"- Mr. Rearden – mondta Francisco ünnepélyesen komoly hangon -, ha megnézi Atlaszt, az óriást, aki a vállán tartja a világot, ha elnézi, ahogy áll, a vére ömlik le a mellkasára, térde rogyadozik, karja reszket, de utolsó erejével mégis megpróbálja fenntartani a világot, és minél inkább erőlködik, annál súlyosabban nehezedik a vállára a világ, mit tanácsolna neki, mit tegyen?

– Én…nem tudom. Mit…tehetne? Ön mit mondana neki?
– Vonja meg a vállát."
 
Ayn Rand zseniális regényében Atlasz tényleg vállat von, leveti magáról a világ terhét, boldoguljanak nélküle, nézzük, mire mennek. A Magyarországon valamiért Veszett világ címen kiadott Atlas Shrugged kreatív hősei, a feltalálók, tudósok, vállalkozó szellemű kapitalisták, akiknek munkája nélkül a belőlük élők többsége eláshatná magát, rejtélyes módon eltűnnek a világ szeme elől, nincs kedvük tovább szolgálni egy egyre szocialisztikusabb Amerika egyre tulajdon-ellenesebb elitjét, a parazita állami kizsákmányolást, az egzisztenciális ellehetetlenülést, a középszert.
 
Magyarországról a fiatal orvosok, nővérek menekülnek. Meg a romák. Ne féljünk együtt említeni a két esetet, mert ha alaposabban megnézzük, tervezett vagy meg is valósult kivándorlásuk motivációi nem is esnek olyan távol egymástól: úgy tűnik, nem kellenek ennek az országnak. Sem a materiális, sem a morális megbecsülés hiánya (a romák esetében tegyük hozzá: az intézményi, oktatási, önkormányzati diszkrimináció pláne) nem olyan tényező, ami itthon tarthatna kreatív, dolgozni vágyó embereket. 
 
Egy október végi adat szerint a rezidensszövetség mozgalmának keretében eddig közel kétezren készek felmondani, ha a kormány nem hajlandó rendezni az orvosi béreket. Hiába mondja az egészségügyi államtitkár, hogy "a kivándorlás gerjesztése, a rendszer zsarolása nem vezet eredményre", ha egyszer ezek a fiatal szakemberek a jelk szerint elhatározták: lépnek. Le. Az egyik lényeges ok nem igazán rocket science, itt látható, az MTI adataiban:
 
 
Papp Magor szerint "az elvándorlás már akkora méretű, hogy ha csak a jelenlegi ütemben folytatódik, rövidesen az a része is bedől a rendszernek, amely ma még működik." Milliók orvosi ellátása a tét – rövid távon. Hosszabb távon az, megtalálhatja-e a helyét egy szakember a hazai, egyre élhetetlenebb, bürokratikusabb, centralizáltabb, piacellenesebb közegben. Egy privatizált egészségügyi rendszerben például ezek a rezidensek lényegesen más viszonyokat, munkakörülményeket találnának.
 
2006-ban 1148, 2007-ben 1119, 2008-ban 1357, 2009-ben 1617, 2010-ben 1777 egészségügyi dolgozó (tehát nem csak orvos) távozott Magyarországról, nyilvánvalóan főleg, de nem kizárólag a bérhelyzet miatt. A bérhelyzet ugyanis a szakmai intézményesített középszert is tükrözi. 
 
Menekülőre fogja a dolgot az emberek pénze is: "Egyre komolyabb figyelmet fordítanak a vagyonos magánszemélyek a szolgáltatók közötti geográfiai diverzifikációra – körülírva így hangzik bankárkörökben az, hogy a hazai gazdagok külföldre viszik ki a vagyonukat" – olvastuk. Tény az is, hogy egyre többen nyitnak bankszámlákat a határon túl az úgynevezett középosztály köreiből is, a probléma ugyanis messze nemcsak a felső tízezret érinti.
 
"A Figyelő privátbanki beszélgetőpartnereinek egybehangzó tapasztalata az, hogy amióta ügyfeleik szerint az állam nyugdíjkasszát, cégeket, gyógyszertárakat rekvirál, extraadókat vet ki minden, még némi életjelet és nyereségességet mutató szektorra, azóta, aki teheti, menekül, viszi ki a pénzét, a gazdagabbak privátbankokhoz, Svájcba, Szingapúrba, a középosztálybeliek pedig határ menti intézményekbe, Szlovákiába, Ausztriába."
 
Mit lehet még ehhez hozzátenni? Ahol semmibe veszik komoly polgári szakmák becsületét, munkanélküli romák dolgozni akarását, a polgárok megtakarításait meg egyenesen (potenciális) közprédának tartják, onnan a legjobb menekülni. Vagy legalább rendszert váltani.