Éles hangú kritikát fogalmazott meg a konzervatív-szabadelvű blogger, Letter Force azzal a poszttal kapcsolatban, amelyben a KDNP legújabb abortuszügyi lépését bíráltuk. Írását a szerző engedélyével az alábbiakban teljes terjedelmében közöljük, hiszen az a mi blogunk olvasóira is tartozik. Érveire az írás végén röviden válaszolunk.

*

Neocohn és a szelektív piacpártiság
A magyar szabadság és a magyar kapitalizmus ügyét fontosnak tartom. Neocohnnal is a szabadság szeretete köt össze. Nagyon jó, hogy elindult a kapitalizmusponthu. Most viszont van egy kis gondom.
Neocohn, a neves publicista írja blogjában:
“Nem, ehelyett megalkudtak azzal az alapvetésükkel, hogy az abortusz gyilkosság, ezt a tételt levették morális abszolútumaik listájáról, és fizetőssé tették. Azaz: amelyik nő a műtét után leperkálja a kórházban a pár tízezer forintot, az ezek szerint nem követ el gyilkosságot. Azt szabad.”
Ez súlyos és rosszhiszemű torzítás. Senki nem vette le az abszolútumok listájáról ezzel az abortuszt, hanem csak az abortusz legalitása mellett lévők véleményét is figyelembe vették. A másik: sokaknak eddig is fizetős volt, nem most lett az, NEM A MOSTANI KORMÁNY TETTE AZZÁ!!
Szerző gyakorlatilag azt mondja, hogy ez az akció aljas, még a betiltás jobb lett volna ennél. De azt is visszautasítaná természetesen, ha netán a gyilkosságot gyilkosságként értékelve betiltanák az abortuszt:
“A várandós nők megbüntetését, a legszemélyesebb döntésükbe történő állami beavatkozást azonban minden, kicsit is szabadságszerető ember visszautasítja.”
Akkor mit akar a szerző? A blogja egyik alapvetése ez (baloldalt, fent):
“altruizmus helyett önkéntes szolidaritás.” Önkéntes. Miért kellene nekem adómmal támogatni az abortuszokat??? Hozzon létre Neocohn saját zsebből egy alapítványt, ha már kapitalizmus és önkéntes szolidaritás, nem?
A legsúlyosabb azonban ez a kifejezés:
” tömeges életre kényszerítettség” , ez ugye, a születés.
Akkor az abortuszra joggal mondjuk, hogy” tömeges halálba taszítás”, nem?
“legszemélyesebb döntésükbe történő állami beavatkozást azonban minden, kicsit is szabadságszerető ember visszautasítja”-így neocohn.
De ő maga nem utasítja el az állami beavatkozást, ha az az abortusz végrehajtását támogatja( pénzzel). Csak azt utasítja el rendkívül felháborodva, amikor valaki az abortuszt nehezíti ( pénz megvonásával). Nem furcsa ez egy kicsit? Talán úgy nevezhetjük ezt el: szelektív antietatizmus vagy szelektív piacpártiság. Azaz legyen kapitalizmus kivéve, ha én nem akarom. Legyen a szolidaritás önkéntes, kivéve, ha nem, mert nekem fontos Szent Abortusz állami támogatása.
Én igazán csak azon csodálkozom,hogy Neocohn úgy viselkedik, mintha valami szent ügy méltóságát és szentségét érte volna sérelem és még az örökbefogadás ösztönzését is cinikusnak bélyegzi. Ez azért döbbenetes, mert a döntés érintetlenül hagyja az abortusz szabadságát ( igaz, nem szociális kérdésként tekint az ügyre, de, könyörgöm, konzervatív kormányról van szó, nem az ultraliberális gárdáról!!). Inkább el kellene ismerni, hogy ebben az esetben a másik fél nézetének figyelembe vételével hoztak döntést, persze a maguk elve alapján és nem a másikéi alapján: ezt hívják kompromisszumnak. Ez azoktól, akik az abortuszra gyilkosságként tekintenek szerintem messzemenően toleráns lépés és NEM “felháborító és aljas”.
Valójában az a felháborító és nagyon furcsa, amikor egy neves  és egyébként államtalanítani akaró publicista hirtelen harcos védője lesz az állami támogatásoknak ( azaz azok neki fontos részének). Szerintem ne aljasozzon és vádolja közvetett gyilkosságpártisággal és képmutatással azokat, akik részben az ő véleményének is a figyelembevétele miatt döntöttek így. Megmarad a nők szabad döntési joga? Igen. Akkor szerintem elég tisztességtelen és méltánytalan ez a neocohn által produkált hőbörgés.
Morális harc helyett inkább nyúljon a pénztárcájába és önkéntesen támogassa, ha neki tetszik, az ő szent ügyét. Én továbbra sem akarom ezt támogatni és az engem is képviselő állam jól teszi, ha nem fizet erre egy fillért sem.
Volt, amikor emelték a keretet. A nagy antietatista ekkor lapult, én nem emlékszem , hogy tiltakozott volna. Most kiderült, hogy miért: egyszerűen egyetértett az üggyel. Szerinte ugyan legyen fizetős az egészségügy, de ha a “halálba taszítást” kell támogatni, akkor mégse legyen az.
Én inkább maradok , neocohnnal szólva,”az életre kényszerítés” pártján.
A döntés az abortuszügyek államtalanítását jelent valójában. Én csak azt nehezményezem, hogy az államtalanításban a Fidesz korántsem következetes. Bárcsak az oktatás területén is érvényes lenne ez a nagy antitetatista lendület. A probléma valójában inkább ez és nem a humánum hiánya. Valójában ebben képmutató a döntés: szelektíven államtalanít. Pontosabban: nekik az állampártiság a fő elvük és itt képmutató módon kivételt tesznek. Egyébként jó, hogy megteszik, legalább ebben.
                                                          *
Hitbéli dolgokról nem jó vitázni, maradnak a tények. Letter Force-nak, akivel valóban a szabadság szeretete köt össze, igaza van abban, hogy sok nő számára most is fizetős az abortusz, nem a mostani kormány teszi azzá. Csak éppen, ha megvalósul ez az álszent rémálom, amúgy is mélyszegénységben élő nők tömegei számára lesz kényszer a fizetés, akik ily módon sem saját testükről, sem saját gazdasági helyzetükről, jövőjükről nem tudnak dönteni. Úgyhogy igen, egy “szent ügy méltóságát” éri sérelem: a nők legszentebb önrendelkezési jogát. 
Nem a kormányzati “tolerancia” jele, hanem a társadalmi realitások belátásából következik ez a pénzzel kiváltható abortusz-szabadság. Még egyszer hangsúlyoznám: nem morális jónak, hanem csak szükséges rossznak, legvégső menedéknek tartom a terhességmegszakítás lehetőségét. Államosított szolgáltatás egy kis részének kifejezetten büntető célzatú fizetőssé tétele egyébként sok minden, de nem államtalanítás. Igen, egy átfogó piacosítás keretében legyen fizetős az egészségügy is (ahogy az oktatás, a kultúra, stb.), sőt, a tandíj, a vizitdíj már ma is bevezethető. De egy fuldokló embernek azért inkább mentőövet dobjunk a vízbe, ne sárga csekket.