Néhány napja az irányban próbáltuk meg tematizálni a közbeszédet (ezt először és utoljára írjuk le, most is csak viccből), hogy a kínai és arab kötvényvásárlásban reménykedni, ezt "piacról finanszírozottságunk" bizonyítékaként előadni és világgá kürtölni nem más, mint a gigablöffök non plus matolcsyja. Pláne ezt a "stabilitást" az IMF-el kötendő "új típusú biztosítás" feltételeként tálalni.

A jelek szerint hiába próbáljuk a nyilvános hírfolyamból összerakni, mi a rideg valóság a rezsim propagandájával szemben: még mindig van, aki elhiszi, ha a minielnök a parlamentben arról beszél, mint történt hétfőn, hogy "Magyarország megáll a saját lábán, és a piacokról finanszírozza magát." Faszt, nem finanszírozza magát. De legalábbis kínai vagy arab forrásból biztos nem. "Kosarat kaptunk Kínában – Fiaskóval ért véget Fellegi Tamás nemzeti fejlesztési miniszter kínai útja" – írta a Népszava is. Hát, ez tény, de akkor említsünk meg egy másik, a múltkori posztunkból teljesen kifelejtett tényt is: államkötvény-vásárlás szempontjából fiaskó volt a minielnök októberi szaúdi látogatása is.

Emlékeztetőül: júniusban a minielnök nem egyszerűen fontosnak nevezte, hogy a kínaiak – "stratégiai partnerekként" – vásároljanak állampapírjainkból, de egyenesen azt mondta: "Ezzel a magam részéről az ország finanszírozásának középtávú módját megoldva látom, és azt mondom: történelmi segítséget kaptunk Kínától, mert ez a biztonság kell ahhoz, hogy bátran végig tudjunk menni a gazdaság újjászervezésének útján, amin elindultunk."

Fellegi Tamás ehhez képest november 10-én az MTI-nek "megerősítette, hogy a kínai fél ígéretének megfelelően vásárol magyar állampapírokat és forint kibocsátású értékpapírokat is." Hat nappal később egy centivel sem kerültünk beljebb: "A kormánybiztos a Kínai Jegybank képviselőivel folytatott előremutató tárgyalásokat egyebek mellett a kínai kötvényvásárlással kapcsolatos politikai döntések megvalósításáról. A felek megerősítették, hogy a kínai pénzintézetek és befektetési alapok a továbbiakban is vásárolnak magyar államkötvényeket és értékpapírokat."

Adófizetői szempontból totál pénzkidobásnak tűnik a hongkongi trip is: "Arról is szót váltottunk, hogy Hongkong miként vehetne részt magyar állampapírok és kötvények kibocsátásában, illetve milyen együttműködés lehetséges a magyarországi vállalatok és a tőzsde között" – nyilatkozta Fellegi utána. Az út egyetlen kézzelfogható eredménye: "a hongkongi tőzsde elnöke jövőre valószínűleg Magyarországra látogat." Ezt a meghívót mondjuk emailen is el lehetett volna küldeni.

Előtte meg ott volt a szaúdi fiaskó. Orbán október elején látogatott el a Föld olajkészletének negyedével rendelkező sivatagi királyságba, egyebek mellett azzal a nem titkolt céllal, hogy a szaúdiak vegyenek magyar állampapírt. Mint október 3-án, hétfőn fölvezette, "már több mint egy éve megbízott egy, az arab világban aktív svájci-magyar bankárt azzal, hogy készítsen elő ilyen típusú együttműködést az arab világ és Magyarország között. "Kedden meglátjuk, mire jutott" – fűzte hozzá. Kedden megláttuk: semmire.

Október 6, szerda: "Egy esetleges szaúdi részről történő államkötvény-vásárlás ügyéről a miniszterelnök azt mondta: voltak tárgyalások, a Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter vezette delegáció járt a szaúdi nemzeti bank elnökénél és az ország pénzügyminiszterénél is, és megállapodtak néhány dologban." Tehát még egyszer, az eredmény: voltak tárgyalások. Beszéltek egymással. Aztán megállapodtak néhány dologban (azért nem írom, hogy kiemelés tőlem, mert nem emeltem ki semmit.)

Pleschinger Gyula, az Államadósság Kezelő Központ vezérigazgatója is csak annyit bírt mondani: "nem zárja ki annak lehetőségét, hogy szaúdiak vásároljanak magyar államkötvényeket."  "A vezérigazgató azt mondta: lát arra lehetőséget, hogy a szaúdiak vásároljanak magyar államkötvényeket, de hozzátette, a szaúd-arábiai befektetők konzervatívak, óvatosak, először kisebb projekteket, sikertörténeteket szeretnének látni, és utána térnének át a finanszírozás nagyobb jelentőségű kérdéseire." Na és hol a kisebb projekt, sikertörténet Magyarországon? Még keressük.

A témára most tért vissza a külgazdaságért felelős miniszterelnöki megbízott, Becsey Zsolt, aki az Origónak elárulta: a szaúdiakat jobban érdekelte volna a magyar termőföld, erről viszont a kormány nem akart tárgyalni (egyébként ennyit Simon Pereszről és a cionista felvásárlás-veszélyről). "Szaúd-Arábia nagyon szigorú elvek szerint komoly pénzügyi befektetési politikát folytat. De nem csak állampapírok jöhetnek szóba. Közös alapokat is létre lehet hozni, lehetünk ugródeszka a bankjaik számára (na ez a kiemelés már tőlem. n.). A pénzügyi együttműködés egy külön téma, de óva intenék bárkit is, hogy leegyszerűsítse arra, hogy mi iszlám kötvényeket jegyzünk, vagy ők veszik a miénket." Isten őrizz, mindig is távol állt tőlünk a leegyszerűsítés.

A szaúdi blöff kommunikációs csúcsa egyébként az volt, amikor Orbán úgy fogalmazott: "szép jövő előtt állunk a pénzügyi együttműködés tekintetében is." Ez így tökéletes. Különösen az is szó figyelembevételével.