"Ma reggel Orbán miniszterelnök úrral a Duna partján sétálva azt tapasztaltam, a barátság mindig fontosabb, mint az üzlet. A szép Duna folyó ma is ugyanúgy folyik, mint 24 évvel ezelőtt, mikor először látogattuk meg Magyarországot és bár azóta nagy változások voltak, de a két ország közötti barátság nem változott" – jelentette ki a kínai miniszterelnök nem is oly rég, júniusban, Budapesten. Talán még emlékszünk, ezek voltak azok a napok, amikor a rendőrség jól elvitte a tibeti ellentüntetőket, ami különösen szép volt annak a pártnak a részéről, amely anno kiállt a Tienanmen téri áldozatokért. Na mindegy, fókuszáljunk most a barátságra.

Merthogy Ven Csia-pao-nak a jelek szerint igaza volt: a barátság fontosabb, mint az üzlet, ez utóbbi ugyanis csak nem akar összejönni. Kaszinó talán, de hol marad a beígért államkötvényvásárlás népi demokratikus "stratégiai partnerünk" részéről most, amikor szükség lenne rá.

Júniusban valójában arról volt csak szó, hogy "a kínai kormány hajlandó magyar államkötvényt is vásárolni", ugyanakkor "összegekről nem esett szó", Orbán mégis így kommentálta ezt a non eventet: "ez a lépés rendkívül fontos Magyarország számára."

"Ma képesek vagyunk finanszírozni magunkat a pénzügyi piacokról, de óriási biztonságot fog jelenteni számunkra, ha Kína magyar államkötvényt vásárol. Ezzel a magam részéről az ország finanszírozásának középtávú módját megoldva látom, és azt mondom: történelmi segítséget kaptunk Kínától, mert ez a biztonság kell ahhoz, hogy bátran végig tudjunk menni a gazdaság újjászervezésének útján, amin elindultunk."

Szóval ez a biztonság kellett a bátor végigmenéshez. Az elindulás óta eltelt ugye egy kis idő, hogy azóta hol tartunk, tudjuk: bóvliközelben. "Magyarország egész egyszerűen megy le a lefolyón." Szóval, még egyszer: mi van a kínai bevásárlással?

A most Pekingben tárgyaló Fellegi Tamás – aki a magyar-kínai kapcsolatokért felelős kormánybiztos is – elutazása előtt arról beszélt, hogy "a közelmúltban Kína már végrehajtott forint és devizaalapú magyar államkötvény vásárlást", meg hogy "Kína forintban denominált kötvényeket is vett, de sem összegről, sem egyéb jellemzőről nem beszélt." Jó. Mi történt akkor Pekingben?

Ma, november 16-án, szerdán az utolsó MTI-hír Fellegi ezzel kapcsolatos kínai tárgyalásairól az a 12-ei nyilatkozata, mely szerint "a miniszter kínai pénzügyi vállalatokkal – többek közt a Haitong, a Foshun, a Yunfeng Fund, a Tebon és a CMBC képviselőivel – arról tárgyalt, hogy kínai cégek miként tudnának bekapcsolódni Magyarországon a befektetési, a hitelezési, állampapírvásárlási ágazatokba."

November 11-i MTI-hír: "Fellegi Tamás találkozott a kínai jegybank, a Kínai Népi Bank (PBOC) kormányzójával, Csou Hsziao-csuannal, aki megerősítette, hogy a kínai alapok, bankok vásárolnak magyar államkötvényeket és forintban denominált értékpapírokat. A kérdésre, hogy a jelenre vonatkozott-e a megállapítás, a tárcavezető azt válaszolta, hogy "a jelenre és a jövőre". Összegek, konkrétumok? Mély hallgatás. A befektetések terén Fellegi elérhet (el is ért) persze részeredményeket Kínában, de itt ugye többről van szó.

Mint láttuk, a miniszterelnök az ország biztonsága szempontjából nem egyszerűen fontosnak nevezte a kínai államkötvényvásárlást, de az ország finanszírozásának "középtávú módját" látta ily módon megvalósíthatónak. Ehhez képest a jelek szerint hozzá kell szoknunk ahhoz a gondolathoz, hogy a népi Kína állampapírvásárlási szándéka vagy igen jelentéktelenné, vagy egyszerűen nettó köddé vált, miközben óriási PR-akció keretében adtuk el őket új, fontos, stratégiai partnernek.

"Magyarország nyugati vizeken nyugati hajóként, keleti széllel hajózik, vagyis az EU és a NATO tagjaként önálló, a keleti országok, Kína és Oroszország felé is nyitó külpolitikát folytat" – közölte Fellegi Sanghajban. Ja. Csak éppen az önálló hajó léket kapott, a keleti szél elállt, úgyhogy csordogálunk le szépen a lefolyón. A szánk viszont akkora, hogy nem is látszik tőle a hajó.