"Úgy tűnik, meg fog alakulni a NIBEK, azaz a Nemzeti Információs és Bűnügyi Elemző Központ, amelynek joga lesz előzetes engedély és bármilyen korlátozás nélkül betekinteni mindenki minden elektronikusan és papíron tárolt adatába, többek között a személyiadat- és lakcímnyilvántartásba, az adóügyekbe, az orvosi adatokba, a banki adatokba, sőt, még a repülőjegy-foglalásokba is. Vagyis, ha kedve tartja, bármely magyar állampolgárról készíthet olyasmi élettörténetet, mint ami a Facebookon is megjelenik, csak itt nem az fog szerepelni, hogy hány pontot ért el valaki a kvízeken, hanem az, hogy mennyit keres és milyen betegségei vannak" – írja állandó szerzőnk, Tallián Miklós Orbán 1984-e és a jeges csend című hvg.hu-s írásában.

"Ez a civilizált világban példa nélküli, botrányosan tág jogkör. De az egészben nem ez a legmeglepőbb és a legrémisztőbb, hanem az a teljes csend, ahogy a magyar civil szféra reagált eddig, illetve az, ahogy nagyon sokan már önszorgalomból, előre elkezdték megideologizálni, miért is jó ez, vagy legalább miért nem baj" – véli szerzőnk, aki végig is veszi azokat a közkeletű önámításokat (pl. "csak az fél, akinek rejtegetni valója van"), amelyekkel sokan oldani próbálják kognitív disszonanciájukat.

Egészen hasonló, civil libertáriusnak nevezhető aggodalmakat fogalmaz meg a NIBEK-kel kapcsolatban a kitűnő szlovákiai magyar portál, a parameter.sk szerzője, Ravasz Ábel. "Bár a tervezet a már létező titkosszolgálati szervek – mint a Terrorelhárító Központ (TEK) és a Nemzeti Védelmi Szolgálat (NVSZ) – lehetőségeit is megnöveli, a NIBEK még hozzájuk képest is kivételezett pozícióba kerülne" – állítja Még Nagyobb Testvér című elemzésében.

"A szervezet gyakorlatilag szabad és automatikus hozzáférést kapna az egyes állampolgárok adatait tartalmazó állami adatbázisokhoz, az adóhivataltól a közúti kihágásokon és az orvosi adatokon át a repülőjegy-foglalásokig. A NIBEK bárkiről lekérhetné a kívánt adatokat (azok kezelőjének hozzájárulása nélkül is), és azokat korlátlan ideig tárolhatná, azzal a céllal, hogy azokról a kormányt és különösen a szervezetet felügyelő Pintér Sándor belügyminisztert tájékoztassa" – hívja fel a figyelmet a szerző.

"A szervezet különlegesen erős jogkörei lehetővé tennék olyan mennyiségű és minőségű, személyre szabott adat korlátlan lehívását, mellyel bárki könnyedén megfoghatóvá és semlegesíthetővé válik. Az az állítás, mi szerint a NIBEK-től senkinek nincs félnivalója, akinek nincsen vaj a füle mögött, egyrészt önmagában sem igaz – egy rossz orvosi lelet vagy egy egzotikus utazás például jogi értelemben semmilyen formában nem terhelő a megfigyelt személyre, de mégis egy gyenge pontot jelenthet, amit ki lehet használni –, másrészt viszont az önmagában is felháborító, hogy a titkosszolgálatok bárkiről és bármikor kiterjedt és egymással összekapcsolódó adatokhoz juthassanak, különösebb indoklás nélkül."

Különösen fontos része írásának a vonatkozó szlovákiai történések felidézése: "A szlovákiai belpolitikát figyelők számára talán mondani sem kell, miért problémás a titkosszolgálatok lehetőségeinek ilyen mértékű megnövelése. Nem kifejezetten posztszocialista jelenség, de a térségünkben mindenesetre elterjedt, hogy ezek a szervezetek a törvényileg megszabott jogkörük mellett a mindenkori hatalom piszkos ügyeinek rendezésében is részt vesznek – ahogy ezt a Galko-Kaliňák-ügy is nyilvánvalóvá tette. A titkosszolgálatok ellenőrzése, éppen azok titkos volta miatt, mindig nagyon nehéz kérdés, hiszen a nagyobb rálátás a zajló akciókra negatívan befolyásolhatja azok hatékony végrehajtását."

Igen, a teljes csend a legrémisztőbb.