Ez az írás azért született, mert még a szó igazi értelmében liberális és valóban konzervatív polgártársaink is azon gondolkodnak, hogyan viszonyuljanak Gyurcsányhoz mint jelenséghez és pártalapítóhoz. Az utóbbi a könnyebb: aki egyéni szabadságot, valódi individualizmust, szociális és ökológiai korlátozások nélküli, minél laissez faire-ebb piacgazdaságot, kevés adóból fenntartott korlátozott államot akar, annak nincs dolga a Demokratikus Koalícióval, hiszen csak egy újabb baloldali (igaz, szociálliberális) párt alakult, hogyan is képviselhetné a mi érdekeinket. 

Gyurcsány mint jelenség bonyolultabb kérdés, hiszen egyrészt minden demokratának totálisan vissza illene utasítania azt a gyűlöletteli bosszú- és hecckampányt, amit a Nemzeti Együttműködés Orbánja folytat ellene Sukoró, államadósság és 2006 ősze ügyében (amiért Gyurcsány természetesen már rég megfizetett: ő még a miniszterelnök? Na ugye). Másrészt nem azt kéne nézni, mennyire akarja képviselni egy kétségkívül karizmatikus szoclib figura a konzlib értékrendet, hanem azt, hogy ez az értékrend ne csak valami guest star legyen mások party-ján.

"Kevésbé hibbant országban tehát Gyurcsány már rég megalapította volna a saját pártját. Továbbmegyek: kevésbé hibbant országban Gyurcsány sohasem, vagy csak nagyon rövid ideig lett volna szocialista színekben miniszterelnök" – írta teljesen találóan Tokfalvi kolléga, talán csak annyit tegyünk még hozzá: kevésbé hibbant országban egy Gyurcsányban fel sem merült volna, hogy posztmodern módon, békés egymás melletti jelentéktelenségben egy párton belül próbálja meg képviselni azt, ami csak kudarcra lehet ítélve, hiszen teljes képtelenség: a szociáldemokrata, a ballib, a konzervatív és a piacpárti liberális értékeket. Ilyen nincs, nem létezhet, és jó is, hogy nem. Gyurcsány demokrata, de ez az elképzelés nem az.

De nézzük a saját szempontunkat: mennyire kapitalista valójában a mindenki által le(ultra)liberálisozott, magától értetődően kapitalistaként kezelt Gy. Ferenc? "..ma minden parlamenti párt úgy tesz, mintha le lehetne váltani a kapitalizmust. Pedig nem. Jobbá, emberközpontúbbá, szociálissá kell inkább tenni" – jelentette ki. A megboldogult SZDSZ-hez hasonlóan (ez amúgy az egyetlen közös bennük) ő sem elvi alapon védi meg a kapitalizmust, mondjuk fura is lenne tőle, hiszen baloldali, hanem szükséges rossznak, amit így vagy úgy meg kell reformálni, talán egyszer még a "meg kell szelidíteni" kifejezést is halljuk tőle. 

Mert "emberközpontúbb" kapitalizmuson nem azt érti, hogy abba kell hagyni a gazdaság állami kontrollját, meg kell szüntetni cégek, bankok államra való rátelepedését, a mindenkori kormányzattal való haveri szimbiózist, drámaian csökkenteni kell a közkiadásokat és a bürokráciát, még szabadabbá és problémamentesebbé kell tenni egy hazai vállalkozás indítását, nem; sokkal inkább a még így is alig létező hazai piacgazdaság további szociális eltérítéséről lehet szó.

Vagy mit kezdjünk azzal, hogy "a piac nem old meg ugyan mindent, de ne legyenek előítéletek sem a piacgazdasággal szemben"? Nem kevés ez azért egy hangyafasznyit, ahhoz képest, hogy nyugatos, polgári stb. pártot hirdet hónapok óta? És ha ez így van (mert ez a szocdem és a liberális értékrend közti ingadozás azért lássuk be, nem éppen új keletű), miért mérlegelik komolyan vehető konzervatív barátaink is a Gyurcsány-párthoz való közeledést? Elég sajátos kontraszt például, hogy miközben Bokros Lajos külön MTI-nyilatkozatban határolódik el a DKP-ban való részvételtől, az általa létrehozott Szabadság és Reform Intézet (SZRI) ügyvezető igazgatója, Kerék-Bárczy Szabolcs viszont részt vesz annak rendezvényein, beszélgetésein (az SZRI meg ott szerepel a DKP honlapjának linkajánlói között).

Gyurcsányt saját eddig teljesítménye, ambíciói, illetve céljainak potenciális sikere minősíti. Remélem, új pártja 2014-ben hozzájárul a jelenlegi, demokrácia- és piacellenes kurzus megbuktatásához. Mi, a kapitalizmus liberális, libertárius és (neo)konzervatív barátai azonban azzal tudunk ehhez hozzájárulni, ha végre megalapítjuk a saját pártunkat.