Legalább idáig már eljutottunk: Navracsics Tibor elismerte azt a tényt, hogy a kampányban adócsökkentést ígértek, de aztán kénytelenek voltak adó(ka)t emelni, mivel hogy "a válságból hosszú és keserves lesz a kilábalás", amivel ugye nehéz vitatkozni. Múltkor már odáig is eljutottunk, hogy Matolcsyné férje az egykulcsos adó állítólagos igazságtalanságával kapcsolatban közölte, "az adórendszernek nem célja az igazságosság megteremtése, hanem a hatékonyság növelése."

Ez két aspektusból is minimum különös: egyrészt főnöke eddig ugye végig azt kommunikálta, hogy a flat tax nemcsak hatékony, de méltányos és igazságos is, másrészt ebben főnökének teljesen igaza van. Illetve lenne, ha valóban úgy vezették volna be a flat tax-et, ahogy illik, és nem mások privát nyugdíjmegtakarításainak lenyúlása jelenti a választási ígéret forrását. Mert az a pénz ugye egyszer elfogy (valószínűleg már el is költötték), úgyhogy ki kell találni valami újat. (A flat tax moráljáról hamarosan ugyanitt, maradjanak velünk.)

De mit tesz a kormány, pláne a görög összeomlás kezdődő morajlásának háttérzajában, hogy elkerüljük a legrosszabbat? Már azon túl, hogy adót emel, dacára annak, hogy Rogán Antal tavaly definitíve közölte: "Senki nem fizet több adót a következő évben." Ja, csak úgy húsz fajtát, de egyébként tényleg nem. És mivel az egyáltalán nem piacbarát kormánynak morálja, elvei, gazdaságpolitikai filozófiái nincsenek, kizárólag a sodródás fázisáit látjuk. Nemhogy a közkiadások lefaragásáról, feladatok és az ismert állami mammutok privatizálásáról nincs hír, de épp ellenkezőleg, ahogy nő a válság, úgy akarnak egyre több szférát állami gyámság alá vonni.

A külföld dermedten nézi a magyar vergődést, főleg a devizahitelesek végtörlesztési sztorijának alakulását. A befektetők egy része köszöni, távozik (valószínűleg azért is, mert Magyarország kínos hely lett, ahol a "szabadságharcos" kormány állandóan érezteti, hogy nem kell nekünk a nyugat pénze, a multik, bankok bármikor megkülönadóztathatók, és ahol by the way nincs jogbiztonság), egyre több gazdasági szereplő fél a leminősítéstől. Nem oldotta éppen a feszültséget Matolcsyné férjének állásfoglalása, mely szerint Magyarország a "befektetésre nem ajánlott" országok közé süllyedhet. Ez azt jelenti, hogy kormánypártunk, államfőnk, köztévénk és közállapotaink után állampapírjainkból is bóvli lesz.

A szabadságharcos kormány az elképzelhető legrosszabbkor szállt szembe a gonosz IMF-el, persze, majd a piacról jól megfinanszírozzuk magunkat, piac alatt a népi Kína és a szaúdi királyság befektetőit értve, hosszú távú stabilitásunk zálogait. Az adócsökkentés, a flat tax fontos és valóban gazdaságélénkítő eszköz, de valószínűleg nem totális válság sújtotta, eladósodott, plusz kétoldali szociális populizmus által sújtott nemzetekre találták ki, amelyek szinte szó nékül tűrik, hogy az "egykulcsos" szja-nak magánnyugdíjak kormányzati ellopása biztosítja az alapját (már ha a lopás bárminek az alapja lehet).

Az ismert összeurópai körülmények között valószínűleg senki nem menne neki a kormánynak, ha nem hajt végre radikális adócsökkentést – de az a gondolati, politikai és kommunikációs káosz és párton belüli harc, ami adóügyben hónapok óta látható, egészen elképesztő. Naponta látjuk újabb és újabb fejezeteit a "Na, ma milyen új adót vezetünk be?" c. szappanoperának, miközben a Nagy Kormányos a jövőre majd jól elkezdődő "elrugaszkodással" önt lelket népébe.

Az adóbelharc a jelek szerint kinyírta az evát, dacára annak, hogy a kormány így könnyűszerrel lemond úgy 180 milliárdról. Viszont Lázár János, aki a frakcióval együtt küzdött az eváért, új frontot nyitott a szabadságharcban: mint az önkormányzatok adókivetési jogáról közölte, "legyen egy szabadságjog az adókivetés, és ez igazodjon a helyi szociális viszonyokhoz". Az adókivetés mint szabadságjog nyilvánvalóan új fejezetet nyit a konzervativizmus, a jogfilozófia, a gazdaságelmélet és az elmekórtan történetében.

A második Orbán-kormánynak a napi túlélésen kívül nincs politikai víziója, előre tekintő gazdaságpolitikája, egyáltalán, az egész "kétharmados" fülkeforradalmi koncepció a teljes entrópia felé halad. Viszont van egy nagy előnye. "Nagy előny, hogy az ország miniszterelnökének van gazdaságpolitikája és nem tévesztik meg a liberális eszmék" – közölte Matolcsyné férje, akinek ez utóbbiban legalább teljes mértékben igazat adhatunk.