémet dal:

Az "új" – nagyon is hagyományos, Ká-Európában különösen ismerős – kormányzati etatizmus temérdek új adót vezet be, amúgy jól érzi magát a MOL-ban, a MAL-ban, a Rábában, a néhai magánnyugdíjunkban. Államosítják az önkormányzati vagyont, az egészségügyi intézményeket. Állami mobilcéget működtetne a Posta, az MVM és a Fejlesztési Bank hathatós közreműködésével.

Épül az állami telekomhálózat, kizárólagos joggal állami kézben koncentrálják a teljes mobilfizetési piacot, álságos módon a fogyasztók kényelmével érvelve (nem mintha a jelenlegi egyetlen privát cég, az EME valódi versenyt jelentene). Az MFB ad hitelt a CBA-Coop közös cégnek, hogy a különadók által (no meg a plázastop – kösz, LMP!) ellehetetlenített állapotában felvásárolják a Cora-Match-Profi-pakkot. Fideszes javaslatra állami kézben összpontosulna a dohánykereskedelem, ami a Napi gazdaság információja szerint csapást mérne a kisebb boltokra. Mint más területen, itt sem számítana semmit a fogyasztó szempontja, hogy ti. a jövőben az eddigi 40 ezer helyett csak 6 ezer helyen lehetne dohányárut kapni.

Ezen aktuális, a szemünk láttára zajló folyamatok szemléletesen példázzák F. A. Hayek Út a szolgasághoz című remekművében kifejtett gondolatát, mely szerint a gazdaság kontrollja alapjaiban elválaszthatatlan az egyes ember, a társadalom feletti állami kontrolltól. Hayek szerint "az irányított gazdaság diktatórikus. Sokan azt hangoztatják, a gazdasági élet felett gyakorolt teljhatalom csupán másodrangú, alacsonyabb rendű dolog felett gyakorolt hatalom és nincs hatással az élet fontosabb területeire. Ez tévedés; nincs önálló 'gazdasági motívum', nincsenek tisztán gazdasági célok."

A magát nyilván "polgárinak" valló, KDNP-val súlyosbított Fidesz-kormány azzal, hogy államilag akarja irányítani a polgárok gazdasági döntéseit, hogy akár a legprivátabb szférákba is belenyúl, nem egyszerűen a természetes versenynek, a szabadságnak és a kapitalizmusnak üzen hadat, hanem – ezáltal – saját polgárainak is.

A baj az, hogy a bolsevik tempóból előbb-utóbb bolsevik társadalom lesz.